56.-A nagy nap

5 hónap telt el Audrey születése óta.Azóta Harry vett egy szebb és nagyobb kertes házat,ahol a mai esküvőt tartjuk.Igen,ma lesz az esküvőnk.


Reggel 5:09 volt.Idegesen keltem ki az ágyból. Tudtam,hogy még megannyi elintéznivalóm van.Anne még tegnap reggel elvitte Audrey-t Holmes Chapel-be,hogy el tudjunk készülni.Harry-t Louis vette kezei alá,így Danielle-el ,Eleanor-ral és Evivel éjszakáztam a nagy házban.
Nem szokásom másokat felkelteni,de most muszáj voltam.A lányok gyorsan megreggeliztek-mert nekem még étvágyam sem volt-és már készülni is kezdtünk.A fodrász hétre,míg a sminkes 10-re jött.
A ruhámért Eleanor és Evi mentek érte ,és őszintén?Féltem.Egyikőjük se az a felelőségteljes ember,akire mondjuk rábíznám az életem.De mást nem tudtunk találni,mert Danielle a hátsó kert berendezését kezdte el szervezni,ahol a szertartást fogjuk tartani.Egyikünk se akart ilyen nagy,csicsás,templomi esküvőt,ezért döntöttünk e mellett.Nem is akartunk sok embert ,de mivel Harry-nek nagy az ismerettségi köre,sok embert kellett hívnunk.A vendéglistán 296 ember neve szerepelt.

Éppen ki akartam menni megnézni,hogy hogy haladnak Danielle-ék,mikor Harry-be botlottam bele.
-Hát te mit csinálsz itt?
-Gyönyörű vagy.-nyomott egy csókot a számra.Persze,gyönyörű.Nemrég keltem.-Amúgy van itt 2 ember,aki beszélni szeretni veled.Be mennél a szobába?Mindjárt behívom őket.
-De..
-Nem!Roberta,kérlek.Ez most tényleg fontos.-nézett rám igéző szemeivel majd betuszkolt az ajtón.

Követtem az utasítását és visszaültem az ágyra.Nem telt el egy perc sem,de már kopogtak az ajtón.
-Gyere.-kiáltottam ki.A nyílászáró lassan nyitódni kezdett.Fejemet felemelve  megpillantottam a nevelőszüleim.A kanadai baleset óta nem találkoztunk,azaz több,mint egy éve.
-Hát ti mit kerestek itt?-förmedtem rájuk.
-Roberta,szeretnénk megbeszélni ezt az egészet.
-Nincs mit megbeszélnünk.--mondtam.
-Kicsim,kérlek.-nézett rám anya könnyes szemekkel.Oké,bármennyire is fáj bevallani,anya mindig is az anyám,apa pedig mindig is az apám marad.
-Hallgatlak titeket.-ültem lassan vissza az ágyra.
-Nem is tudom hol kezdjem.-szólalt meg apa.
-Talán az elején.-vetettem rá egy gúnyos mosolyt,amit ő láthatólag nem nagyon értékelt.
-Szóval..Azért nem mondtuk el neked az igazságot,mert féltünk.Féltünk,hogy hogy fogsz reagálni.Pont ezért vártunk ennyi ideig,hogy hátha leszel annyira érett,hogy fel tudd ezt dolgozni.El sem tudod képzelni mennyire szenvedtünk azután,hogy elküldétl minket.Aggódtunk érted.Te ezt nem tudod,de tartottuk a kapcsolatot Harryvel.Mindig írt,hogy mikor mi van veled.Tudtunk és tudunk mindenről ami veed történt.Harry arról is értesített,hogy terhes vagy.Akkor is,mikor megszülettél.Küldött képet az eljegyzésről.És ha hiszed,ha nem,szerettünk volna mi is ezeknek részesei lenni,de te kizártál minek az életedből.
-Szerinted én nem szenvedtem?Ó,dehogynem.Akárhányszor megláttam egy boldog családot,sírni tudtam volna.Nehéz volt erősnek maradnom,de megtettem.De most nem tudom,hogy mit vártok el tőlem.Mit tegyek?Feledjem el ezt az egészet?Hogy 17 évig a szemembe hazudtatok?Nem könnyű..
-Nem kérjük,hogy feledd el.Csak annyit kérünk,hogy adj egy új esélyt.Kezdjük tiszta lappal.-válaszolt kérdésemre anya,aki már apa monológja óta sírt.

Nem válaszoltam.Nem mondtam semmit.Belül tudtam,hogy mi lenne a helyes döntés.Tudtam,hogy most félre kell tennem a büszkeségem .De nem ment.Akárhányszor eszembe jutott,hogy kezdjük új lapokkal,eszembe jutotta "17 év hazugság" szókapcsolat.Egyszerűen ezen nem tudtam túl lépni.Nem ment..
-Mit válaszolsz?-törte meg a csendet apa.Hangjában félelmet és szomorúságot érzékeltem.Ez törte meg végül a jeget.
Karjaim kétfelé tartottam és erősne magamhoz húztam a szüleim.Több,mint egy év után kibékültünk.Ez boldogsággal töltött el.
-És hol a kisunokánk?-érdeklődött a köynyeivel küszködő anya.
-Holmes Chapel-ben.Dél körül érnek ide Anne-ékkel.
-Harry anyukája?
-Igen.-mosolyogtam.
-Harry csodálatos fiú.Nagyon örülök,hogy egymásra találtatok.
-Én is.-suttogtam.
-Apa,kérhetnék ,jobban mondva kérdezhetnék valamit?
-Persze.
-Bár váratlanul ér téged,de mivel nincs más jelölt,elvállalnád az örömapa szerepét?
-Természetesen.Ez megtiszteltetés.-húzott magához könnyes szemekkel.

