40.- Egy új kezdet

Sziasztok!:)
Nos,nem kezdek el ecsetelni,hanem megmondom kereken. A blog egy fordulóponthoz ért. Egy kisebb szünet áll be.Mivel az iskolában elég ramatyul állok,muszáj vagyok visszaerősíteni magam,így hanyagolnom kell a blogot,azt pedig nem akarom,hogy feleslegesen várjátok a következő részeket. Azt,hogy mikor folytatom,nem tudom,de remélem,hogy akkor is megmaradnak az olvasóim. Nagyon köszönöm nektek a kommenteket,és jó olvasást.:! :)) ♥







Zayn,Liam,Evi,Niall,Louis,Danielle és Eleanor állt előttem. Mosolyogva néztek ránk,mikor beléptünk az ajtón.

-Hát ti?-néztem rájuk meglepődve.
-Mivel nem tudtunk mit csinálni otthon,gondoltuk el jövünk Evivel,mivel már haza kellett jönnie.-mondta Zayn mosolyogva.
-Nem a legjobbkor jöttetek..-mondtam halkan,majd a fejemmel a lépcső felé bólintottam,és felmentem rajta.Úgy tűnik vették az adást,mert utánam indultak.Ilyenkor jó,hogy nagy szobám van,mert kényelmesen el fér benne 9 ember. Bár mikor be nyitottam már volt bent valaki..
-Jesszusom!-kiáltottunk fel egyszerre a többiekkel. Egy ismeretlen külsejű lány fetrengett az ágyamon meztelenül,egy szintén meztelen és ismeretlen kinézetű sráccal.Kis idő után le esett. Ő Evaék lánya.. Hát persze.Gyorsan becsaptam az ajtót.
-Rebecca..-nevetett Harry a falnak támaszkodva.
-Szerintem nem vicces.Valaki menjen be,és szedje őket onnan ki.-néztem körbe a többieken,és a szemem megakadt Louison. Ő az egytelen aki ezt bevállalja,és meg is tette. Hirtelen berontott az ajtón,és kiabálni kezdett.
-Oké fiatalok,ezt máshol.Öltözzetek!5 percet adok.-mondta,majd kijött,és becsukta az ajtót.Ekkor már belőlem is kitört a nevetés.
-Azt hiszem nekem ideje lenne haza mennem.Anyáékat már egy ideje nem láttam.-mondta Evi,majd mindenkitől elköszönt.
-Haza kísérlek.-mondta Niall csillogó szemekkel.
-Rendben.-mosolygott Evi. Nem tudom mi van köztük,de valami biztos.Ki kísértem őket a kapuig és észre vettem a fotósokat előttünk.Szuper.
-Roberta beszélhetnénk egy kicsit?-kérdezte Evi .
-Persze.-mondtam ,majd arrébb húzódtunk.
-Vissza mész Londonba? -kérdezte bizakodva.
-Azt hiszem. Nem tudnék itthon maradni. Túl sok negatív dolog van itt. És nemsokára elvileg folytatjuk a turnét.-mondtam magam elé tekintve.-Bár nem tudom..
-Nagyon hiányzol.A többieknek is. Tudod,hogy mindenben támogatlak,de annyira jó lenne,ha itthon maradnál.-mondta,majd szorosan átölelt. Éreztem,hogy van valami amit nem mond el. És most valami ott belül megütött. Persze nem szó szerint. Hanem egy érzés. Most azt éreztem,hogy itthon kell maradnom.Nem szabad vissza mennem Londonba. Itt kell maradnom Magyarországon,folytatnom a sulit.
-Rendben.-mosolyodtam el,mikor elengedtük egymást.
-Mi rendben?-nézett rám értetlenül.
-Itthon maradok.-mondtam ki nehezen ezt a 2 szót,majd Evi szorosan magához ölelt.
-Találkozunk a suliban.-puszilt meg,és kisétált  a kapun.

