49.-Csak Te és Én..

Igen,tudom.Most mindenki nagyon utál,és egy seggfej,hazudós ,köcsög vagyok,amiért mindig csak ígérgetek,és nem hozok részt.Nem akarok magyarázkodni,de tényleg nem sok időm volt,és az a keveset se úgy sikerült beosztani,ahogy én terveztem.Most viszont itt az új rész,és bár nem lett eseményekben gazdag,és szuper se,de legalább van.Ezt értékeljétek.:DDDD
Jó olvasást,puszi.xx




A hét további napjai iszonyat gyorsan teltek.Harryvel amikor csak tudtunk együtt voltunk,ami nagy részben este-és éjszaka tájékára esett.Ők nekik is rengeteg interjújuk volt és nekem is.Most kezdett igazán beindulni a karrierem.A különböző tv-sek és rádiósok tudomást szereztek az új klip forgatásáról.Teljesen kifaggattak engem és Edet is.Igen,Ed Sheerannel közös dalhoz forgattuk a klipet.
A következő hét hétfőn utaztunk Velencébe,a kisfilm helyszínére.Egy teljes hetet töltöttünk ott.Harrível amikor csak tudtunk,beszéltünk.
Az egész klip teljes profizmussal lett leforgatva.Ed csodálatosan alakított,és Simon szerint én sem voltam rossz.
Mikor vasárnap este végre megint a londoni ágyamban feküdtem Harry társaságában, Simon megzavarta a nyugalmunk.Hívott,hogy reggel újabb interjúm lesz ,valamint délután is,de egy jó hírrel is szolgált.Ezután az egész hét az enyém.Egészen vasárnapi estig sehova nem kell majd mennem.Harry az utóbbi kijelentést egy nagy mosollyal az arcán nyugtázta.
Másnap lezavartam a 2 interjút ,és délután 4 után már teljes mértékben csak a barátomé voltam.


-Terveztem valamit a hétre.Viszont nem mondom el,hogy mi az.És ha nyugton tudsz maradni,szépen bepakolni egy nagy bőröndbe,és estére elkészülni,a tervem sikerülni fog.-osztotta meg velem,miközben kézen fogva sétáltunk a Temze partján.
-Semmit nem ígérhetek.-nevettem rá gúnyosan.
is idő múlva a fotósok megzavarták a nyugalmunkat,ezért haza mentünk és készülődni kezdtünk. Fél 8 körül lettünk teljesen kész,és Harry szokásához híven-mikor meg akar lepni-csak bekötött szemmel engedett ki a házból.Óvatosan segített beülni az autóba,majd kis idő múlva ő is csatlakozott hozzám.

-Komolyan nem is faggatsz?Nem is kérdezősködsz ,hogy hova is viszlek?-kérdezte Harry meglepetten kb 1 óra elteltével.
-Feleslegesnek tartom.Tudok még várni.Meg amúgy sem mondanád el..
-Ooo,ne már.Ez így nem jó.-nevette el magát.
-Bocs,akkor.. HARRY KÉRLEK MOND MÁÁÁÁR HOVA MEGYÜÜÜÜÜÜÜÜNK.-nyávogtam teljes beleéléssel.
-Hagyjuk..Ne erőlködj.-nevetett mégjobban.

Ezután az értelmes beszélgetésnek nem mondható dolog után,nem sokkal álomba merültem.Viszont nem sokáig élvezhettem az alvás nyújtotta nyugalmat,mert Harry keltegetni kezdett. Ismételten segített a közlekedésben.Egy kicsit hűvös levegő csapta meg az arcom,melyre összerezzentem.Harry magához szorított,és vezetni kezdett.Pár lépést mentünk,majd megálltunk.

-Kész vagy?-szegezte hozzáma kérdést.
-Miért?Annyira borzalmas helyre hoztál,hogy fel kellett volna készülnöm? Miért nem szóltál hamarabb?
-Ahj,nem.Mindegy.Reménytelen vagy.-nevetett,majd óvatosan és lassan levette szememről a kendőt.Mikor körül néztem,egy gyönyörű tengerparti ház tárult elém.Teljes extázisban figyeltem.
-Tetszik?
-Nem!-vágtam rá.
-Komolyan?-véltem felfedezni hangjában némi ijedtséget.
-Nem.Hogy ne tetszene?Ez eszméletlen!Gyönyörű.Imádom.
-Akkor jó,mert itt leszünk egész héten.Csak ketten.
-Szupeer.Végre egy kis nyugalom.
-Csak Te és Én.-suttogta,majd szorosan magához húzva forró csókot lehelt számra.

48.-Brit Awards II.

Sziasztok!:)
Itt az új rész.Sajnálom,hogy ennyi idő után hozom,de semmi szabadidőm.Épp ezért is lett ilyen rövid.Ezt is média órán dobtam össze.Szóval remélem tetszik,és legyetek kicsit elnézőek,amiért ilyen bénára sikerült.
Jó olvasást.xx









Mire elfoglaltuk a helyünket,már kezdődött is.Először a legjobb nőit adták oda Adelenak,majd Ed Sheeran lépett fel.Megállapítottam,hogy ez a srác még mindig Isteni.Egy gitárral a kezében kiállt több ezer ember elé,és így énekelt.Hibátlanul.Nagy éljenzés közepette jött le a színpadról és csatlakozott hozzánk.
Már az a kategória következett,amelyben a fiúk is jelöltek voltak.Sorolták a jelölteket..
-És a nyerteeeeeeeeeees..-júzta az időt Tinie Tempah-a ONE DIRECTIOOOOOOOOOOOON!-kiáltotta el magát végül.
A fiúk ordítva rohantak fel a színpadra,de előtte még jól megszorongatták egymást és engem is.
Az asztalnál én és Ed vártuk,hogy a  srácok viszsajöjjenek,de helyettük Caroline tévedt oda.
-Ahh,nagyon ügyesek voltak!Olyan büszke vagyok rájuk.-mosolygott Edre,örömet színlelve.
-Igen,megérdemelték.-heyeselt.
-Éééés,nem tudod,hogy Harry randizik mostanában valakivek?-nézett Edre ártatlanul,de láttam,hogy szeme sarkából a reakciómat figyeli.Nem szóltam semmit.Csak csöndben figyeltem az eseményeket.
-Öh,Robertával van együtt.De hát ezt te is tudod..
-Ezzel?-mutatott rám.-Komolyan?Harry ennyire lejebb adta a szintet?
-Lejebb?Inkább feljebb,Caroline.-nevetett gúnyosan Ed ,melyre Caroline válaszképp felborította az asztalon békésen álldogáló pezsgőspoharat ,majd elment.
-Köszi.-nevettem el magam.
-Ez a nő bolond.Komolyan.Próbálj meg nem foglalkozni vele,oké?
-Megfogadom a tanácsod.-mosolyogtam rá,majd éreztem derekamon két erős kéz szorítását.Megfordultam és Harry örömmel teli arcával találtam szembe magam.
-Gratulálok!Én megmondtam.-mosolyogtam,melyre Harry csak egy csókkal válaszolt.
Még jó ideig az asztalnál voltunk,ugyanis végignéztük az egész díjátadót és a fellépőket is.Idő közben Danielle is befutot,aki Olly Murs mögött táncolt.
-Hallottam Liamtől.hogy mi volt.Jobban vagy?
-Köszi Danielle,igen.Csak kicsit ideges lettem..
-Persze,érthető.Viszont ez így nem lesz túl jó.Más eseményeken is meg kel majd jelenned és nagy eséllyel Caroline is ott lesz.Akkor mit fogsz csinálni?
-Elbújok..-nevettem kínosan.