*Harry szemszöge*

2-kor kezdődött a szertartás.Előtte 2 órával Louis és Zayn még az elveszett jeggyűrűket kutatták.

-Esküszöm,hogy megőrülök.Ilyen nincs.

-Nyugodj meg Hazza!-tette vállamra a kezét Liam egy mosoly kíséretében.

-Megvan!-dugta ki a fejét végül Zayn a szennyes kosárból egy kis dobozka társaságában.

-De mégis mit a francot keresett ott?-borultam ki.

-Nem az a lényeg.Menjünk már kajá..-kezdett bele Niall,mire mind a 4-en szúrós tekintettel néztünk rá-..Siessünk!-javította ki magát.

-Minden meg van?Csokos?Kocsikulcs?Gyűrűk?Louis?-néztem körbe mikor már az autóban ültünk indulásra készen.

-Itt vagyok és minden megvan.-szóltalt meg mellőlem a barátom.

-Akkor azt hiszem indulhatunk..

Mikor oda értónk a házhoz,már az egész utca tele volt autókkal és emberektől hemzsegett.Persze a lesifotósok sem maradhattak el,de nem ők fogják elrontani életem legszebb napját,az biztos.

Sietve mentünk be az ajtón,és egyből anyával és Audrey-val találtam szembe magam.

-Oooh,a 3világ 3 legszebb nője közül kettő itt ál előttem.Sziasztok.-öleltem őket magamhoz.

-Annyira hihetetlen ez az egész.A 19 éves kisfiam felnőtt végre és megnősül.-folyt végig anya arcán egy könycsepp.

-Örökké az kisfiad maardok.-mosolyogtam

-Most viszont siess,nem tartalak fel,mert midnjárt kezdődik.Benézek Robertához,hogy hogy áll.Addig üdvözöld az embereket.-utasított anya,majd elmentek.

Követtem a parancsát és kisétáltam.A pap már ott volt.A kert csodálatosan festett és rengeteg ember eljött.Mosolyogva mentem el az ismerőseim,barátaim és családom mellett.

A pap egyik oldalán Louis-az én tanum-,míg a másik odlalán Evi-Roberta tanuja állt-.Ránéztem az utóbb említett személyre,aki egy "Ne izgulj"-t tátogott el nekem.Ennyire látható lenne,hogy mindjárt össze esek az izgalomtól?

Gondolatmenetemet a filmekből jól ismert esküvői zene szakította félbe.A hang irányába fordítottam a fejem és Zayn-t pillantottam meg.

Mosolyogva ráztam meg a fejem.A kvöetkező pillanatban már -ahogy a vendégek is-a nyitódó ajtóra kaptam a fejem.Ahogy teljesen kinyílt megpillantottam a menyasszonyom.Nem tudtam levenni róla a szemem.Hihetetlen ,hogy amúgy is milyen gyönyörő,de most aztán azon is túl tett.Lassan közeledett.2 perc lehetett,mire teljesen mellém értek,mégis mintha évek teltek volna el.Méd mindig nem tudtam és nem is akartam levenni rólam a szemem.

Büszke voltam.Büszke ,hogy Őt mondhatom a menyasszonyomnak,hamarosan felségemne.Hogy Őt mondhatom a gyermekem anyjának.Szerencsésnek érzem magam,amiért a sors összehozott minket.A legcsodálatosabb nap a világon.Mikor végleg elém ért elsuttogtam neki egy "Gyönyörű vagy"-ot,melyre elpirult.Imádtam,hogy még ennyi idő után is egy bók miatt zavarba tud jönni.

A menyasszonyom csodálását a pap szakította félbe,mikoris elkezdte a beszédét.Olyan volt,mintha már órák óta  csak beszélne és beszélne.Jól van,nem érdekelt amit mondott.Csa magamhoz akartam ölelni,és meg akartam csókolni Robertát.Erre vágytam a legjobban.

-Míg a halál el nem választ.-hadarta a szavakat Roberta.


-Harry,kérlek most te ismételd utánam a szavakat.-utasított a pap.

-Én Harry-kezdtem mosolygás közepette-Téged,Robertát feleségemül fogadlak.Hűséges leszek hozzád jóban és rosszban,egészségben és betegségben-itt mindenki felnevetett.Ismerték már Robertát annyira,hogy tudják,mindig történik vele valami-míg a halál el nem választ.-fejeztem be.

-Csodálatos.Mostantól férj és feleség vagytok.Csókold meg a menyasszonyt.-pillantott rám. Nem tétlenkedtem.Robertához hajoltam és egy apró csókot leheltem ajkára.Amenynire rövid volt,annyira csodás.

Szokásokhoz híven végig vonultunk azon az úton,ahol Roberta és apja bevonultak.Louis-Audrey-val kiegészülve-,Liam,Danielle,Eleanor,Niall,Ed és Gemma virágszirmokat szórtak ránk.

Életem legcsodálatosabb órái voltak ezek.Az eskübő utáni felhajtáson anyán és Riberta szülein kívül,szinte mindenki sík részegre itta magát.Eszméletlent buliztunk együtt.Nagyszerű volt a hangulat és szerencsére kivétel nélkül,mindenki jól érezte magát.

Kicsit több,mint egy éve,mikor megismertem ,nem hittem volna,hogy egyszer Őt vezethetem az oltár elé.Annyi mindent megéltünk azóta és oly sokat köszönhetek neki.Mindenért hálás vagyok neki.Azt hiszem,mostmár végre tényéeg egy új fejezt kezdődik el az életünkben.