Lassan sétáltam be,mert közben még Niallt és Evit néztem,hogy milyen jól megvannak egymással.Elmosolyodtam. Mikor beléptem az ajtónkon azt vettem észre,hogy Louis, Danielle,Zayn,Liam , Rebecca ,Eleanor,és az ismeretlen srác éppen a "gyászoló" családommal nevetgél. Nem törődtem velük,viszont az feltűnt,hogy Harry nincs ott. Felszaladtam a lépcsőn,majd egyenesen be a szobámba. Az ágyamon ült,a telefonját nyomogatva.
-Twitter?-léptem be mosolyogva,mire ő össze rezzent.
-A frászt hozod rám.-mosolygott,majd leültem mellé.
-Bocsi.-csókoltam meg.
-Niall teljesen bele zúgott Evibe.-mondta Harry,miután szétváltak ajkaink.
-Észrevehető.-mosolyogtam.-Most viszont másról akarok beszélni.
-Miről?-nézett rám megrettenve. Bele akartam kezdeni a mondandómba,de görcsbe rándult a hasam. Végig futott az agyamon az,hogy ha nem megyek vissza Londonba,ki tudja mennyi ideig nem látom Harryt.De aztán eszembe jutott Evi kétségbe esett hangja.
-Nem megyek vissza Londonba.-böktem ki gyorsan.
-Micsoda?Miért?Hogy?Mii?-mondta Harry egymás után a szavakat,és ugyanaz a kétségbe esettség sugallt belőle,mint Eviből.
-Azt hiszem,ez így helyes.-öleltem meg,azért,hogy ne lássa mikor egy könnycsepp pereg végig az arcomon.
-Nem fogom nélküled kibírni.-tolt el magától.
-De ki fogod. -mosolyogtam rá.
-És akkor mégis mikor foglak látni legközelebb?-nézett lám kicsit idegesen.
-Nem tudom. -szaladt végig az arcomon még egy könnycsepp.
-És azt tudod,hogy mégis miért akarsz itthon maradni?Mikor eddig még úgy volt,hogy te 2 napot nem fogsz itt kibírni? Mi változott ilyen gyorsan meg benned? Talán rájöttél,hogy nem szeretsz,vagy mégis mi?-kérdezte egyre dühösebben. Azt hittem így próbálta elrejteni azt,hogy milyen szarul érzi most magát.
-Teljesen megőrültél?Még sose szerettem ennyire senkit,mint téged. Ne is mondj ilyeneket. De érzem,hogy most itthon kell maradnom.-öleltem szorosan magamhoz,amit most már Ő is viszonzott. Nem tudom meddig voltunk így,de jó ideig,mivel Niall zavart meg minket,és Evi nem igazán lakik hozzánk közel.
-30 perc múlva indul vissza a gépünk.Össze pakoltatok?-kérdezte kicsit szomorúan.
-Én nem megyek.-mondtam ugyanolyan elkeseredetten,mint ahogy ő érezte most magát.
-Ja,oké.-mondta,majd kiment. Alapból megkérdezné,hogy miért nem,de gondolom,most neki is fáj,hogy itt kell hagynia Evit.
A kis csapatot kikísértem a reptérre.Mindenkinek adtam egy jó nagy ölelést,és 2 puszit,majd elindultak a gép felé. Harry maradt utoljára.
-Vigyázz magadra! És ne felejts el!-ölelt szorosan magához.Kitört belőlem a sírás. Az utóbbi 2 hónap,amit Harryvel töltöttem átfutott az agyamon. Életem legszebb 2 hónapja..
-Szeretlek.-suttogtam,majd elengedtük egymást,Harry még gyorsan egy csókot nyomott a számra,és ő is a gép felé vette az irányt.
Éppen a könnyeimet törölgettem az arcomról,mikor a gép elindult. Durva belegondolni,hogy most már megint normális életet fogok élni.

39.-Újra itthon

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket,és ,hogy ennyien olvassátok a történetem. Nem is tudjátok milyen jó érzés itt-ott visszaolvasni,hogy tetszik nektek.:)
Holnap nem hozok részt,viszont vasárnap igen.
Kérek komikat! :D
xx