Daniellel úgy elbeszélgettük az időt,hogy csak később tűnt fel,hogy egyel csökkent az asztal létszáma.
-Niall merre van?-kérdeztem Harrytől.
-Haza ment Evihez.Vacsorázni mennek.Csak Evi nem akart eljönni..
-Ja igen,tényeg.Ma beszéltem is vele.
-Mi mikor megyünk kettesben valahová?-suttogta a fülembe.
-Amikor neked jó,drága .
-Neked mindig szabad vagyok.De ti nem jövőhéten forgatjátok a klipet?
-Bassza meg,tényleg.Ha nem mondod,el is felejtem.Isten vagy.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Tudom.-helyeselt,majd egy mosollyal nyugtázta.

47.-Brit Awards I.

Sziasztok.
Meghoztam egy újabb részt.Nem lett túl hoszsú,de nagyon tanulnom kell mostanában,ezért nem jut sok időm.:/
Ennek ellenére remélem mindenki tetszését elnyeri,és igyekszem majd a következő résszel,de ugye még ott van a másik blog is,valamint a hétvégém is nagyon mozgalmas lesz.
Jó olvasást.x



-Kifeléééééé az ágyból!-rontott be a szobánkba Louis.
-Mi az Isten?Louis még a saját házunkban sem hagysz minket pihenni?-motyogtam fejemet a párnámba temetve.
-Hagytalak titeket 5 teljes napig.A ház avató óta csak alszotok.Ideje kikelni.És amúgy is.. Pár óra múlva Brit Awards,ideje lenne készülődni.
-Mi a..Ma lesz a Brit?-ugrott fel Harry.
-Igen drágám,ma.Úgyhogy készülődjetek.Amúgy csak szólni jöttem,hogy 7 előtt itt vagyunk a limuzinnal.Puszikaaaa.-köszönt el,majd becsapta maga után a nyílászárót.
-Szuper.-keltem ki az ágyamból.

Igen,oké.Igaz,hogy 5 napja csak pihenünk,de hát elég jóra sikerült a házavatónk.Harry családja eljött,de ők hamar el is mentek.Jelen volt az 4 1D tag,eljött Evi is Magyarországról,a táncosaim,kb. az összes ember aki a turnékon segít,valamint Harry barátai.Nagyon jól éreztük magunkat,és nem is kell mondanom,mindenki többet ivott a kelleténél..Deee vissza a jelenbe.

Felhívtam Lynnt a sminkest és Sofiat a fodrászt,hogy jöjjenek 2-re,hogy időben kész legyek.A ruhámat szerencsére már időben beszereztem..A ruhám egy combközépig érő,fekete ,csipkékkel díszített költemény.Gyönyörű.
Fél órás késéssel,de végre mind kettő segítő megérkezett.Sokat kinlódtunk,hogy mit is csináljanak belőlem,de végül Sofia nagy loknik mellett döntött,Lynn pedig egy erős kék sminket készített nekem,mivel kék platform magassarkút és kék táskát táskát társítottam a ruhámhoz.

-Harry mindjárt itt lesznek a többiek.Behoznád a ruhám?-fordultam a  már teljesen készen várakozó barátomhoz.Eleanor most dobott egy sms-t,hogy 5 perc múlva a ház előtt vannak.
Gyorsan levetkeztem,és vártam,hogy Harry vajon ide talál-e a ruhámmal.Várakozásomat valaki más szakította félbe.
-Szép estét hölgyeim.-nyitott be széles mosollyal az arcán Niall.-Úúú,Roberta,te így jössz?
-Ugye nem zavar,hogy fehérneműben vagyok?
-Nekem tetszik.-hagyta el egy széles mosoly a száját.
-NIALL!
-Oké,jó,jó,kimentem.Kint várunk titeket.Siessetek.-csukta be maga mögött az ajtót.

Harry nem sokkal ezután  visszaért a csodás ruhámmal.A lányok segítettek felvenni,aztán a cipőm is a helyére került,felkaptam a táskám,amibe beletettem a személyi irataim,a telefonom,szájfényem,és már indultunk is.
A Brit Awards helyszínén már óriási tömeg volt.

-Szorítsd a kezem és maradj mellettem.-súgta a fülembe Harry ,mikor kiszálltunk a kocsiból.
-De miért?
-Csak csináld!-szólt rám Louis. Oké,értem.Csinálom.

Nem értettem minek.Oké,semmi kifogásom ellene ,ha Harry közelében kell lennem,de mire ez a nagy óvatosság?A rajongóktól féltenek? Hiszen velük jóba vagyok.Mindig beszélgetek velük egy-egy dedikáláson ,vagy koncerten is. Most miért féltenek?
Gondolatok cikáztak a fejemben.Nem tudtam mire vélni.De amint elhagytuk a rajongókat,és egy sztárokkal,fotósokkal és kamerákkal teli helyre érkeztünk,körvonalazódott.Egy magas,vörös ruhás nőt pillantottam meg.Tekintetét ránk szegezte.Rám és Harryre.Majd a kezünkre.Szemei szikrát szórtak.Mikor én is ránéztem,észre vettem a kezében pihenő mikrofont.Majd a szájáról olvastam le egy mondatot: "Áhh,meg érkezett a One Direction és Roberta Malek is! "-ejtett el egy bájmosolyt a kamerába.Még mielőtt teljesen elé értünk volna,Liam egy pillantást vetett rám.Arcán feszültség tükröződött.Érthető.Hiszen Ő volt ott,mikor Caroline megvert.Eszébe jutott.Ahogy nekem is.Mikor teljesen mellé értünk,Harry jobban szorította a kezemet.Caroline mellé Niall állt.

-Sziasztook.Milyen csinos ma mindenki.Persze főleg te,Roberta.-mondta hol a kamerába,hol rám szegezve ördögi vigyorgását.

Nem,nem.Én ezt nem bírom.Nekem ez nem megy.Nem tudok vele egy légkörbe lenni.Nekem ez nem megy.Szédülni kezdtem.



-Ha egy újjal is hozzá mer majd érni,vagy csak ha rá mer pillantani,kinyírom Liam,kinyírom!-erősödött Harry hangja a fejemben.
-Felébredt!-ordította el magát Niall.
-Roberta,kicsim.Jól vagy?Tudod,hogy megijedtem?-kérdezősködött Harry.
-Tudom,tudom,sajnálom.Csak a vérnyomásom,és izé,meg az,és akkor..-beszéltem össze-vissza.
-Oké,tudjuk.Most viszont menjünk,mert hamarosan kezdődik.Foglaljuk el a helyünk.-szakított félbe Louis.

46.-Költözés

Sziasztok!:)

Itt is lenne az új rész.Sajnálom,hogy ennyit késett,de mint már a másik blogon írtam,beteg vagyok.:/
Viszont most itt van.;) Remélem,hogy tetszik,jó olvasást.

Valamint lenne egy kérésem.Van egy történet,aminek nagyon örülnék,ha olvasnátok,és kommentelnétek jó sokat! köszönöm:)

http://aluckyfan.blogspot.com/  

*Harry szemszöge*

Másnap miután felkeltünk és megreggeliztünk,első dolgunk az volt,hogy elmentünk megnézni a házat.A mostani háztól nem messze helyezkedett el,mégis egy kicsit nyugisabb környéken.