Nekem,Roebrtának és a kislányunknak.Azaz mostmár Mr és Mrs Styles-nak és Audrey Stylesnak.

A legcsodálatosabb család az egész világon.

Nos Sziasztok.:) A kis "bevezetőt" most a végére hagytam.Nemhiába.Igen,gondolom mindenki rájött,de aki mgése,annak elárulom,hogy ez volt az utolsó rész a blogban.Rengeteg mindent átéltem a blog kezdete óta.Kaptam hideget és meleget eggyaránt.Egyre jobban megszerettem írni.Elképesztően köszönök mindent nektek,azt ,hogy támogattatok,kommenteltetek és hogy velem voltatok végig.A másik blogomat természetesen még folytatom,de a Roberta élete ezennel lezárul.

Ne aggódjatok,Harry ,Roberta és Audrey azóta is jól megvannak,és Roebrtának azóta semmi bántódása nem esett.;)

Köszönök mindent,szeretlek titeket. ♥

55.-Egy új fejezet

Sziasztooooooook.:) Meghoztam az új részt. Remélem mindenki tetszését elnyeri,és köszönöm a kommenteket.:) x . Valamint szeretném kérni minden kedves olvasómat,hogy Twitteren kövesse be @Livii_Horan barátnőmet.Valamint,nem lett túl hosszú ez a rész,de azért remélem tetszik.Köszönök mindent,jó olvasást.:) x








-És újabb vizsgálati eredmények.-nyitott be derűs arccal másnap John a kórterembe.
-Kíváncsian várom..-motyogtam.
-A baba egészséges és egy hónapos.Hál isten,a baleset alatt egy karcolódás sem keletkezett rajta.
-Ez jó hír.-sóhajtott Harry.
-És eldöntöttétek már,hogy mi lesz a sorsa?-érdeklődött John.
-Persze,megtartjuk.Ez nem is volt kérdés..-válaszolt a barátom.
-Biztos,hogy  ez a helyes döntés?Nem szoktam ilyet mondani,de ez a ti esetetekben .. Fiatalok vagytok,mindkettőtöknek most indult be a karrierje.Egy baba teljesen belerondít mindenbe.18 évesek vagytok..
-Nem!Bármit mondasz,megtartjuk.A baba érdekében akár fel is adom a karrierem.Ő az én gyerekem,had én döntsem már el,hogy mit akarok.-förmedt rá Harry.
-Jó,nem szóltam..A ti életetek.És édesanyádnak mégis ,hogy fogod elmondani?És te Roberta?-nézett rám.Nem tudtam mit válaszolni.Könnybe lábadt a szemem..John értetlen fejjel nézett rám.Persze,hogy is érthetné..
-Hagyjuk ezt.-mondta Harry,miközben tekintete rajtam pihent.




~




-Széééééép jónapot.-nyitott be a kórházi szobámba Louis,Niall ,Liam és Zayn egy halom virág és szatyor társaságában.
-Sziasztok.-mosolyogtam.
-Látom túlélted a szülést.-nevetett Louis.-És had lássuk,hol a baba?
-A babának neve is van,drága.-mosolyogtam rá.-Egyébként meg most vitték el.Oltást adnak neki.
-És hol a büszke apuka?-érdeklődött Zayn.
-Le ment kávéjért.
-Durva,hogy el telt 8 hónap.Nemrég tudtuk meg,hogy terhes vagy.Olyan mintha tegnap lett volna.Na meg mikor Harry megkérte a kezed..Audrey már meg is született és nemsokára esküvő.Csak úgy pörögnek az események.-emlékezett vissza Niall.
-Bizony.Aztán nemsokára itt lesz Liam és Danielle esküvője is.-mosolyogtam rá a most mindennél és mindenkinél boldogabb Liamre.
-Sziasztooooook.-nyitott be Harry a szobaajtón.
-Helooo.Gratulálunk.-zengett egyszerre a 4 fiú hangja.

Egész délután beszélgettünk,majd mikor Audrey-t visszahozták hozzám,mindenki körbevette.Elragadó arca volt,már ilyen kicsin is.Szemét és haját az apjától örökölte.Le se tagadhatta volna.Szemei olyan zölden csillogtak,mint Harryé.



Vasárnap aztán végre hazatérhettünk.Mikor beléptünk az ajtón Audrey-val  már Harry egész családja ott várt minket.Anne egyből kikapta a kezemből a kislányom.Mindenki sorban jött gratulálni.

Tudtuk,hogy óriási felelőség egy babát bevállalni,főleg úgy,hogy se én se Harry nem tud magára vigyázni,ne hogy még egy plusz emberre.De Anne-éktől rengeteg támogatást és segítséget kaptunk.Valamint Audrey-nak köszönhetően Harryvel komolyabbak,felelőségteljesebbek lettünk.És bár a kislányunk miatt fel kellett adnunk az egész eddigi életünk,de megérte.Audrey segítségével egy új,és jobb fejezet veszi kezdetét az életünkben.

54.-Nem várt baleset

Sziasztok.Meghoztam a mai részt.Köszönöm a kommenteket.
Valamint el kell,hogy mondjam,hogy tegnap Livivel beszélgettem,és megnéztük,hogy mióta is van meg a blog.És kiderült,hogy 2 nap múlva,azaz 10-én lesz 4 hónapos! Whohohohohohohoooo:DDDD
Ja,és kellemes ünnepeket mindenkinek.:) Jó olvasást.xx






A hét további részét Harryvel töltöttem,és tényleg ki sem mozdultunk a házból.Neki aztán vasárnap délután már repülnie kellett vissza New Yorkba.Hétfőn már nekem is dolgom volt.Simon beszervezett egy fotózást.