Hűvös szellő csapta meg az arcom,mikor leszálltunk a gépről.
Az emberek összevissza futkároztak,mint az idióták,egymással veszekedtek. Igen,hello megint Magyarország!
Senkinek nem mondtam,hogy pontosan mikor érkezem,és azt se ,hogy kivel.
Miután megkaptunk a bőröndeinket, egy Taxival mentünk  haza.Mindenki idiótának nézhetett,mert még mindig megállás nélkül csak sírtam, Harry próbált nyugtatgatni ,de nem sok sikerrel.
Mikor kiszálltunk a Taxiból ,és megálltunk a ház előtt ,egyből feltűnt a sok autó. Szuper,semmi kedvem a tömeghez.
Óvatosan léptem be a kapunkon,majd Harryt magam után húztam. Még az ajtó előtt megálltam. Oké,Roberta.Most erősnek kell lenned.Beszív-kifúj,beszív-kifúj. Mondogattam magamban,és ezzel párhuzamosan csináltam is.
-Minden rendbe jön!-nézett rám biztatóan Harry.
-Szeretlek.-öleltem meg.Most egy lelki támaszra lesz szükségem.Harry tökéletes erre. Óvatosan nyitottam ki az ajtót,és a családom egy része a nappaliban röhögcsélt. Most ez komoly? Nem hittem el. Senkin semmi meghatottság,fájdalom,semmi nyoma ilyennek.
-Sziasztok.-dobtam le a táskámat jelezve,hogy haza érkeztem.Harry értetlenül nézett rám,hogy mit is beszélek,de gondolom levette,hogy magyarul köszöntem.
-Roberta!Drágám! Sziaaaa...sztok!-állt fel anya mosolyogva.
-Nem értem miért vagytok ilyen boldogak.. Most halt meg a nagyi,ti meg iszogatotk,meg nevetgéltek. Borzasztóak vagytok!- kiáltottam rá dühömben mindenkire,kikerültem anya éppen ölelni készülő karjait,megszorítottam Harry kezét,és magam után húztam a lépcsőn,egyenesen a szobámba.
-Ezek nem normálisak! Harry most halt meg a nagymamám és azt csinálják,mintha ünnepelnének. Én ezt nem fogom bírni.-ordítoztam Harryvel,bár nem akartam.
-Nyugodj meg.Mindenki máshogy dolgoz fel egy-egy tragédiát.-ölelt át szorosan.
-Én azt értem,de ne így dolgozzák fel.-mondtam,majd eszembe jutott valami.- Nem nézünk el a kedvenc cukrászdámba? Most nekem ez jól jönne!-mondtam Harrynek.
-De persze,menjünk.-mondta Harry.
-Akkor gyorsan összeszedem magam.-mosolyogtam.
-Így is tökéletes vagy.-fogott meg,majd gyengéden megcsókolt.
-Már akinek.-váltam ki karjai közül,majd a fürdőszobámba siettem.10 perc alatt rendbe szedtem magam.Felvettem egy hosszú farmer csőgatyát,egy toppot és bőrdzsekit és egy platform magassarkút,és elindultunk. Halkan surrantunk ki,így nem vettek észre minket. Mivel apáék szerettek minden jóval elhalmozni,csak éppen szeretettel nem,a 16. születésnapomra egy autót kaptam. Harry kikerekedett szemekkel nézett rám,mikor ezt közöltem vele.A jogosítványom még mindig nincs meg,éppen ezért Harry vezetett. Kicsit bénázott,mivel máshogy van a magyar és a brit kocsi berendezve,de ügyesen oda értünk a célhoz.Beültünk a csendes,és hangulatos Margaréta cukrászdába. Én egy kávét rendeltem,míg Harry 5 féle süteményt. Imád enni,és érthető,mivel egy ideje nem evett. Éppen azt beszéltük,hogy mikor megyünk vissza a turnéra,mikor egy velem egy magas,szőkésbarna hajú lány belépett az ajtón. Láttam rajta,hogy nem a cukrászda volt a célja,csak valaki miatt tért be ide.Jól gondoltam.Az irányt a mi asztalunk felé vette.
-Öhm,izé.Sziasztok! Bocsi,hogy a zavarok,de tényleg jól látom,hogy te Harry Styles vagy?-mondta összevissza bagadozva. Szimpatikus lány volt. Egyből lvágtam mit akar,és bár legszívesebben elküldtem volna jelen helyzetben a fenébe,nem tettem.
-Igen,szia.-mosolygott vissza Harry.
-Jeszsusom! Még is mit keresel itt?Már nem mintha baj lenne.-mosolygott zavarában.
-A barátnőm kísértem haza.-mosolygott.
-Értem. Akkor nem is zavarnálak titeket,csak kérhetnék egy közös képet és egy autógrammot?-nézett csillogó szemekkel hol rám-hol Harryre.
-Természetesen.-állt fel Harry ,majd csinált egy képet,és autógrammot is adott.
-Nagyon hálás vagyok!Köszönöm szépen. Valamint ha nem nagy kérés,bekövetnél Twitteren? Erre várok 2 éve..-mosolygott zavartan.
-Aha.Írd ide.-nyújtott neki egy papírt Harry.
-Ngayon-nagyon köszöönm.Imádlak,és a bandát is!Sziasztook!-száguldozott ki ugrándozva a lány.Megnéztem a papírt ,és ez volt ráírva: @_livcs .
Valahonnan ismerős Twitter név. Nem tudom. Ahogy a fiatal lány elment,egyre gyűlni kezdtek az emberek. Tehát Magyarország tudomást szerzett Harryről.
-Azt hiszem ideje mennünk.-mondtam kicsit elkenődve.Imádtam ezt a helyet.Megnyugvást nyújtott.
-Szerintem is.-állt fel Harry,majd kisétáltunk az ajtón,egyenesen az autóhoz.
Hazafelé már gyorsabb volt az út,mivel Harry kezdte megszokni az autót. Mikor besétáltunk az ajtón,7 ismerős arc állt velünk szembe..

38.-Váratlan tragédia

Sziasztok!
Sajnálom,hogy nem hoztam részt,de szerdán szóbeliztem,és szinte semmi szabadidőm nem volt.De most itt az új rész! A vége kicsit érdekesre,és megrázóra sikeredett. 5 komment után folytatás.:) x






Bár a turné két helyszínén nagyobb közönség előtt léptem fel,nagy volt rajtam a nyomás.
Ugyanis a szöveget se tudtam teljesen,valamint abba a városkába vagyok éppen,ahol Harry felnőtt. Féltem.
Harry szorosan megszorította az egyik kezemet,majd felhúzott a színpadra.A dal elindult.