-Élőben még szebb.-ámuldozott Roberta,mikor kiszálltunk a kocsiból.

-Várd ki a végét.-öleltem magamhoz,majd kinyitottam az ajtót.A ház tulajdonosa már bent várt minket.

-Szép napot.James Martin.-nyújtott nekünk kezet.

-Harry Styles,ő pedig a barátnőm,Roberta Malek.-köszöntöttük egymást.

-Nos,körbe vezetem akkor önöket.-mosolygott,majd megkért minket,hogy kövessük. 30 perc alatt az egész házat körbe jártuk.Bár én láttam képeken a lakás belsejét is,így élőbe tényleg még csodásabb.Alig várom,hogy Robertával ketten éljünk ebben a házban.Aztán majd a gyerekeink futkározzanak és.. na igen.Már elkalandoztam. Tényleg Ő az,aki mellett le akarom élni az életem.Még soha nem találkoztam ilyen csodálatos lánnyal,és már nem is fogok.Nála tökéletesebb,szebb,csinosabb,okosabb ember nincs a földön.És annyira hálás vagyok mind azért,amit kaptam tőle.És azért is hálás vagyok,hogy találkozhattam vele.

-Akkor aláírjuk a papírokat,elutalom  a pénzt,és már enyém is a ház,ugye?-néztem rá Jamesre,mikor befejezte a körbevezetést.

-Igen.Ha mind ez megvan,már oda is adom a kulcsokat.

*Roberta szemszöge*

Miután Harry mindent elintézett,5 teljes nap múlva beköltözhettünk.Mivel mindennel fel volt szerelve a ház,csak a személyes cuccainkat kellett magunkkal vinnünk.Nekem és Harrynek is sok ruhánk van,így bele telt egy időbe mire ki pakoltuk a régi házbóól,majd be az újba. Louis és Liam segítettek Harrynek kipakolni,én pedig Eleanorral és Danielle-el bepakoltuk a szekrényekbe az elszállított dolgokat.Mire bepakoltunk,mindenki elfáradt,bár Louis mindenféleképpen ünnepelni. akart. Nem érdekelte,hogy szombaton ház avatózunk,ő itt és most inni akart.Ezért,hogy Lounak is legyen egy jó napja,elmentünk egy csendes clubnak nem mondható helyre.Nem is tudom mi volt az.Talán Bár.Végül felvázoltuk a szombati partyt.Kiket hívunk meg,hol ,hova,mikor,hogy. Fél 12 körül indultunk haza,ahova végül csak én,és Harry mentünk be.Eszméletlen,hogy Harry Stylesszal lakom együtt. 

Ilyenkor eszembe jut az az időszak,mikor csak az interneten és a telefonomra lementet képeken csodáltam.Csak reménykedtem,hogy egyszer is láthatom.Hogy csak egyszer is hozzá érhetek.Erre mi történik?A barátnője leszek,és annyira elkomolyul a dolog kettőnk között,hogy összeköltözünk. Ezt még álmodni se mertem volna.Bár Ő már nem az a Harry.Vagyis de,ugyan az maradt,csak én egy másik oldaláról is megismerhettem.Amiért rendkívül hálás vagyok.És hálás is leszek.Örökké.

lakás:

 

 

 

Új blog

Nyugi ,nem,nem hagyom abba ezt a blogot,de mint mondtam,új blogba kezdek.:DItt is van a link:
http://stolemyheartniall.blogspot.com/

Valamint nagyon örülök neki,hogy több,mint 50-en azt szavaztátok meg,hogy olvasnátok az új blogot.Úgyhogy akkor léci olvassátok is.:D
xx

45.-Örökké együtt

Sziasztok!:)

Meghoztam az új részt.Tegnap délután már megírtam,viszont valamilyen oknál fogva el ment a netem,így nem tudtam feltenni. Nagyon remélem,hogy elnyeri a tetszéseteket,és kommenteket is elfogadnék.:)

puszi.

*Harry szemszöge*

Miután elmentem Robertától,a reptér felé vettem az irányt.Mondhatni hamar kiértem,de a gép,még nem szállt le.Bementem és leültem.Míg meg nem érkeztek Roberta szülei,páran oda jöttek autogrammot és képet kérni. 

Végre megpillantottam őket.Nyugodtság tükröződött az arcukon.

-Szép napot.-mentem eléjük mosolyogva.

-Ha Roberta nem lát minket,nem kell tettetni,hogy kedveljük egymást..-sétált el mellettem Mercedes,az anyukája.Elsápadva néztem utána.Nem értem ,mi baja.A kocsi felé invitáltam őket,majd én is beültem.Hosszas csend után,megszólaltam.

-És,hogy utaztak?-érdeklődtem udvariasan.

-Mint már mondtam,nem kell jópofizni.-vetette oda Mercedes ismét.

-De hát mi,mit tettem?Miért nem kedvelnek?-néztem a visszapillantóba értetlenül.

-Hogy miért nem? A lányom miattad hagyta abba az iskolát,miattad nem lehet normális élete-sorolta-,miattad kell szörnyű dolgokat átélni,és miattad történt ez az egész is.

-Mi?

-Hogy lelőtték.Ha te nem vagy,ez az egész nem történik meg.-válaszolt komoran Christian.Hirtelen lefékeztem.

-Hogy én?Komolyan engem hibáztatnak? Tényleg?-ordítottam rájuk.

-Ne emeld fel a hangod..Hogy lehetsz ennyire tiszteletlen?-nézett rám Christian.

-Igaz,amit Roberta mondott..-suttogtam magam elé,majd rátapostam a gázra,hogy minél kevesebb időt kelljen velük töltenem egy légkörbe,egyedül.

*Roberta szemszöge*

Éppen Zaynnen röhögtünk a többiekkel,mikor kopogtak az ajtón. Elsőnek anya aggódó tekintetét pillantottam meg,ezután apát,majd mögöttük lebiggyesztett fejjel Harry kullogott.Először Harryre néztem értetlenül,mire a szájával egy „majd”-ot tátogott,és leült.

-Jajj,kicsim!Annyira hiányoztál!-jött oda hozzám anya.

-Képzelem..-suttogtam halkan,hogy ne hallják meg.

-Jobban vagy már?-érdeklődött apa.

-Persze.Harry minden nap be jött hozzám ,volt ,hogy még éjszaka is itt aludt,és ez nagyon hozzá járult a gyógyulásomhoz.-mosolyogtam rá.

-Oooh,hát igen.Harry ilyen aranyos fiú.Annyira örülünk,hogy ilyen jól meg vagytok.-mondta anya,melyen eléggé meglepődtem. Harryre pillantottam,de ő nem viszonozta.Csak maga elé bámult. A francba! Mikor el ment,semmi baja nem volt,erre mikor vissza jön teljesen komor,szomorú. Tuti anyáék mondtak neki valamit..

-És meddig maradtok?-érdeklődtem mosolyt imitálva.

-Nem sokára megyünk is. Csak tudni akartuk,hogy minden rendben van-e..-mosolygott anya..Tudtam,hogy ilyen kis semmi dologért nem utaznak el a világ másik végére.Valaminek lennie kell.

-Srácok,ki mennétek?-néztem körbe,mire értetlenül néztek rám,de teljesítették a kérésem.Harry ment ki utoljára,majd becsukta maga mögött az ajtót.-Oké,hallgatlak titeket.