Szokásomhoz híven elaludtam,így a 11 órai kezdetű fotózásra 10:38-kor ébredtem.22 perc alatt még a oda sem érek,nem hogy még el is készüljek.Írtam Simonnak egy SMS-t,hogy késni fogok,majd ledobtam a telefonom az ágyra.Berohantam a fürdőmbe majd sietősen beálltam a zuhany alá.Letusoltam,feltettem egy gyors sminket,copfba kötöttem a hajam és felkaptam egy melegítőt és egy pólót.Rápillantottam az órámra.11:12 . Időben vagyok.Persze,dehogy.Felkaptam a táskám ,a telefonom,a napszemövegem felvettem és már indultam is.Tudtam,hogy Simon nagyon ki lesz rám akadva.Amint eszembe is jutott,már csörgött is a telefonom.
-Roberta,most ez komoly?Itt várunk rád 20 perce.-szólt bele és hallottam hangján az idegességet.
-Simon,futok,rohanok.Sajnálom,bocsánat.Elaludtam és..
-Nincs és.Ne magyarázkodj.Most az egész fotózás csúszik miattad.Komolyan,hogy lehetsz ennyire felelőtlen?18 éves leszel,felnőhetnél már igazán..
-Próbálok.Ne mond,hogy te még nem aludtál el soha.
-Nem,én még nem..
-Jó,mert te Simon Cowell vagy.Az egyetlen,utánozhatatlan és tökéletes.
-Pontosan.Nekem is meg kellett tanulnom,hogy van egy fontossági sorrend.Éppen ezért nem alszom annyit,mint te.
-De én még fejlődő korban vagyok.Szükségem van az elegendő alvásra.-magyarázkodtam.
-Persze.. És akkor msot mond meg,mit tegyek.Álljak be helyetted,vagy mi?
-Az is egy lehetőség.-nevettem.
-Roberta,nem vagy humoros.Most iszonyatosan haragszom rád és tudd,hogy...-kezdett bele,de már nem hallottam amit mondott.Oldalamba éles fájdalmat éreztem,majd repültem.Szálltam,mint egy madár,majd a földön végeztem.Még eszméletemnél voltam,mikor hangos kocsiajtó csapkodást és üvöltözést hallottam.Aztán már nem..





Fájdalmasan nyitottam ki a szemem.Egy ismert helyen találtam magam.Jó párszor voltam már itt.Azóta semmit nem változott.
-Felébredt!Fent van!-hallottam egy hangot nem messze tőlem.Fejemet nehezen oldalra fordítottam.Először homályos képet láttam.Sok alak,mind körülöttem,engem figyelnek.Nem értettem.Majd tisztulni kezdett a kép.
Harry aggódó arcával találtam szembe magam.Ahogy szemgolyóm forgattam észrevettem Simont és a többi bandatagot is.Niall Evi kezét szorította.Megakartam szólalni.Mondani akartam valamit.Számat már szólásra kerekítettem,de nem ment.Úgy éreztem,lezsibbadt az egész fejem.Nem tudtam egy értelmes szót sem kinyögni.
-Mááááár jövök is.Szép jó reggelt.-tolt el előlem mindenkit Harry nagybátyja.-Roberta.Újra itt.Nem örülök ennek.
-Megvizsgálod?Kimenjünk?-érdeklődött Harry,melyre az orvos megrázta a fejét,igen ként.Így a szoba pillanatok alatt szinte üres lett.
-Mi történt?-szólaltam meg végre elfojtott hangon.
-Ne,még ne beszélj.-szólt rám.-Éppen a fotózásra siettél,és nem figyeltél oda,így oldalról beléd ment egy szép,méretes autó.1 hete tartunk bent.Kómában voltál.-a kóma szó hallatára kikerekedtek a szemeim.-De hál Isten most felébredtél.Elvégzünk pár vizsgálatot,rendben?
-Azt mondtad ne beszéljek.-mosolyogtam rá.
-Igaz.-nevetett.


-Sosem tudsz magadra vigyázni.Ez már hányadik kórházas eseted?-hallgattam Harry kioktatását 3 órával később.
-Ígérem,megjavulok.-mosolyogtam.
-Inkább figyelj oda jobban..
-Éppen Simonnal veszekedtem.
-Tudom.
-Mikor engednek amúgy ki?-érdeklődtem.
-Nem tudom.Majd megkérdezzük.De esküszöm,most már neked kell egy testőr,vagy nem is tudom.18 éves fejjel nem tudsz saját magadra vigyázni..
-17!-kiáltottam fel.
-Lényegtelen.
-Szeretlek.-mosolyogtam rá,mire válaszként egy óriási puszit kaptam a homlokomra.