Harry elkezdte. Kicsit félve néztem rá,de a tekintete megnyugtatott.Azt sugallta,hogy ne féljek. Tudom,ha jó akarok lenni el kell magam engedni.Nem szabad feszengnem. Hát ezt tettem. Amennyire csak tudtam elengedtem magam. A közönségre néztem,ahol Claire-t fedeztem fel először. Hosszú szőke haja most kontyba volt fogva,arcán a féltékenység eluralkodott. Ez csak erőt adott nekem. Felnéztem a nagy kivetítőre,ahol láttam,mindjárt én jövök.Mikor Harry befejezte ,neki kezdtem. A hangok a helyükön voltak,a szöveg is stimmel(úgy tűnik olvasni tudok) ,és akcentus se hallatszódott.
Mikor végig énekeltük a dalt Harry szorosan megölelt,a tömeg pedig tapsolt.
-Ez szuper volt srácok! Csak úgy forr köztetek a levegő. Nagyszerűek vagytok!-jött fel ujjongva  a műsorvezető.
-Köszönjük.-nevetett Harry.
Mikor lesétáltunk a színpadról nem tudtam levenni a szemem Claire-ről. Végig engem nézett.Szemével szikrákat szórt.
-Ne foglalkozz vele.-jött oda mosolyogva Justin.
-Micsoda?Én?Kivel?Dehogy!-hablatyoltam összevissza.
-Nem érdemes Claire-rel leállni. Csak féltékeny,mert Harryre újra rátalált a szerelem. -mondta megnyugtatóan.
-Jajj,engem nem érdekel.-hazudtam.
-Mellesleg elég jók voltatok!-lökte oldalba Harryt mosolyogva.
-Kösz.-mosolygott vissza Harry.
A táskám hirtelen rezegni kezdett. Jobban mondva nem a táskám,hanem a benne lévő telefonom.Elő vettem,majd láttam,hogy apa hív.
-Bocsi srácok,apa hív.Fel kel vennem.-mondtam,majd arrébb húzódtam.-Szia apa!-mondtam boldogan.
-Szia kicsim.Sajnálom,hogy így kell veled közölnöm-kezdett bele a mondandójába , rekedt hangon.-,de el kell mondanom,hogy a nagymama meghalt. Tegnap este elütötte egy autó.-mondta ,és hallottam a hangján,hogy próbál erős maradni.
-Micsoda?? Apa ugye ez csak vicc?Mond,hogy csak viccelsz!- üvöltöztem a telefonba,majd a földre rogytam.A körülöttem lévők semmit se érthettek,mivel magyarul beszéltem.
-Nem,sajnos nem.-mondta.
-Nem hiszem el.Ez nem lehet igaz.Haza megyek!Most azonnal! Le is teszem,szia.-mondtam ki nagy nehezen,majd letettem.Fejemet a térdemre hajtottam és csak sírtam.Hirtelen egy hideg kézre lettem figyelmes,ami a derekamat öleli át.
-Roberta!Kicsim!Mi baj?-kérdezte Harry megrémülve.
-Meghalt a nagymamám.-nyögtem ki zokogva.-Haza kell mennem. Muszáj.
-Jézusom!Ez komoly?Én annyira sajnálom!-mondta Harry teljesen lesokkolva.-Veled megyek!
-Nem,nem akarom.-mondtam ellenkezve.
-Óóó,dehogynem. Nem hagyhatom,hogy ilyen állapotban utazgass.Most beülünk a kocsiba,felmegyünk Londonba,és a következő géppel repülünk Magyarországra.Gyere,kelj fel.-fogta meg a kezemet.Harry segítségével sikerült lábra állnom,de csak sírtam és sírtam. Az emberek minket néztek,de nem érdekelt.Mikor beültünk a kocsiba Harry gyorsan írt egy SMS-t Anne-nek,majd elindultunk.
Nem tudtam abba hagyni a sírást. Már apa anyukája meghalt,még mikor kicsi voltam.Anya anyukája nagyon sokat jelentett nekem.Ő volt a második anyám.Rengeteg időt töltöttem vele,és ő volt az,aki mindig hitt bennem. És most őt is elvesztettem.Nem tudom feldolgozni.