-Mi?-nézett rám apa,azt tettetve,hogy nem érti.

-Tudom,hogy nem azért utaztatok el Kanadába,hogy meg  nézzétek,hogy vagyok.Mit akartok mondani?Mi volt ennyire halaszthatatlan?-kérdeztem sürgetve őket.Éreztem,hogy valami rossz fog következni.Tudtam,hogy anyáék valami olyat fognak mondani,ami nekem nem lesz jó.Ami az egész életem megváltoztatja.Úgy látszik,el mehetnék jósnak.Így is lett..

-Oké.. Mivel már nem vagy kicsi,úgy gondoltuk Mercedessel,hogy ideje el mondanunk neked egy fontos dolgot..-kezdett bele apa.Hangjában kicsi félelmet észleltem.

-Mit?-néztem hol anyára,hol apára értetlenül.

-Kicsim..-állt fel anya,majd megfogta a kezem.-Tudod.. –kezdett bele a mondandójába,de félbeszakítottam.

-Nem,anya.Nem kell a mese!Szeretném tudni.Mond ki kereken.-sürgettem.

-Örökbefogadtunk.-mondták ki egyszerre.

Teljesen lefagytam.Nem hittem el.. De hát,hogy?Meg miért,és ó jézusom.Ugye nem?Ugye ez csak egy vicc?

-HOGY MI?-emeltem fel a hangom.-Ugye ez ,ez nem komoly?-kérdeztem reménykedve,de éreztem,hogy ez az.. Egy könnycsepp szaladt végig az arcomon,majd egyre több.Össze vissza cikáztak,mintha versenyeznének.

-Sajnáljuk,hogy csak most mondtuk el,de most jött el az ideje.Mivle már nem sokára nagykorú leszel,jogod volt tudni.2 hetes korodban fogadtunk örökbe.A szüleid otthagytak téged a kórházban és..-magyarázkodott anya.

-Ne!Ne folytasd!Nem akarom tudni!Hagyjatok békén!Menjetek ki!-kiabáltam.

-De kicsim..-mondta anya.Vagyis Mercedes.Többé már nem szólítom anyának..Nem az anyám.

-MENJETEK EL!-üvöltöttem torkom szakadtából,mire felkapták a cuccukat,és kiviharoztak.

Fejemet a kórházi párnába temetve sírtam.Ezt nem hiszem el.Ez nem történhet meg.17 év után mondják el,hogy nem is ők a szüleim?17 évig csak hazugságban éltek?Ilyen a világon nincs.. De már értem.Értem miért nem szerettek.Értem miért nem érdekeltem őket.. Ezért.Mert nem a sajátjuk voltam. Mert egy ki tudja kinek a gyereke vagyok,aki annyira lényegtelen ember,hogy még a saját anyja is elhagyja.Gondolat menetemet Harry szakította félbe.Óvatosan lépett be az ajtón,majd mikor megpillantott ,sietősre vette a tempót.

-Jézusom,kicsim.Mi a baj?Jól vagy?Roberta!Mondj már valamit,kérlek!-bújt oda hozzám,szorosan magához ölelt.

-Hazudtak..Mind végig hazudtak.-szipogtam.

-Kik?Mit?-nézett rám megrémülve.

-A „szüleim”-mutogattam az ujjaimmal az idézőjelet.-Most mondták el,hogy örökbe fogadtak.

-Micsoda?-nézett rám Harry értetlenül.

-Jól hallottad.Örökbe fogadtak.2 hetesen.Az anyám ott hagyott a kórházban.. –mondtam,majd egyre jobban sírni kezdtem.-Ennyire jelentéktelen vagyok. A saját anyám is el hagy..

-Shhhh,ne mondj ilyet!Nekem igen is fontos vagy. Te jelented nekem az életem.Még csak meg se forduljon ilyen a fejdben.-húzott egyre közelebb magához,és egyre szorosabban ölelt.Kezét az államra tette,mely segítségével felemelte a fejem,és mélyen a szemembe nézett.-Szeretlek Roberta,szeretlek.

-Én is.-suttogtam,majd vissza bújtam a szoros ölelésébe.

~2 hét múlva

-Minden meg van?Üvegek,ruhák,iratok?-forgolódott a kórházi szobában Liam.

-Igen,ne aggódj.-nevettem.

-Végre ki jöhetsz.Teljesen felépülve,meggyógyulva.-ölelt magához Harry.

-3 hónap után végre..-motyogtam.

-És holnap már utazunk is vissza Londonba.Végreee.-örvendezett Louis.

-Eleanor már vár,mi?-kacsintott rá Zayn.

-Igen!-nevette el magát Lou.

Hangos kopogásra lettünk figyelmesek.A kezelőorvosom egy halom papírral a kezében vánszorgott be az ajtón.

-Szép napot hölgyem..és uraim.-nézett körbe.

-Jó napot.-mosolyogtam rá.-Ez mind az enyém?

-ÓÓÓ,dehogy.Csak ez a tied.-húzott ki egy lapot a köteg aljáról,és letette az ágyra.-Nézzük csak.. ez rendben,rendben,ez is,és ez is.Minden rendben!Most már hivatalosan is haza mehet!-mosolygott.

-Áááá ,végre.Még soha sem voltam ennyi időt kórházban,bár nem is akarok..-küldtem egy halvány mosolyt Dr. Drew felé.

-Jó utat haza felé,és legközelebb kerülje el a lövöldözést.-adott egy tanácsot,majd kisétált az ajtón.

-Mehetünk?-türelmetlenkedtem.

-Persze.Viszont rengeteg kint a paparazzi.. Hogy kerüljük el őket?-érdeklődött Liam az ablakon kifelé bámulva.

-Sehogy.Had lássák csak,hogy teljesen rendben vagyok,még mielőtt hülyeségeket kezdenek el terjeszteni.-mondtam,felkaptam a kézi táskám,Harryt kézen fogtam,majd kisétáltam a kórteremből.

~

-Harry gyere már,az isten szerelmére!-kiáltozott Louis,a rajongókkal beszélgető Harryre.-Le késsük a gépet.

-Oké!Bocsi lányok,mennem kell.Sziasztok.-küldött egy csábos mosolyt feléjük ,majd utánunk szaladt.

-Borzasztó vagy.-mosolyogtam rá,mikor mellém ért.

-A rajongóinkért mindent..-mosolygott,majd átkarolt.

A hosszú repülőút után boldogan szálltunk végre le a londoni reptéren.Egy csapat rajongóval,és Daniellelel találtuk szembe magunkat.

-Jézusom Roberta!Annyira mérges vagyok rád!-jött oda hozzám Danielle óriási ölelést adva.-Mindig megtalálod a  bajt. De örülök neki,hogy már semmi bajod..

-Kemény 3 hónap volt..-mosolyogtam.

-Nekem nem is köszönsz?-jött oda hozzánk Liam megsértődött fejet vágva,mire Danielle a karjaiba vetette magát.

-Siessünk,ha nem akarunk még 3 óráig a reptéren időzni.-szólt Louis,majd megfogadva a tanácsát ,gyors tempóba fogtunk.1 órás kocsiút után végre megint otthon,azaz Harryék házában voltunk.Fáradtan vetettem le magam Harry óriási franciaágyára.Imádtam ezt az ágyat.Olyan kényelmes,és 2 perc alatt el lehet benne aludni.