-Hellooo,Hellooo.-nyitott be boldogan a kezelőorvosom.
-Mi a helyzet?-érdeklődött Harry.
-Nos,itt vannak a vizsgálat eredményei.Komolyabb bajod nem esett,de még bent tartunk másfél hétig megvizsgálás alatt.
-Szuper.-mosolyogtam.
-Viszont van itt még valami..Harry,ki mennél,kérlek?-nézett rá.
-Mi?Miért?-kérdezte Harry meglepődve.Én sem értettem.
-Csak menj ki,kérlek.-mutatott az ajtó felé,majd Harry engedelmeskedve kisétált.
-Miért kellett kimennie?Mi történt?Van valami baj?-hadartam a szavakat.
-Hát..Kinek mi.Nem tudom,hogy mondjam.
-Mond már !-sietettem.
-Valószínűleg terhes vagy.-mondta ki végül.
Nem tudtam mit mondani.Teljesen lefagytam.
-El kell végeznünk vizsgálatokat,hogy a baba nem-e sérült meg és..
-Kérlek hívd vissza Harryt.-néztem rá,majd egy könnycsepp szaladt végig az arcomon.Ezt nem tudom felfogni.Szégyen.17 éves vagyok,és terhes.Harry Stylestól.
Az ajtó kinyitódott és Harry jött be rajta,majd utána a nagybátyja.
-Mi történt?-ült le mellém.Nem tudtam megszólalni.Johnra néztem segítségért.
-Harry..-szólalt meg végül.-Van egy kis,hogy is mondjam...Bökkenő.
-Mi?-pattant fel.
-Szerintem ülj vissza.-mosolygott zavartan.Harry visszaült,majd folytatta.
-Az a helyzet,hogy a vizsgálatok alapján kiderült valami..
-Mi?
-Harry.Mi lenne ha nem vágnál mindig  a szavamba?-förmedt rá.
-Terhes vagyok!-szólaltam meg végül én.Már nem bírtam tovább.
-Mi?-nézett elsápadt arccal.-Kitől?
Mintha egyre gondoltunk volna,Johnnal egyszerre csaptuk a kezünket a homlokunkra.
-Jó,hülye kérdés.
-Harry,most mi lesz?-kérdeztem bizonytalanul.
-Nem tudom..-nézett maga elé.

53.-Visszaemlékezés

Sziasztoook:)
Bár nem lett meg mára a 10 komment,nem baj.Sokan panaszkodtak,hogy rövid részt hoztam,ezért most egy kicsit hosszabbal kedveskedem nektek.:) Jó olvasást.xx

Az ajtó lassan nyitódott.Egy mély levegőt vettem.Anne derűs arcával találtam szembe magam

-Roberta,drágám.Gyere be.-fogta meg a csuklóm.Nem ellenkeztem.

Leültetett a nappaliban lévő kanapéra,majd kiment.Pár perc múlva egy tányér süteménnyel és 2 pohár üdítővel tért vissza.

-Oh,Anne,igazán nem kell ez.Csak Harryvel szeretnék beszélni.

-Igen,gondoltam.-mosolyodott el.

-Mindent tudsz,igaz?

-Az anyukája vagyok..És amúgy is tudod,hogy milyen az én kincsem.-mosolygott.

-Igen.-nevettem,most először.-Fent van a szobájában?

-Igen.

-Köszönöm.-súgtam a fülébe mikor megöleltem.

Halk léptekkel mentem föl a lépcsőn.Mikor Harry szobája melletti fűrdőszobához értem,megtorpantam.De aztán erőt véve magamon,folytattam az utam.

Harry nyílászárója előtt állva lepergett előttem az egész kapcsolatunk.

Az örömök,amelyeket megosztottunk egymással.A bánatok -amik főleg nekem voltak-,melyeken átsegítettük egymást.Az együtt töltött pillanatok.Harry ott volt velem életem legfontosabb szakaszában.Mind jóban,mind rosszban.Amikor odaköltöztem Evaékhoz,amikor majdnem megerőszakoltak.A rendőrségen.A sok kórházas esetemnél.Mikor lelőttek.Mikor megtudtam,hogy a nagyi meghalt.Amikor "anyáék" bejelentették,hogy nem is az igazi szüleim.Mikor megkaptam Simontól a lemezszerződést.Az első koncertemen.Ő mindig ott volt velem.Jobban belegondolva Evin és Harryn kívül nincs is másom.Vagyis mostmár csak Evi.. Azt hiszem Harryt is végleg elveszítettem.-ezekkel a gondolatokkal rogytam a földre és hakl sírásba kezdtem.Csak folytak a könnyeim.

-Roberta?-hallottam egy rekedt hangot a jobb oldalamról.Nehézkesen,de sikerült felemelnem a fejem.Harry sápadt arcával találtam szembe magam.

Akár csak nekem,szemei alatt sötét karikák körvonalazódtak.Szeme vérvörös színt öltött,haja pedig összevissza állt.Nem szóltam semmit .Csak néztem és Ő is engem.

-Én ezt nem bírom.-törtem meg végül a csendet.

-Sajnálom,ez így helyes..-mondta,majd a szobája felé indult.

-Harry kérlek!Ne tedd ezt velem!Nem hagyhatsz el,értsd már meg!-kiabáltam rá.

-Nem akarok neked több fájdalmat okozni..

-Nem!Nem okoztál!Soha!Egyszer sem.Értsd már meg.

Nem mondott semmit.Csak állt,és engem nézett.Szememből újra kicsordultak a könnyek.

-Emlékszel,mikor azt mondtad,hogy sosem hagy el?Hogy mindig itt leszel nekem? Azt mondtad,örökké együtt leszünk.. Akkor most tedd igazzá azt,amit mondtál,és ne hagyj el.

-Nem tudom,Roberta.Nem tudom.. Úgy érzem,nem tudtam megadni mind azt,ami kellett volna neked.

-Ez nem igaz.Te sokkal többet adtál,mint amit elvártam.-néztem bele csillogó zöld szemeibe.Próbálta elkerülni a tekintetem,sikertelenül.

-Szeretlek ,Harry.Fogd már fel végre.Nem tudom,és nem is akarom leélni nélküled az életem.Rajtad és Evin kívül nincsen senkim.Te is magamra akarsz hagyni,mint az igazi szüleim?Tényleg?Igazán?Akkor tedd ezt.-mondtam neki,és erőt véve magamon a lépcső felé indultam.