37.-Karaoke

Mikor kiértünk a bálra már az egész város kint lehetett.Kellemes idő volt,a londoni időhöz képest.Nem esett az eső,és kicsit még a nap is sütött..De már lefele ment. A tömegben mindenki felismerte Harryt,köszöngettek,volt aki képet kért.Aztán találkoztunk Justinnal és Mirandával.
Azt nem mondták tegnap,hogy együtt vannak,de most úgy tűnt.
-Claire már keresett.. Jobb lesz ha elbújsz.-nevetett Justin Harryre tekintve.Miranda gyorsan oldalba vágta,mire én csak elmosolyodtam.
-Kösz,hogy szóltál.-mosolygott Harry.
-Jelentkeztetek a karaokeversenyre?-kérdezte Miranda rám,majd Harryre nézve.
-Aha.-mosolygott Harry rám nézve.-Duettezünk.
-Mi?Ki?Én?Velem biztos nem.-mondtam Harrynek idegesen. Nem volt szó semmi ilyenről.
-Bizony,te.Ne izélj már.Gyönyörű hangod van.-mosolygott Harry.
-Nagyon kíváncsi vagyok.-mosolygott Miranda.
-Azt hiszem meg kéne keresni anyát.Menjünk.Sziasztok!-köszönt el Harry,majd maga után húzott.
-Harry erről nem volt szó..Nem akarom leégetni magamat,meg..-mondtam,mire Harry megállt és szembe fordult velem.
-Nem fogod,ne aggódj.-mondta,majd megcsókolt.
-Harry!Roberta!-kiáltozott mögülünk Anne.
-Szia!-köszöntem rá.-De csinos vagy!
-Aranyos vagy,de ezt én mondhatom el rólad.Nagyon jól áll a ruha.Ti vagytok a legszebb pár a bálban..De ezt ne mondjátok el Gemmának.-nevetett.
-Nem fogjuk.-mondta Harry.-Most viszont megyünk,mert mindjárt kezdődik a karaoke verseny.-mondta,megpuszilta Annet,majd maga után húzott.
Egy kisebb pavilon alá értünk ahol már nagy volt a tömeg.
-Mit akarsz énekelni?-fordult hozzám Harry.
-Őszintén?Semmit! -mondtam semlegesen.
-Oké,akkor én választok.-mosolygott,majd oda ment az egyik sráchoz.Ismerősök lehettek,mert kezet fogtak,mert beszéltek egy sort.
-Na,mit éneklünk?-kérdeztem mikor vissza jött.
-Takin' Back My Life-t.-mosolygott.
-Ooo,kedvenc Enrique dalom.-mondtam.
-Tudom.-mosolygott,majd átkarolt.

-Ééééés most jöjjön egy városi sztárocska,aki a barátnőjével fog egy duettet előadni.A színpadon Harry Styles és Roberta Malek. -hallottam egy srác hangját.

36.-Előkészületek

Halihoooooo!
Meghoztam az új részt.:) Remélem tetszik. 7 komment után jön a következő.
xx






Egy szőke,vékony lány ült Harry ölében.Nem láttam az arcát.És Harryét sem,mivel háttal ültek.Egy ideig gondolkoztam rajta,hogy most akkor mit is tegyek.Nem tudtam,hogy ez mit akar jelenteni.A lány Harry vállán keresztül kezét a nyaka köré fonta ,és magához szorította.Mindenki furcsán nézett rá,majd még érdekesebben  ,mikor észrevettek engem. Oké Roberta,most vegyél magadon erőt. Mély levegőt vettem és visszamentem az asztalunkhoz.
-Evi üdvözöl.-szóltam oda Harrynek.
-Ohh,izé,Roberta.Ez ,ez nem z aminek hiszed,vagy valami..-magyarázkodott Harry,és próbálta  a lányt az öléből,sikertelenül. -Claire ,kérlek. -nézett rá egyre dühösebben.
-De úgy örülök,hogy haza jöttél.Élvezzük ki ezt a kis időt.Gyere el velem a városi bálba.-mondta Harrynek nyávogva.
-Robertával megyek.Most pedig,bocsi srácok,majd beszélünk.-pattant fel,kézen fogott,és kivonszolt a Pizzériából.Beült a kocsiba és becsapta az ajtaját. Mikor beszálltam láttam,hogy fejét a kormánynak dűtötte.
-Nyugi.-fogtam meg a kezét.-Volt barátnőd?-egyből le esett ez az egész.
-Sajnos.Nem tudom honnan tudta meg,hogy itt vagyok.. Nem akartam vele találkozni,és én annyira sajnálom.Próbáltam kiszedni az ölemből,de nem ment.Eléggé rámenős csaj..-mondta.
-Látom.Na,menjünk haza.-mosolyogtam rá ezzel jelezve,hogy nem haragszok.

Harry még mindig ingerülten vezetett haza.Mikor bementünk a házba,Anne,Gemma és Tony éppen vacsoráztak.
-Gyertek üljetek le.-hívott minket Anne.
-Most kajáltunk.Inkább felmegyünk.Jóéjt.-nyomott egy puszit Anne arcára.
-Jóéjt.-mosolyogtam,majd követtem Harryt.
-Elmegyek letusolni,oké?-kérdeztem.
-Persze ,menj csak.Addig felnézek Twitterre.Öööö,törölköző ott a szekrényembe.-mutatott a nagy,fehér ,régi szekrényre.Bármelyiket kiveheted,csak a Supermaneset nem.-mondta,majd lehuppant az ágyára.
-Azt miért nem?-kérdeztem mosolyogva.
-Mert az az enyém.-válaszolt morcosan.
-De nekem az tetszik a legjobban.-vigyorogtam,és kivettem a szekrényből.
-ROBERTAAAAAAAA!Tetted le!?-futott oda hozzám Harry,és próbálta kivenni a kezemből,de én erősen szorítottam. Harry felkapott ,majd az ágyra dobott.
-Ha-Harry nemááár.Nekem ez kell.-nevettem,miközben csikizni kezdett,hátha elengedem. Feladtam.Harry erősebb,és jobb.
-Győőőőőőztem.-mosolygott,majd váltságdíj ként egy csókot lehelt a számra.Hirtelen az ágyra húztam,majd ráfeküdtem.Heves csókcsatába kezdtünk.
-Öhm,szerintem ezt nem kéne.Ha anyukád bejön,vagy valami?-kérdeztem.Harry felállt,majd az ajtóhoz sétált,és kulcsra zárta.
-Probléma megoldva.-pattant vissza mellém,és ott folytattuk ahol abba hagytuk..