-Beszélnünk kell.-jött be Harry 2 nagy bőrönddel,melyet ledobott a gardróbja elé,majd mellém ült az ágyra.Fel ültem mellé,majd figyelmesen hallgattam.

-Már jó ideje el terveztem,de csak most vettem a bátorságot,hogy megkérdezzem.. Mivel már jó ideje együtt vagyunk,és a kapcsolatunk is kezd elkomolyodni,vagyis mondhatni már komoly,szeretném megkérdezni,és ajánlom,hogy igent mondasz Roberta Malek,hogy össze költöznél velem?-nézett rám Harry a csillogó szemeivel.-Úgy is nemsokára betöltöd a 18-at,na jó 5 hónap,de az bele fér..-mosolygott.

-Hát,Harry.Ez most meglepett. Komolyan.Nem számítottam rá. De igen,természetesen.-mondtam lesokkolva.

-Szuper!Már ki is néztem egy házat,ami..-kezdett bele,de félbe szakítottam.

-Mi?Házat?Saját házunk lesz?Csak kettőnké?-kérdeztem.Azt hittem,úgy gondolta,hogy ide költözzek.

-Hát,ha gondolod anyát is beköltöztethetjük. El fér közöttünk az ágyban.-nevetett.

-Én benne vagyok.- mosolyogtam,mire Harry érdekes arckifejezéssel válaszolt.

-Itt is van.-tolta elém Harry a laptopját.Egy fehér falú,2 emeletes ház tárult a szemeim elé.Fekete kerítéssel körbevéve,gyönyörű kerttel.Teljesen elképedtem.

-Harry,hát ez,ez gyönyörű! De ezt komolyan meg akarod venni?-kérdeztem.-Mi van,ha esetleg szét megyünk?Vagy ha..-kezdtem bele,de Harry csókjával félbeszakított.

-Az nem történhet meg.-mosolyogtt,mikor elváltak ajkaink.-Fel is hívom a tulajt,hogy akkor holnap délelőtt el megyünk megnézni.-állt fel mellőlem.

ház:

44.-Tévedés

*Liam szemszöge*

Mikor bementünk a rendőrőrsre kihallgattak minket,és az elkövetőt is.Felhívtam Harryt is út közben,hangján csak idegesség hallatszott-ami természetes- és nem is sokat beszéltünk.

A bűnöst utoljára hallgatták ki,akit mint utólag megtudtuk,Jonatan Tisdale-nek hívják,és nem Roberta volt a célja,hanem Justin..

Mikor kihozták a 23-24 év körüli srácot a kihallgató szobából,Zayn majdnem neki ment. Louissal nagynehezen lefogtuk. 

-Ezzel nem megyünk semmire,ha te most neki rontasz! - ültettem le a székre.

-Nem fogom hagyni,hogy élve mara..-kezdett bele,de a rendőrök félbeszakították.

-Rendben,mindenki kihallgatva. Akkor most be megyünk a kórházba. Maguk is jönnek?-fordult felénk az idősebbik rendőr.

-Persze.-pattant fel Niall türelmetlenül.

Harry a földön ült a műtő előtt,sírva,fejét a kezébe temetve,mikor a folyosóra értünk.Meghallotta a lépéseinket,és felemelte a fejét. Arca vörös volt,szemeit ellepték a könnyek,mind kettő szeme vér vörös volt. 

Louis egyből oda szaladt hozzá és átölelte.Harry egyre jobban csak sírt. Soha nem láttam még ilyennek.

Az X-Faktor alatt is volt,hogy elhagyta a szemeit egy-egy könnycsepp,mióta vége a XF-nak azóta és párszor,de ilyen állapotban még nem láttam. 

Zayn idegesen fel-alá járkált.Niall a mellette levő széket ütögette az ujjaival unalmában.Harry és Louis még mindig a földön ültek,Louis próbálta Harryt nyugtatgatni,mind hiába.Nem válaszolt semmire,nem mondott semmit,csak néha egy "A rohadt életbe" feelingű mondtatok hagyták el a száját.Én a falnak támaszkodva álltam,és vártam. Vártam a csodát. Ahogy a többiek is. Vártuk,hogy kicsapódjon az ajtó,és az orvos örömmel teli arccal bejelentse,hogy minden rendben. Vártunk,de nem jött senki. Semmi életjelet nem adott senki.Egyre idegesebb lettem,majd tekintetem a folyosó végére szegeztem. Éppen Justin sétált felénk ,fejével csak a padlót bámulta.Mikor Harry észrevette idegesen tekintett rá,arrébb lökte Louist,felpattant,és Justin elé sietett. Tudtam,hogy nem ölelést akar neki adni,és nem is kezet fogni.Hirtelen Zaynre pillantottam,aki vette az adást,és egyszerre indultunk Harry után,de túl későn.

-Te rohadék mocsok.-támadott neki Harry üvöltözve Justinnak,majd ököllel arcon ütötte.

-HARRY!-kiáltott rá Niall.

Justin a földön feküdt,mire Harry újabb támadásra készült,de akkor Zaynnel egyszerre lefogtuk.

-Engedjetek el.Bazdmeg engedjetek el!-kiáltozott.-Miatta haldoklik a barátnőm.Hagyjatok már.

-Harry nyugodj már le az istenit.-néztem rá komoran. -Megértem,hogy mérges vagy,de ez nem Justin hibája.

-Nem az övé?Hogy nem az övé?Liam el ment a józan eszed? Ha ő nem áll fela színpadra,jobban mondva ha el se jön a koncertünkre,ez az egész meg sem történik,és mi már rég otthon lennénk Robertával,nyugalomban.És nem az intenzív osztályon várnánk.-Kiáltozott idegesen.Teljesen kikelt magából.

-Harry,gyere,sétáljunk egyet.-fogta karon Louis,majd maga után húzta. Harry még vetett ránk egy mérges pillantást,majd fejét előre fordítva,Louis után kullogott.

*Harry szemszöge*

-Már rohadt órája várunk itt,és semmi. Az ég világon semmi.Én ezt már nem bírom. Kikészülök..-járkáltam idegesen fel-alá.

-Miért azt hiszed,h 1-2 perc alatt végeznek?-kérdezte idegesen Zayn.Nem értettem mi baja.Lassan még idegesebb lesz,mint én..

-Igen,igen,rendben.És akkor a 12-es kó..-jött ki az orvos egy nővérrel az ajtón,akihez egyből odaszaladtam és félbeszakítottam.

-Mi történt?Rendben van?Ugye jól van?-néztem rá bizakodva.

-A történtekhez képest rendben van.-mondta az orvos,mire felsóhajtottam egy óriásit.-A töltény szerencsére nem érte el az agyat,megakadt a fejbőr és a koponya között. Óriási szerencséje volt. Sikerült rendben kiműtenük,és úgy tűnik,minden maradandó károsodás nélkül fel fog épülni.-nézett rám biztatóan.

-Istenem,köszönöm.- sóhajtoztam ,és egy újabb könnycsepp hagyta el a szemem.A boldogságtól.

-Most átvisszük a 12-es kórterembe,jó ideig kivizsgálás alatt tartjuk.-mondta.

-És mennyi az a jó idő?-kérdezte Brett mikor meghallotta a beszélgetésünk.-A shownak mennie kell..

-Istenem Brett,ne ez érdekeljen már,oké?-ordított rá Zayn.

-Fél óra múlva,egy hozzá tartozó be mehet a hölgyhöz.-mosolygott az orvos,majd elsétált.