-NEM!-rántott vissza kezemnél fogva.-SOHA nem hagylak el.Ígérem.-nézett mélyen a szemeimbe.

Nem bírtam türtőztetni magam tovább,számat az édes szájára tapasztottam.

-Szeretlek.-suttogta a fülembe,mikor ajkaink elváltak.-Sajnálom.

Anne azt tanácsolta,hogy ma estére még maradjunk ott náluk.Mivel egyikőnknek sem volt kedve kocsikázni,beleegyeztünk.Elmondtam Harrynek,hogy Simon tényleg szabad hetet adott nekem.Megbeszéltük,hogy nem szólok neki a békülésről,mert akkor úgy veszi,hogy teljesen jól vagyok és új interjúkat szervez.Úgy döntöttünk,hogy holnap délben visszamegyünk Londonba és egész héten ki sem mozdulunk otthonról.

Este hazaért Gemma is és örömmel vette,hogy újra minden rendben van köztünk.Harryvel akcióztunk is egy kicsit,majd másnap újult erővel szálltunk be a fekete Range Roverébe,hogy újra a forgalmas városban éljük tovább a mindennapjaink.

52.-Holmes Chapel

Sziasztoook:)
Először is,nagyon-nagyon szépen köszönöm a rengeteg kommentet.Összesen 12-t kaptam.Nagyon hálááás vagyok! Elhoztam a mostani részt.Remélem tetszik.A következő rész 10 komment után jön,és remélhetőleg az már hosszabb lesz.
Valamint gondolom észrevettétek,hogy új kinézet is van.Sokat kinlódtam vele,úgyhogy véleményeket kérek erről is!:D
Jó olvasást. xx








Csak ültem és sírtam.Simon nem engedett szorításából.Nem gondolhatja Harry se komolyan.Harcoltunk azért,hogy együtt lehessünk,erre egy kis vita miatt felad mindent,és itthagy? Komolyan magamra ahgy?
-Nem teheti ezt velem..-motyogtam el-el csukló hanggal.
-Nyugodj meg,jó?Minden rendbe jön.

Még 10 percig a földön ültem,de aztán erőt vettem magamon,felpattantam,letöröltem szememről a még mindig árvíz ként folyó könnycseppeket.
-Menjünk.Már el kellett volna indulnunk.szóltam rá Simonra.
-Roberta,figyelj.Ha nem akarod,akko..
-De!Elmegyek,megcsinálom és majd aztán elrendezem a magánéletem.-mondtam határozottan.


~

4 óra előtt már a stúdióban ültem Simon társaságában.Megmondta a riporternek,hogy csak és kizárólag a karrieremről kérdezhet.Semmi magánélettel kapcsolatos dolgot nem hozhat fel.Ezért elképesztően hálás voltam neki.
Az interjút mondhatni hamar lezavartam.Simon már odakint várt.
-Szuper voltál.-mosolygott rám,melyre válaszként egy halvány mosolyt eleresztettem.
-Azt hiszem most egy kicsit tényleg hagylak.Semmilyen felkérést nem fogadok el,még ha a felkérő Ryan Secrest is.. -nevetett.
-Köszönöm.De akkor én most megyek is.Szia!-köszöntem el,majd hazasétáltam.

Mikor hazaértem eldöntöttem,hogy nem fogok a fenekemen csücsülni és várni,hogy majd történik valami.Tudtam,hogy amilyen állapotban van most Harry,ő biztos nem fog lépni.Úgyhogy nekem kellett.
Tudtam,hogy hol találom.A legközelebbi ember akit eltudtam érni-és vezetni is tud- az Zayn volt. Mivel most az összes srácnak szabad  hete volt,Zayn végig Fannyval töltötte az idejét. Mikor megkértem,hogy vigyen el Holmes Chapelbe egy feltételt szabott ki: Fanny is velünk jön.
Nem ellenkeztem.Amúgy is nagyon imádom,és az utóbbi időben sokat voltunk együtt.


Miután megérkeztünk Harryékhez egyrészt nyugodtság fogott el,mert megpillantottam a ház előtt a fekete Range Rovert,másrészt pedig féltem.
Mi van,ha már nem ad esélyt a kapcsolatunknak?Nem,nem.Ilyen nem történhet meg..
Mielőtt kiszálltam a kocsiból elköszöntem Zaynéktől.Óvatos léptekkel közeledtem az ajtóhoz.
Kis időbe bele telt,mire rávettem magam,hogy bekopogjak.
Miután ez megtörtént,lépteket hallottam a nyílászáró másik oldalán.A hasam görcsbe rándult..

51.-Itt a vége?

Sziasztoook:)
Meghoztam az új részt.Remélem tetszik:)
Valamint újra bevezetem a kommentes szabályt.Most 7 komment után hozok csak részt.Könyörgöm,van 36 feliratkozóm és abból jó,ha 3man szoktak kommentelni.Oké,hogy szerintetek hülyeség,de nekem igen is  fontos.Így látom,hogy van-e egyáltalán értelme írnom:)
Jó olvasást.x






Miután Harry leviharzott én gyorsan megfürödtem-egyedül-,majd felvettem egy fehérneműt,amit még Harrytől kaptam.Lesétáltam a konyhába,ahol Harry a bárpultnál ült a laptopja társaságában és Twitterezett.Halkan mellé sétáltam,majd a mellette lévő széken helyet foglaltam.Csöndben figyeltem,hogy mit csinál.Válaszolt a rajongóknak és pár szerencsést vissza is követett.Csak ültem és néztem .Vártam,hogy mondjon valamit.De nem így lett.Nem bírtam tovább..