Reggel fejfájással ébredtem.Harry szokás szerint még aludt.Mivel a tegnapi fürdés helyett valami mást csináltunk,most bepótoltam.Gyorsan letusoltam,majd mikor visszamentem azt hittem,hogy Harry még alszik,de érdekes mód,már fent volt.
-Már fent is vagy?-érdeklődtem mosolyogva.
-Mennem kell még vásárolni. Ma lesz a városi bál,és semmi cuccom nincs.-mondta,bár ezt ő sem gondolta komolyan.-Elkísérsz?
-Ellehet?-jutott eszembe Anne mondata,hogy a fiú nem láthatja a lány ruháját az este előtt.
-Igen,neked el.Csak én nem láthatom a ruhád.-mosolygott.
-Akkor menjünk.
-Előtte reggelizzünk meg.Kilyukad a hasam.mondta,magára kapott egy nadrágot és egy pólót,és kisétált.
-Jó reggelt!-mosolygott Anne ,aki éppen reggelizett.
-Neked is.Jó étvágyat.-ültem le mellé.
-6-kor kezdődik a bál,el ne felejtsétek. -figyelmeztetett minket.-Én viszont már megyek is.Még rengeteg elintéznivalóm van.Sziasztok.-mondta,felvette a dzsekijét,és kisietett az ajtón.
-Anya be szokott segíteni a nagy felhajtásban.-magyarázta el Harry,mivel látta rajtam,hogy kicsit értetlenül nézek.
Gyorsan megreggeliztünk,majd elindultunk Harrynek vásárolni. Mikor elmentünk a boltokba,és Harry meglátott ezt-azt,eszébe jutott,hogy de hát ilyen otthon is van neki.Tehát haza indultunk egy nagy semmivel.Tök feleslegesen bolyongtunk 3 órát.. De nem bánom.Ha Harryvel lehetek,az már csak jó.

 Mikor visszamentünk Gemma már fel-alá mászkált.Azt hiszem nekem is ideje volt készülődnöm. Hajmosással,sminkeléssel,hajcsinálással és egyéb dolgokkal elment az idő.Már 5 óra volt,és nekünk indulnunk kellett volna.Gemmával mindketten a tükörbe néztünk és elégedetten felsóhajtottunk.
-Készülj fel,hogy mindenki téged fog figyelni.Maradj mindig Harry mellett.Ilyenkor kint van az egész város,el ne vessz .-mosolygott.
-Nem tervezem.-válaszoltam nevetve.
-Menjünk.-tolt ki Gemma az ajtón. Mikor lesétáltunk a lépcsőn,a két fiú már ott állt ,és minket várt.
-AZTA MINDENIT!-kiáltott fel Harry,majd nyitva maradt a szája.-Elképesztően gyönyörűek vagytok.-mosolygott ránk.
-Indulhatunk?-kérdezte Tony.
-Menjünk.-fogta meg a kezemet Harry,és kimentünk az ajtón.

35.-Pizzázás..

Sziasztok!
Meghoztam az új részt.Remélem tetszeni fog.:)








Mikor vissza mentünk csak Anne volt otthon. Nem is annyira bántam,legalább tudunk egy kicsit Harry nélkül beszélgetni.Gemma felvitte a ruhákat a vendégszobájukba,hogy ott biztonságban legyenek,addig mi Anne-el leültünk a nappaliba beszélgetni.