-ÉN MEGYEK.-kiáltottam fel,mire a többiek természetesen nem ellenkeztek.

~

-Szia szépség.-nyitottam be a kórterembe egy csokor virággal.

-Szia drága.-mosolygott Roberta.

-Már csak 2 hét.Hogy viseled?2 hét múlva végre megint azt csinálhatunk amit akarunk.-mosolyogtam rá,majd egy óvatos puszit nyomtam a szájára,és leültem mellé.

-Alig várom,hogy végre ki mehessek. Végre veled legyek.Szabadon mászkálhassak,és satöbbi.-mosolygott keservesen.

-Anyukáddal beszéltem reggel,és mondta,hogy fél 6-kor landol a gépük.Ki megyek értük a reptérre,és utána ide hozom őket. -mosolyogtam ,de Roberta semmit nem reagált rá.Érthető,mivel nincs túl jó viszonya a szüleivel..

-Ha végre kikerülök innen,csak veled akarok lenni. Nem fog érdekelni senki más.-nézett rám egy gyenge mosolyt elhagyva a szája szélén.

-Szeretlek.-bújtam oda mellé óvatosan.

-Én is.És köszönöm.Köszönök mindent.Hogy vigyázol rám,és hogy itt vagy mellettem. Nagyon szeretlek,és nélküled már tényleg halott lennék.-nevette el a mondata végét,felém fordult,majd megcsókolt. 

-ÓÓÓÓÓÓ,a fiatalok.-nyitott be Louis félbeszakítva ezt a csodás pillanatot.

-Mintha te olyan öreg lennél.-nevetett Roberta.

-Nem mondtam..-mosolygott Louis.-Amúgy ma be jön Adam..

-Ki az az Adam?-érdeklődött Roberta.

-Nem is mondtam?Menedzsert váltottunk. Elegünk lett Brettből.-mosolyogtam rá.

-Oooh,végre.Már nekem is az agyamra ment.-mosolygott.

-Annyira jó látni,hogy végre semmi bajod.-mosolygott Louis.

-Ennek én is örülök.-mosolyodtam el.

Sziasztooooooooooook!
Először is ,köszönöm a sok kommentet. Meg hoztam az új részt,remélem tetszeni fog.Valamint indítottam egy szavazást.Mint már mondtam,új blogot kezdek,viszont tegnap mikor Livivel beszélgettem ,rájöttem,hogy nem akarom abba hagyni ezt a blogot,tehát ugyanúgy folytatom. :)))) Remélem tetszett a rész,és kommenteket elfogadnék:) x

43.- Nem hagyhatsz itt!

Sziasztok!:)
Meghoztam az új részt..
Nos,mivel már nem sok ihletem van új részekhez,hamarosan  vége lesz a blognak.Viszont mivel nagyon a szívemhez nőtt az írás,érdekelne,hogy van-e olyan,aki igényt tartana egy új blogra? Jobban mondva,ki az ,aki olvasná? Mert már az új  blog alapja körvonalozódott a fejemben,és érdkelne,hogy van-e olyan,aki azt is olvasná?!:) Kérlek titeket,minden féleképpen kommenteljetek valamit ezzel kapcsolatban! Jó olvasást.:) xx


-Semmit nem hagytatok itthon?-kérdezte Danielle aggodalmasan a fiúkra tekintve.
-Minden meg van,anya.-vicceskedett Niall,mire Danielle csak gúnyosan rámosolygott.
-Mindent el raktunk ne aggódj.-ölelte át Liam,majd egy nagy puszit nyomott a fejére.
-Nem aggódom,csak tudom,hogy valamit biztos itthon hagytok,és utána küldhetjük utánatok.-nevetett.
-Nyugi,minden meg van.-bizonygattam.
-Viszont,mi mind itthon maradunk,ha most azonnal el nem indulunk a reptérre.-kapta fel a cuccait Louis,majd az ajtó felé indult.
-Jó utat,vigyázzatok magatokra.Majd hívj,drága!-köszönt el Danielle tőlünk,majd Liamtől.



-2 perc,emberek,2 perc.Mindenki a helyén van?Roberta?-ordítozott Brett .
-Jelen.-ugrottam elé mosolyogva.
-WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.Tuti el szórom.Ki készülök.És itt van Justin is.WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.-járkált fel-alá Niall.
Igen,első kanadai állomás,és a nagy kedvencünk,Justin Bieber is eljött. Niall majd összeesik az izgalomtól.Viszont nem Ők,hanem én kezdek.. Hallottam kintről a sikításokat,a fiúk nevét,valamint az én nevemet is kiabálták.
-Indulj!-szólt rám Kevin,mire elindultam.
A közönségre néztem.Rengetegen voltak.Végig énekeltük a dalokat,majd felhívtuk Justint is a színpadra.Beszélgettünk egy kicsit a rajongókkal,és éppen kérdezni akartam valamit,amikor éles nyilallást éreztem a fejemben.Egyre erősödött,majd minden elsötétedett.

*Harry szemszöge*

Mindenkit azonnal kiküldtek az arénából,hogy a mentősök és a rendőrök be tudjanak jönni. Én egyfolytában Roberta kezét fogtam,és csak szólongattam.Szólongattam,mind hiába.Nem válaszolt.Bár a jogosítvány letételekor tanultunk újraélesztést,és ilyeneket,most még a pulzusát se tudtam normálisan kitapintani. A kezem remegett,és bár igen,férfi vagyok,sírtam. Nem,nem sírtam. Bömböltem. Ordítoztam. Próbáltak nyugtatgatni,de hiába. Nem is értem,miért gondolták,hogy lehetséges. A barátnőm haldoklik,mert fejbe lőtték. 

Mikor ide értek a mentősök feltették a hordágyra,és rohantak is vele a kórházba.

Kevinnel és Brettel beültünk a kocsiba,és utánuk mentünk. Értetlenül néztek rám.

-Harry légy férfi!Ne sírj.-mondta Kevin.

-Menj a francba.Ne mond meg mit tegyek,inkább siessetek bazdmeg!-ordibáltam rájuk.

Belefogok őrülni ebbe.Nem,egyszerűen nem történhet meg.Nem hagyhat itt! Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.

-Mivan?-szóltam bele.

-Elkapták a lövöldözőt. Azt mondta,Justint akarta lelőni,és félre célzott.. Most viszik be a rendőrök..Mi is bemegyünk. Szólj ha van valami.-mondta Liam ,majd meg nem várva  a válaszom letette.

- Rohadj meg Justin Bieber.-motyogtam ..

-Mi?-nézett hátra Kevin.

-Mindegy..-válaszoltam remegő hangon.

Mikor odaértünk a kórházhoz,egyből szaladtunk be. A recepciós pulthoz szaladtunk,és Roberta felől érdeklődtünk.

-Öööööhm,eegy pillanat.-beszélt nyugodtan a nővér.

-Hölgyem sietne?A barátnőm haldoklik!-válaszoltam türelmetlenül.

-Máris!-mondta még mindig teljes nyugodtsággal...-Ohh,meg is van. Most vitték be a 112-es műtőbe. 2.emelet.-mondta,majd egyből szaladni kezdtem.

Mikor a műtő elé értem,hangokat hallottam.

-1,2,3. Gyerünk! 1,2,3.. - kiáltozott az orvos.

-Robertaaaa neee.Még nem hagyhatsz itt!-rogytam a földre összeroskadva,és sírtam. Csak sírtam..