-Sajnálom.-törtem meg végül én a csendet.
-Sajnálhatod is..
-De Harry!Nem én akartam így.
-Simon teljesen irányít .Oda igrassz,ahova ő mondja.
-Mintha veletek nem ez lett volna..Ő tett titeket is sikeressé,áldozatok árán.Vagy tévedek?
-Nem..
-Hát akkor meg,Hidd el,én szerettem volna a legjobban kettesben lenni veled.Már hetek óta tiszta stressz vagyok.Szerettem volna kicsit kikapcsolni.
-Nem tűnt fel.
-Nyilvánvaló.Hiszen csak magaddal törődsz.Ha számítanék neked,nem kapnád fel a vizet..
-De..-kezdte,de félbeszakítottam.
-Nem Harry,most ÉN beszélek! Hagytam,hogy elmenjetek Amerikába turnézni.Hagytam,hogy interjúra járjatok.Tűrtem,hogy a sok rajongó és elfoglaltság miaatt alig találkoztunk.Felkeltem éjszaka,csak hogy kicsit is találkozzunk.Áldozatokat hoztam,azért,hogy sikeres legyél.Most neked kéne..-kiabáltam vele,majd meg nem válva a reakcióját,kiszaladtam.Egyenesen a hálószobába mentem,hogy ne lássa,mennyire fáj ez nekem.
Nagyon jól tudja,hogy egész életemben a nagymamámon kívül-aki ,mint utólag megtudtuk,igazából nem is volt az..- senki nem támogatott.
Komolyan azt éreztem,hogy Ő sem támogat.Semmiben.
A földre rogyva sírtam.Mindkét lábam felhúztam és állam rátámasztva sírtam.Zokogtam.
Már nem bírtam..
Eldöntöttem,hogy ha törik,ha szakad ,visszamegyek holnap Londonba.
Végül éjszaka álomba sírtam magam.






Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem.Ránéztem a falon csüngő órára és még csak 6-ot mutatott.
Szuper.Így még időben visszaérek.-gondoltam magamban.


Mikor felálltam a földről észre vettem,hogy Harry nincs a szobában és valószínűleg nem is volt.Az ágy ugyanúgy volt,mint ahogy tegnap ott hagytuk.


2 órába telt mire teljesen rendbe szettem magam.A csúnya karikákat smink segítségével sikerült elhalványítani.Egy zöld shortot és egy hozzá passzoló ,fehér pólót vettem föl.Hajamat cofba kötöttem.
Mindent amit elővettem a két nap alatt visszapakoltam a bőröndömbe.Ekkor vettem észre,hogy a bőröndöm egyedül fekszik a földön.Harry bőröndje felszívódott.
Lesiettem a konyhába,de Harrynek semmi nyoma nem volt.Csak egy lap feküdt magányosan a konyhapulton.Remegő kézzel fogtam meg,majd olvasni kezdtem.

Igazad volt.Mindenben.Abban amit tegnap mondtál,és minden másban is.Próbáltam jó barát lenni.Nem!Próbáltam a legjobb lenni.Csődöt mondtam.Nem tudtam mind azt megadni neked,amire szükséged lett volna.Nem érdemellek meg téged.Nálam sokkal jobbat is találsz.És fogsz is.Nem is szaporítom tovább a szót.Elmentem.Nem tudom,hogy mikor és hol találkozunk majd ismét.Sajnálok minden rosszat,amit ebben a kapcsolatban okoztam neked.Remélem minél hamarabb rád talál újra a szerelem.Csak egyet kérek:ne keress! Így talán könnyebb lesz életem szerelmét elfelejteni.Talán.Ne aggódj,szóltam Simonnak,hogy 8-ra jöjjön érted.Minden jót.

Olvastam a végén a jellegzetes aláírását.Ha eddig még nem remegett eléggé a kezem,akkor mostmár inkább hasonlított kapálózáshot.
A tegnap estét megismételve újra a földre rogytam és sírni,zokogni kezdtem.
-NEM HARRY,NEM TEHETED EZT VELEM !-ordítottam.Tudtam,hogy senki nem hallja,de rosszul tudtam.Simon aggódó arcával találtam szembe magam.
-Minden rendben lesz..-szorított magához,ezzel minimálisan is,de csökkentve remegésem.

50.-Nem így terveztem

Sziasztoooooook:)
Meghoztam az új részt.Remélem tetszeni fog.Valamint ez ilyen jubileumi,50.rész.Nem gondoltam volna mikor elkezdtem,hogy ilyen sokat fogok írni.Wohooo.:D Na de nem lényeg.Jó ovlasást,kommenteket kérek:) xx







Harryvel nem sokkal később nyugovóra tértünk. Reggel fejfájással,és egyedül ébredtem.Lementem a konyhába,ahol Harry szorgoskodott.

-Jó reggelt.-nyomott egy nagy puszit az arcomra.
-Neked is.Mi jót csinálsz?
-Palacsintát.
-Ahhhhw,a kedvencem.
-Tudom.-mosolygott rám.

