17.- Jóból a rosszba

Sziasztok!
Kérlek titeket,ne haragudjatok! Tudom,hogy azt ígértem,hogy vasárnap hozom,de más jött közbe. Tegnap tanulnom kellett,de ma ahogy tudtam siettem és hoztam is  a részt. Ígérem,hogy hétvégén megírok előre pár részt,hogy csak fel kelljen pakolnom. A mostani rész nem sikerült valami hosszúra,viszont annál tartalmasabbra. Nagyon örülnék mindenki kommentjének!
Valamint szeretném megköszönni,hogy egyre többen látogatjátok az oldalt. 4 nap alatt,ahogy a számláló is mutatja,túl léptük az ezres látogatottságot és már 6 feliratkozóm is van ! Ne feledjétek ,továbbra is tart a szavazás Nem is húzom tovább a szót,jó olvasást. Remélem tetszik:)  xx









Reggel 7:40-kor a telefonom éles hangja keltett.

-Ugye nem mondod komolyan,hogy most kelsz? - kiabált Harry. Még sose hallottam ilyen ingerültnek.
-Neked is jó reggelt. Van valami baj? - suttogtam. Reggel még nem sok hang jön ki a torkomon.
-Igen,Roberta! 20 perc múlva ott kell lennünk Simon-nál. Komolyan fontosabb ez nekem,mint neked? - beszélt teljesen komolyan.
-Jó,jó. Már készülök. De te is jössz? - kérdeztem,miközben a megfelelő ruhát kerestem. A kezembe is akadt egy fekete sort,egy fehér-fekete csíkos póló és ehhez tökéletes lesz a tornacipőm. - 10 perc múlva kint találkozunk. -mosolyogtam,majd kinyomtam a telefonom. Harry sokszor az agyamra tud menni. Viszont most nincs időm ezen gondolkozni. Van 10 percem elkészülni. Szuper.

-Késtél.- nézett rám Harry,mikor kiléptem az ajtón.
-Jól nézel ki. - nyomtam egy puszit az arcára,majd beültem a kocsiba.

Úgy látszik a puszi hatott,mert Harry minden komolysága elveszett és ugyanolyan őrült és gyerekes lett ,mint amilyennek meg ismertem. Mikor oda értünk a stúdióhoz,már kevésbé félve lépkedtem befelé. Tudtam,hogy nem kell félnem.

-Jó reggelt! - köszöntött Simon minket. Rá néztem a fehér falán lógó órára,és láttam,hogy nem késtünk. - Ed kicsit késik,de a dalokat elküldte. Itt van a zeneszerző is, Tom Jordan.-mutatott a stúdióban éppen tevékenykedő srácra. Kb 18-19 éves lehetett.Barna haja volt ,és nem mondom,hogy olyan rosszul nézett volna ki.

-Azt hiszem én akkor megyek is. Majd ha végeztetek csörgess meg,és érted jövök. - nyomott egy puszit az arcomra Harry,majd mire felfogtam volna  a mondatát,már nem volt ott mellettem.




Az egész nap hamarabb elment ,mint gondoltam volna. 9 óra körül lehetett mikor befejeztünk 3 dalt. Elképesztő gyorsan haladtunk.Durva bele gondolni,hogy 13 óra alatt 3 dalt össze lehet hozni.Bár ha az ember Simon Cowellel dolgozik együtt,semmi nem lehetetlen. Ezt ma én is megtanultam.

-Holnap olyan 10 körül kéne bejönni véglegesíteni az utolsó dalt,és végeztünk is.Amíg turnén vagytok valamikor kiküldök egy nagy csapatot és leforgatjátok a klipet. Addig gondolkozz rajta,hogy melyikhez akarod,és dalokat is írhatnál. - mosolygott Simon.
-Rendben van.Akkor megyek is.- köszöntem el,majd a telefonomért nyúltam . Kisétáltam az ajtón,majd mire kiértem Harry fel is vette a hívásomat.
-Szia! Most végeztetek?
-Igen.
-Sajnálom,de nem tudok érted menni. Haza találsz? Vagy.. - nem hagytam,hogy befejezze a mondatát..
-Persze! Legalább levegőzök.Szia.- köszöntem el,majd elindultam.

Persze!Haza találok! Hogyne,Roberta ,hogy lehetsz ilyen hülye?Nem baj,szeretem a kihívásokat,és végül is ez is felfogható annak.Bár egy normális embernek nem kihívás haza találni,de tudjátok ,hogy szól a mondás.. Na jó,erre nincs mondás. Egyszerűen nem vagyok normális.
Nem,később rá jöttem,hogy nem volt jó ötlet elindulni egyedül.Ha néztek filmeket ,tudjátok,hogy általában egy sötét sikátorba kötnek ki. Igen,az én életem is filmbe illő.Így ez velem is megtörtént. Zsákutca,vissza fordulás. LETT VOLNA,ha valaki nem tol a falhoz és fogja be a szám. Próbáltam kiszabadulni a karjai közül de nem ment. Arra lettem figyelmes,hogy a pólómat tépi le rólam. Egyre jobban kapálózni kezdtem,mind hiába.Igen ,ekkor már tudtam mit akar. Próbáltam ellenkezni,ahogy csak tudtam,de én ehhez gyenge voltam. Mikor már egy kicsit is azt hittem,sikerül a karjai közül kiszabadulnom,még erősebben oda lökött a falhoz,ami még jobban elgyengített. Már nem éreztem szinte se a lábam,se a kezem,se semmim ,amit amúgy kellett volna. Majdnem a földre rogytam,de ő megakadályozott ebben. Elengedte a szám,majd a nadrágomat vette le rólam.Kiabálhattam volna,de semmi erőm nem volt. Mikor ezt látta , még gyorsabban vetkeztetett le.Nem tudom honnan,de erőt nyertem és szaladni kezdtem úgy,ahogy voltam. Egy tangában és melltartóban. Nem érdekelt ki néz hülyének és ki nem. Bár azon a környéken nem is igen volt senki. Nem is csoda ,hogy történhetett ez meg velem. Szaladtam ahogy csak tudtam,de újra elgyengültem. A földre estem,majd éreztem a férfi erős szorítását a kezemen . Felemelt és vissza hurcolt az eldugott helyre..