42.-Újra velük

Sziasztok !:)
Meghoztam az új részt,remélem teszik.
Valamint feltettem egy új kinézetet,remélem az is tetszik.:D És még valami.Csináltam a blognak egy facebook oldalt,amit a jobb oldalon megtalálható Facebook logóra kattintva megtalálhattok.Ha olvasod a blogot,egy lájkocska jól esne:) SZép napot. xx


Harryvel kiélveztük az együtt tölthető időt,mivel holnap után repülnek vissza Amerikába. Jobban mondva Kanadába. Azt még nem beszéltük meg,hogy velük tartok-e,de szerintem igen. De ez az a 2 nap,amit egy jó időre nyugodtan tölthetünk el.
Louis és Zayn ragaszkodtak hozzá,hogy ünnepeljük meg a visszatérésem,ezért 10 körül elmentünk bulizni. Addig is megkajáltunk,mert Niall rendelt a Nando's-ból,és a maradék időt Harryvel töltöttem.
Mivel szinte az összes ruháim Harryéknél hagytam,volt miből válogatnom.
Egy Fekete csőgatyát,egy bézs felsőt,és egy hozzá passzoló platfrom magassarkút húztam fel magamra. 10 előtt nem sokkal el is indultunk az Astoria nevezetű szórakozóhelyre. London legexlúzívabb ,ezzel egyetemben pedig legnormálisabb szórakozóhelye.Nem mindenkit engednek be,de akit beengednek,normálisan tudnak  bulizni.
Mikor odaértünk szokás szerint nagy volt a tömeg,mert mindenki beszeretne jutni.Minket automatikusan beengedtek.Ilyenkor jó,ha a barátod híresség. Más szempontból viszont nem igazán..
A klubban szokás szerint jobbnál jobb számokat játszottak..Mi pedig többnél többet ittunk. Ilyenkor általában mindenkinek egy másik énje jön elő.
Olyan szinten megünnepeltük a visszatérésem,hogy alig jutottunk éjszaka haza. Nagy szerencsénk,hogy Liam nem sokat ivott..
5 körül estünk haza,amit csak Liamtől tudok,mivel az utolsó emlékem,mikor Zaynnel a terem közepén táncolunk a Sexy and I know It-re.Hogy én mennyire gyűlölöm azt a dalt..


Reggel dél környékén fejfájással ébredtem. Harry békésen aludt mellettem. Egy puszit nyomtam az arcára,majd nagy nehezen kimásztam az ágyból. A fürdőszoba felé vettem az irányt,s mikor beléptem érdekes látvány fogadott. Louis Harry fürdőkádjában alszik teljesen szétterülve. Kitört belőlem a nevetés,melyre Lou felkelt.
-Mit nevetsz?-kérdezte a fejét vakargatva.
-Mit keresel itt?-kérdeztem a nevetést visszafolytva.
-Harry és te nem engedtetek be magatok közé az ágyba,úgyhogy inkább ide feküdtem. Eleanor elfoglalja az egész ágyam.-hajtotta le a fejét.
-Te tudod..-nevettem tovább,majd elővettem a fogkefém,megmostam a fogam,megmosdottam,és kisétáltam  a konyhába.Liam már javában tevékenykedett.Éppen a tányérokat pakolta az asztalra.
-Szép jó reggelt.-köszöntem mosolyogva.
-Neked is.Kipihented magad?-kérdezte nevetve.
-Valami olyasmi..-mondtam halkan.
-Jóóóóóóóóó reggelt.-kiáltozott Danielle mikor belépett egy nagy tálca étellel az ajtón.
-Neked is.Mióta vagytok ti fent?-törölgettem a szememet,majd egy óriásit ásítottam.
-1 órája kb. - válaszolt Danielle mosolyogva.
-Jössz felkelteni a többieket?-kacsintott Liam.
-És még is ,hogy?Mindenki úgy alszik ,mint a bunda.-mondtam,majd elnevettem magam,mert eszembe jutott Louis.
-Mit nevetsz?-kérdezték egyszerre.
-Louis Harry fürdőkádjában alszik.Azt mondta,éjszaka nem engedtük be magunk mellé,Eleanor meg elfoglalja az egész ágyát.-nyögtem ki egy-egy felröhögés közben,mire Liam és Danielle is nevetésben tört ki.
-Hmm..milyen jó kedve van ma mi..AZTA EZEK AZ ILLATOK!- nyitott be Niall örvendezve.
-Jóreggelt.-köszöntöttük együtt.
-Akkor már csak 4 embert kell felkelteni.-mosolygott Liam.-Jössz?
-Persze.-indultam el utána.
-Tied Harry és Louis,enyém Eleanor és Zayn.-suttogta.
-Igenis kapitány.-kacsintottam rá mosolyogva.
Átgondolva az egészet,arra jutottam,hogy Louissal együtt hamarabb felkeltjük Harryt,ezért őt keltem fel előbb. Halkan belopakodtam a fürdőszobába,majd megálltam.Azon gondolkoztam,hogy is keltsem fel,mire bepattant egy ötlet. Ráengedem a vizet. Le is vettem a zuhanyrózsát,ami a falra  volt szerelve és jég hideg vizet engedve Louisra locsoltam,mire ő ordítozva pattant fel.
-ROBERTA MEGŐRŰLTÉL BASSZA MEG?-kiáltozott velem,mire csak nevetni tudtam.
-Jó reggelt megint.-nevettem már a földön fetrengve.Úgy tűnt 2 legyet ütöttem egy csapásra,mert a nagy zajra Harry is felébredt,és szédelegve vánszorgott be az ajtón.
-Mégis mi a jó istent csináltok?-suttogott a fejét fogva.
-A drága barátnőd sikeresen felébresztett.-mondta Louis idegesen rám pillantva.
-De mégis mit kerestél a fürdőkádba?-kérdezte Harry hol rám,hol Louisra nézve.
-Éjszaka nem engedtetek be magato..-kezdte meg Louis,de Liam félbe szakította.
-NEEEEEEEE.MIT CSINÁLTÁL VELE?-nézett rám Liam nevetve.
-Hosszú..De menjünk reggelizni,mert Danielle és Liam már megterítettek.-álltam fel a földről nevetve.
-Jóreggelt.-húzott magához Harry,mikor kifelé indultam.
-Neked is.-nyomtam egy puszit a szájára,és kifelé húztam magam után.