-Nagyon ,őszintén örülök,hogy Harry egy ilyen csodálatos lányra rátalált.Tudod az eddigi barátnői.. Hát mit is mondjak.. Teljesen eltértek tőled,és bár nem voltak nekem szimpatikusak,sose mondtam meg Harrynek.-nevetett.
-Nem is tudod mennyire örülök,hogy ilyennek tartasz. Nagyon féltem,hogy nem leszek neked szimpatikus,vagy valami.És most nagy kő esett le a szívemről.- mosolyogtam rá.
-Már az első perctől kezdve jó véleménnyel vagyok rólad.Remélem még sokáig együtt lesztek.A fiamnak egy ilyen lányra van  szüksége.-mosolygott rám.
-Ruhák elpakolva,szoba bezárva.-jött le a lépcsőről Gemma széles mosollyal.
-Bezárva?Miért kell bezárni?-néztem rájuk értetlenül.
-Minden évben megrendezik ezt a városi bált.Az a szokás,hogy akivel mész,nem láthatja a ruhádat az este előtt.Olyan mint egy esküvő,de mégse. És mivel te Harryvel mész,és Harry is itt lakik,nehogy véletlen betévedjen.-magyarázta el Gemma.-Apropó Harry.Merre van?-nézett rá Annere.
-Ki ment a vonatállomásra Tonyért.-mondta kicsit félve.
-Nemáááááár.Megígérte,hogy együtt megyünk ki. Nem igaz,a barátom elé se mehetek ki.Ilyen nincs.Én akartam vele először találkozni.-mondta Gemma idegesen,mire nem tudtam mit csinálni.Anne csak nevetett.Mire Gemma kidühöngte magát ,a fiúk már meg is érkeztek.Először Harry,majd egy magas,barna hajú srác lépdelt be az ajtón.Gemma arrébb lökve az én drágám,Tony ölébe ugrott.
-Haragszik rád.-mondtam halkan Harrynek,mikor mellém állt.
-Gemma?Ő mindig haragszik rám valamiért.-mosolygott.
-Szia!Tony vagyok.-nyújtotta felém a kezét Gemma barátja.
-Roberta,nagyon örülök.-mosolyogtam rá.

-Nincs kedved megismerni az itteni barátaimat?-kérdezte Harry.
-De,nagyon szívesen.-mosolyogtam.Valahogy tőlük nem annyira féltem,mint Annetől.
Beültünk Harry kocsijába,és útnak indultunk.Úgy tűnik ezt a találkozót már előre lebeszélte,tehát ha nemet mondok is jönni kellett volna. Egy pizzázó előtt parkoltunk le.Kiszálltunk,majd besétáltunk a kis épületbe.
Nagyon hangulatos volt,nem túl nagy,de nem is túl kicsi.Ovális alakú asztalok voltak.Egy csapat fiatalt fedeztem fel az épületben,akiknek a szeme mind ránk szegeződött.Mosolyogva kezdtek el integetni,és kiabállni,hogy "Harry,!Sziasztook"  .
-Ne aggódj.-súgta oda Harry,megfogta  a kezemet,majd odaindultunk.
-Sziasztok!Jézusom de rég láttalak titeket.-mondta Harry,és mindenkit körbeölelgetett. -Ő itt Roberta,a barátnőm. Roberta ő itt Jack,Lewis,Justin,Mandie,Miranda és Ashley. -mutatott be nekik. Mind nagyon kedvesek voltak. Rengeteget beszélgettünk,és sok mindent megtudtam róluk.Ami rendkívül érdekes,hogy Mandie és Miranda ikertestvérek,viszont nem hasonlítanak. Minden hülyeséget elmeséltek amit Harry csinált mikor még itt lakott.Azt is megtudtam,hogy Jackkel legjobb barátok voltak,de mivel felköltözött Londonba,ez megváltozott.Éppen arról beszéltünk,mikor a suliban tehetségkutató volt,és Harry beégett,de a beszélgetésünket megzavarta a telefonom.Gyorsan kimentem.Evi hívott.
-Sziaaaaa!-ordított bele.
-Neked is,kicsit halkabban mert kiszakad a dobhártyám.-nevettem.-Miújság?
-Háát semmi érdekes.Csak gondoltam felhívlak,hogy elmondjam,kezdek beleesni Niallbe.Annyira édes srác.-mondta.
-Ennek örülök.-válaszoltam.
-És nálatok miújság?Összebarátkoztál Harry családjával?-érdeklődött.
-Igeen,annyira boldog vagyok.Anne és Gemma is nagyon aranyosak.Ma már Gemmával vásárolni is voltunk.Most viszont leteszem,mert éppen Harry barátaival vagyunk,és kijöttem telefonálni.Majd este felhívlak.Szeretlek,szia.-tette le gyorsan a telefont,és visszamentem a Pizzériába.
Mikor elindultam az asztal felé,észre vettem,hogy kettővel többen ülnek ott.Jobban mondva valaki az én székemen,valaki pedig Harry ölében.

34.-Találkozás

Sziasztok!
Meghoztam végre az új részt! Köszönöm a kommenteket,és továbbra is számítok rájuk:) Imádlak titeket. Remélem tetszik. xx







Mikor leszálltunk a gépről,hűvös szellő csapta meg az arcom.Elég hűvös volt San Franciscohoz képest,tehát fáztam.Igen,ez is a mi szerencsénk lehet,hogy mikor leszállunk a gépről,hirtelen szakadni kezd az eső.Harry levette a pulcsiját,és a hátamra terítette,majd siettünk befelé.
Azt hittük senki nem számít az érkezésünkre,de nem így lett. Sok fotós és rajongó várt minket a reptéren. A fiúk megint leálltak velük beszélni pár szót,fényképeszkedni és dedikálni,majd mentünk tovább.Jobban mondva haza.
A rengeteg csomagjainkhoz kijött egy kisbusz,mi pedig taxival mentünk. Mikor kiszálltunk arra gondoltam,meglátogatom Evaékat,de aztán egy belső hang azt sugallta,hogy mégse.Bementünk Harry és Louis házába,ami nemsokára már csak Harryé lesz,mivel Louis összeköltözik Eleanorral,és Harry felvetette az ötlete,hogy akkor véglegesen odaköltözhetnék hozzá. Nem tudom,nekem ez egy kicsit gyors.Bár kb. nincs más lehetőségem,mivel nem tudnék máshol aludni.