Leültem a bárpulthoz,és onnan figyeltem tovább,hogy Harry mit ügyköd össze.10 perc elteltével 2 tányérral a kezében vánszorgott az asztalhoz. Kb fél óra alatt nyugodtan megreggeliztünk,majd úgy döntöttünk,hogy lemegyünk a partra.
Kint hétágra sütött a nap,nagyon jó idő volt.Imádtam ezt a helyet.Sehol senki,csak én és Harry.
A víz felé vettük az irányt.Először a jobb lábammal érintettem meg a víz felszínét,ami hidegebb volt,mint amire számítottam.Így vissza kaptam,hogy a hullám nehogy az egész testemet beterítse.Ennek ellenére Harry kihasználva az alkalmat,hogy csak fél lábon állok,megragadott,és beszaladt velem a vízbe.A hajam ,és minden más is rajtam csurom vizes lett. Harry elégedett mosollyal az arcán vágtatott ki a vízből,otthagyva engem.
Mire én is kijutottam ,a földön heverésző barátom mellé vetettem magam. A hátamra feküdtem,és hagytam,hogy a nap égesse testemet. Kis idő elteltével hangokra lettünk figyelmesek. Felültem és a távolba pillantottam.
Két kisgyerek-egy kb 3 és egy kb másfél éves- közeledett felénk.Teljes meglepettséggel pattantam föl,Harry úgyszintén.Eszméletlen gyorsasággal közeledtek felénk és egy szempillantás alatt előttünk termettek.Lesokkolva álltam ott,és csak néztem őket.Mindkettőnek barna,göndör fürtjei voltak.
-Szia apa!-szólalt meg a nagyobbik.Fejemet lassan elfordítva Harryre néztem,aki úgyszintén nem tudta,hogy mi is történik most.

A csöndet Harry csörgő telefonja törte meg.Egy sms-t kapott.

"Harry,ők a mi gyerekeink.Kérlek vigyázz rájuk! Szeretlek,Caroline .xx "

Értetlenül néztem rá,melyre Ő sem tudott mit reagálni.
-Kicsikéim,Ő itt a barátnőm,Roberta.-mutatott be nekik.

Na neee,most komolyan mostohaanya lettem?




------------------------------------------------------------------------------------------------------

Oké,jó.Ennél nem telt többre.:DDDDDDD Boldog április elsejét mindenkinek.És akkor most itt a normális rész.


Harryvel nem sokkal később nyugovóra tértünk. Reggel fejfájással,és egyedül ébredtem.Lementem a konyhába,ahol Harry szorgoskodott.

-Jó reggelt.-nyomott egy nagy puszit az arcomra.
-Neked is.Mi jót csinálsz?
-Palacsintát.
-Ahhhhw,a kedvencem.
-Tudom.-mosolygott rám.

Leültem a bárpulthoz,és onnan figyeltem tovább,hogy Harry mit ügyköd össze.10 perc elteltével 2 tányérral a kezében vánszorgott az asztalhoz. Kb fél óra alatt nyugodtan megreggeliztünk,majd úgy döntöttünk,hogy lemegyünk a partra.
Kint hétágra sütött a nap,nagyon jó idő volt.Imádtam ezt a helyet.Sehol senki,csak én és Harry.
A víz felé vettük az irányt.Először a jobb lábammal érintettem meg a víz felszínét,ami hidegebb volt,mint amire számítottam.Így vissza kaptam,hogy a hullám nehogy az egész testemet beterítse.Ennek ellenére Harry kihasználva az alkalmat,hogy csak fél lábon állok,megragadott,és beszaladt velem a vízbe.A hajam ,és minden más is rajtam csurom vizes lett. Harry elégedett mosollyal az arcán vágtatott ki a vízből,otthagyva engem.
Mire én is kijutottam ,a földön heverésző barátom mellé vetettem magam. A hátamra feküdtem,és hagytam,hogy a nap égesse testemet.
-Le fogsz égni.-törte meg a csendet Harry.A naptejért nyúlt,és óvatosan elegyengette a testemen.A hideg is kirázott édes tapintásától.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe.
-Én is.És köszönök mindent.-mosolyogtam rá,majd megcsókoltam.10 perces csókcsata után Harry a vizes homokból az ölébe kapott,és egyenesen a ház felé vettük az irányt.Harry felviharzott velem a lépcsőn-már amilyen gyorsan tudott,mert számat nem vettem le az övéről- és a hálószobai franciaágyra óvatosan letett,majd itt folytattuk tovább azt,amit a parton elkezdtünk..


Este úgy döntöttünk,hogy együtt készítsük el a vacsoránk.Mivel egyikünk se nagy szakács,a pizza mellett voksoltunk.Mire elkészítettünk 2 pizzát a konyha teljes csatatérré változott.
Miután nyugisan megvacsoráztunk,felmentünk fürdeni.Egy óriási kád foglalt helyet a füdőszobában.Harry már benne ült,és én is készültem volna beszállni mellé,de a telefonom hátráltatott benne.A fürdőszobaszekrényen mozgott és Selena Gomez egyik dalát énekelte.A kijelzőn Simon neve villant föl.Csodás.Mit akar már?

-Szia Roberta!-szólt bele mikor felvettem.
-Szia.Mi a helyzet?
-Nem fogsz örülni,de holnap délután lesz egy interjúd,amire muszáj eljönnöd..
-Simon nem ezt ígérted. Azt mondtad az egész hét az enyém.-veszekedtem.
-Tudom,de ez nagy lépés lehet a karrieredben.Úgyhogy holnap 4-re legyél az O2 Aréna előtt.Onnan együtt átmegyünk.Szia-tette le.
-Mi az?-kérdezte Harry csodálkozva.
-Holnap 4-től lesz egy interjúm..
-Mi?De hát azt mondtad,hogy egész héten együtt leszünk.Roberta elegem van.Én szabaddá teszem magam,de neked mindig közbe jön valami.-kapta fel a vizet Harry.Kipattant a kádból,egy törölközőt maga köré tekert,majd kiviharzott.
-Én sem így terveztem..-suttogtam miután kiment.