41.-A helyes döntés

Sziasztok!:)
Mint mondtam,szünet van a blogban,de mikor van egy kis időm,írok nektek részeket. Most is volt valamennyi időm és gondoltam kedveskedek nektek. Nagyon köszönöm a kommenteket,és jó olvasást! :)) ♥





Már 2 hónapja,hogy nem találkoztunk Harryvel,és őszintén megvallva,már nem sokáig bírom. Nekem nem megy hosszú távon ez a távkapcsolat dolog.Persze minden nap beszélünk,de akkor sem olyan.Hiányzik az ölelése,a csókja,és maga az is,hogy csak mellettem legyen.Ezalatt a 2 hónap alatt sikerült vissza rázódnom a suliba,megismerkednem Rebeccával , nagyi temetését is megtartottuk.
Az iskolába,és   egész  Magyarországon is egyre többen megszerették a fiúkat ,így a koncertszervezők is tevékenykedtek. Vagyis reméltük.
Ma este derülnek ki a 2012-es nyári koncert dátumok. Annyit már tudunk,hogy Európa is útba esik majd.
Reggel pont 8-ra értem be a suliba,német óra volt az első. Miután kicsengettek Evi egyből odaszaladt hozzám.
-Ma jönnek ki a turnédátumok! Úgy izgulok.-ugrándozott és sikítozott össze vissza.
-Nem kéne ennyit izgulnod ,ha egyszerűen felhívnád Niallt és megkérdeznéd.-mondtam neki semleges arccal,miközben pakoltam a könyveimet a táskámba.
-De nem akarom elrontani a varázst.- mosolygott rám.
-Ha te mondod..-vetettem oda a szavakat,majd kisétáltam az ajtón,Evi pedig utánam.
Míg a folyosón sétáltam végig,mindenki szeme rám szegeződött. Még mindig nem tudták feldolgozni,hogy Harry Styles a barátom. De én se..
Sokan beszéltek a mai koncert dátumokról,de engem hidegen hagyott. Mármint persze, örülnék,ha jönnének,de nem érdekelt,hogy a sulimban élősködő directionatorok ,hogy akarnak majd Harry,Niall,Louis,Zayn vagy éppen Liam közelébe kerülni..

A mai napom gyorsan telt el. Fél 2-kor indultunk haza Rebeccával. Egy ideig egyedül vagyunk itthon,mivel anyáék elutaztak Törökországba az egyik rokonainkhoz.Nem is baj..
-Megyek megtanulok.- állt fel az asztaltól Rebecca miután megkajáltunk.
-Oké.-mosolyogtam rá.

Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Egy SMS-em jött.Evitől.
" 5 perc múlva fent vannak a dátumok. Izguloooooooooook . xx" -olvastam fel magamban.5 perc? Húha. Oké. Felmentem a szobámba,leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopom.Felmentem Twitterre és mindenhol csak a turnédátumokról írtak. Majd megláttam,hogy Liam írt a @onedirection Twitter accountról,hogy kattintsunk az alábbi linkre,a turnédátumokért.
Amennyire eddig nem érdekelt,most annyira. Egyre jobban verni kezdett a szívem,és magamban mondogattam,hogy Hungary,Hungary! Rákattintottam a linkre,ahol először Franciaországot vettem észre.Aztán egyre lejjebb ,és lejjebb csúszott a tekintetem,míg végül meg nem állt egy H betűn. Aztán egymás után hangosan olvastam ki a betűket. U, n,g,a,r,y.
-JÉZUSOOOOOOOOOOOOOOOOOM.-pattantam fel.Rebecca értetlenül nézett rám.-Jönnek  a srácok.-mosolyogtam rá,mire ő megértően bólintott és visszafordult a könyvei felé. A telefonom csörögni kezdett.Rápillantottam és egy Evivel közös képet mutatott.Óvatosan felvettem,és nem tettem teljesen a fülemhez,mert tudtam,hogy beleordít.
-Láttad?Ugye láttad? Annyira örülök.-mondta vidáman.
-Igen láttam.Én is.-mosolyogtam.-Most viszont ha nem haragszol le teszem, felhívom Harryt.-mondtam,majd meg nem várva a válaszát kinyomtam. Egyből Harryt tárcsáztam.Kis idő után fel is vette.
-Szia drága.-szólt bele.
-Hellooooooooo.-nyújtottam meg a végét.
-Gondolom láttad a koncertdátumokat.-mondta kicsit nevetve.
-Igen. Nagyon örülök. -mosolyogtam,amit persze ő nem látott.
-Hiányzol.-terelte át a szót.
-Te is. -mondtam szomorúan.
-Alig várom,hogy megint lássalak. És nem csak nekem hiányzol.. Mindenkinek. Örülnénk ,ha vissza jönnél,és folytatnád majd velünk a turnét. -próbált győzködni.
-Jó lenne.. De nem tudom. Megint sikerült vissza szoknom,és most..-kezdtem bele,de Harry félbeszakított.
-Gyere vissza!-mondta ,és a hangjában elkeseredést éreztem.
-Gondolkozom rajta.-mondtam neki. És tényleg fogok.. Még mindig nem derült ki,hogy Evi miért is akarta,hogy itthon maradjak,és igazából a kinti életem sokkal jobb volt,mint az itthoni. Ott legalább ott volt nekem Harry. És most hiányzik,nagyon hiányzik.
-Viszont most mennem kell,megyünk interjúra valamelyik újságba. Szeretlek.-mondta,majd letette.
-Én is.. -suttogtam a semmibe.


Másnap 10-ig aludtam,mivel szombat volt. Mikor felébredtem észre vettem,hogy a laptopomat úgy hagytam este. Megmozgattam az egeremet,és a Twittert nyitotta meg. 34316 új tweet. Jézus isten. Néztem magam elé elképedve.Hagyjuk.. gondoltam magamban,de aztán véletlen megnyomtam,és kinyillottak a tweetek,és a legfelsőt fél perce írta  Harry,nekem címezve.



Könnybe lábadt a szemem,és tudtam,hogy most mit kell tennem. Egy új ablakot nyitottam meg a laptopomon,és megvettem egy repülőjegyet Londonba,ami holnapra szól. Tudom,hogy már nem sokáig bírom Harry nélkül. Még sohase szerettem ennyire,és így valakit,mint Őt. Még nem éreztem olyat,amit iránta érzek. És nem akarom elveszíteni.. Viszont ha ez hosszú távon így lesz,nem fog menni.. És most nekem kell lépnem.

Még az nap elmentem Evihez közölni,hogy vissza megyek Londonba.Érdekesen fogadta,de végülis beletörődött. Anyáékat felhívtam,és velük is közöltem.Különösebben nem mondtak semmit.. Persze,tudhatnám. Mivel még rengeteg cuccom Harryéknél van,nem kellett sok mindent magammal vinnem.


Reggel 7:40-kor indult a gépem,ahova egyedül mentem ki. Most minden rendeben ment,hiszen már jártasabb vagyok az ilyen repülőtér dologban.
Mikor másfél óra múlva leszálltam a Londoni reptéren , csodálkozva figyeltem,hogy esik a hó. Gyorsan a csomagomért siettem,majd fogtam egy Taxit. A taxist Harryék házához irányítottam.Kis idő múlva meg is érkeztünk. Kivettem a csomagomat,kifizettem a sofőrt,majd megálltam a ház előtt.
-Jó újra itt.-sóhajtottam hangosan.

Harry és Louis autója is kint állt. Tehát itthon vannak. Óvatos léptekkel mentem az ajtó felé,majd mikor elé értem bekopogtam. Hallottam Harry hangját.
-Ha még egy rajongó az,komolyan elküldöm a picsába.-ordítozott,és a hangot egyre közelebb és közelebb hallottam.Idegesen kirántotta az ajtót,de mikor észre vett,lefagyott a tekintete.
-Roberta!Kicsim-Hát te?!- nézett rám meglepődve.
-Jól kellett döntenem.-mosolyodtam el,majd megcsókoltam.-Beengedsz?
-Persze,gyere.Add ide a csomagod.-kapta ki a kezemből.
-Sziasztoooooook!- kiáltottam a nappaliban ülő 4 fiúnak,akik ugyan olyan meglepődött arccal pattantak fel mikor megláttak. Ölelgetni és puszilgatni kezdtek,amit én is viszonoztam.
-Hiányoztál.-húzott szorosan magához Harry,miután a többiek elengedtek.
-Te is.-mosolyogtam,majd megcsókoltam.