-Igen anya.Oké anya.Akkor holnap.Én is.Szia.- hallottam a hangokat a konyhából. Harry telefonált.-Holnap reggel akkor lenézünk  Holmes Chapel- be.-ölelt át.

-Rendben van.-mosolyogtam rá.

-Alig várom ,hogy megismerjem a te szüleidet is.-mosolygott rám.Ooo igen,Harry.Azt én is nagyon.. Köszi,de nincs erre szükségem. 

Éjszaka alig aludtam.Forgolódtam jobbra-balra,egyszer majdnem le is estem az ágyról.Harry imád szétterülve aludni.Hiába van nagy ágya,úgy tűnik ketten nem férünk el rajta. Mindig korábban felkelek,mint Harry.Mivel nem igazán tudtam mit csinálni,készítettem reggelit.Louis még tegnap este elment Eleanorhoz,így csak ketten voltunk itthon. 

Szétnézve a hűtőben semmi értelmes dolgot nem találtam,így egy gyors omlettet dobtam össze.Mire kész lettem Harry már fel is kelt.

-Hmmm,micsoda jó illatok.-mondta nagyot nyújtózkodva,átölelte a derekam ,majd megpuszilt.

-Kialudtad magad?-érdeklődtem,bár tudtam a választ.

-Nem.-nézett szomorúan maga elé.-De ez nem számít,hiszen ma végre a 2 legfontosabb nő az életemben megismeri egymást.-mosolygott rám. 

Gyorsan megreggeliztünk,én kicsit összébb pakoltam,elkészültünk,majd végre elindultunk.Nem hosszú kocsikázás után,végre megérkeztünk.Kiszálltunk a kocsiból,és az ajtó felé indultunk.Harry megállított.

-Ne izgulj,légy természetes.Ne játszd meg magad.Anya imádni fog.Ne aggódj.- mondta nyugtatóan,majd kinyitotta az ajtót. Félve léptem be.Anne és Gemma a nappaliban ültek,és valami műsort néztek a tv-ben.Nem vettek minket észre,amit Harry is észre vett,így közbelépett.

-De jó újra itthon!- mondta kicsit hangosan,hogy meghallják.Erre mindketten felénk fordultak,mosolyogva felálltak és felénk indultak.Anne Harryt ölelte meg,míg Gemma felém nyújtotta a kezét.

-Gemma Styles,örülök,hogy megismerhetlek.-mosolygott rám.Élőbe még szebb volt,mint képen.Tényleg gyönyörű lány. 

-Én is nagyon örülök,Roberta Malek vagyok.-mosolyogtam vissza rá.Mire észbe kaptam ott állt előttem Anne.

-Végre megismerhetlek személyesen is!Anne vagyok.-ölelt meg,amit én is viszonoztam.

-Roberta.- mosolyogtam,majd az asztal felé invitáltak minket. 

Rengeteg étellel készültek,főleg Harry kedvenceivel.Míg ebédeltünk,megismertem mindkettőjüket,és ők is engem.Azt éreztem,mintha már évek óta ismernénk egymást,és el is felejtettem,hogy a barátom családjánál vagyok.Semmi szorongás nem volt bennem.Rendkívül kedves,barátságos család.

Rengeteget beszélgettem Anne-el és Gemmával is külön-külön.Anne csodálatos nő,és hálás vagyok neki,hogy Harryből ilyen embert nevelt.Gemma pedig nagyon édes,aranyos lány,és kicsit magamat látom benne.Szerintem rengeteg a hasonlóság köztünk.

-Ma vásárolni akartam menni,mivel holnapután lesz városi bál,és ruhát akartam venni.Nincs kedved elkísérni?-fordult felém Gemma.

-De van kedve!Sőt,neki is vegyetek valamit.Itt maradtok vasárnapig.-mondta Anne boldogan.Harryre néztem,aki ennek nagyon örült.Gondolom,ez azt jelentette,hogy befogadnak a családba,és ,hogy szimpatikus  vagyok nekik.Én is örültem.

-Már indulhatunk is.-néztem rá Gemmára mosolyogva.

-És én mégis mit fogok addig csinálni?-nézett rám Harry morcosan.

-Majd elszórakoztatod magad valahogy.-mosolyogtam,majd egy kisebb csókot adtam a szájára.

Gemmával a vásárlásunk jól elhúzódott,de nem bánom.Legalább még jobban megismertem.Egyre és egyre szimpatikusabbá válik számomra.Rengeteg boltot bejártunk,mire megtaláltuk a nekünk megfelelőt.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Gemma ruhája:                                                                 Én ruhám: