4. 2.rész - Nem éppen a legjobb randi

Mikor beértem a házba,megcsörrent a telefonom.

-Sziaaaaaaaaaaa,Robertaaaaaaaaaa. –hallatszódott Evi visítása a telefonból.

-Neked is szia. Kicsit lehetne halkabban is. Nem haragszok meg. –viccelődtem

-Jó,oké,bocsi. Na,és mi újság?

-Áhh,semmi. Tök jó minden. Jó az osztály London,minden. –Harryről azért nem szóltam neki,mert akkor el kezd komplikálni. Igazából még én sem tudom,hogy mi van köztem és Harry között. Az egyértelmű,hogy mindketten vonzódunk a másikhoz,de Harryt ismerve,sajnos nem tudok 100%osan megbízni benne.. Tudom,hogy még egy komoly kapcsolata sem volt.

-Ne haragudj Evi,de én most nem igazán érek rá! Nemsokára találkozok egyik osztálytársammal. Remélem nem baj,ha most lerakom. –és nem vártam meg a válaszát,egyből kinyomtam.

Beszaladtam a szobámba,előkaptam egy bugyit és egy melltartót,majd a fürdőszobába rohantam. Mivel ismerem magam,tudom,hogy nekem nem elég  óra,hogy normálisan elkészüljek.

Gyorsan letusoltam,felkaptam magamra egy rövid gatyát és egy pólót,hogy amíg készülök,nehogy összepiszkoljam a ruhát,amit felveszek.

Gyorsan előkotortam a táskám aljából a hajvasalómat,majd kivasaltam a hajam. Ez a „gyors” nem is volt annyira az,ugyanis összesen 40 percem maradt mire Harry megérkezik. Sajnos nem tudtam,hogy Harry hova akar menni,ezért valami olyat vettem fel,ami –azt hiszem- mindenhova megfelel. Egy fehér csőgatya, rózsaszín szűk topp ,egy fekete mell alá érő bőrdzseki és egy fekete topánka.

A fürdőszobába gyorsan felvittem az arcomra egy kis alapozót,kicsi rózsaszínt a szemhéjamra,szempillaspirált ,szájfényt,majd mire készlettem,már csengettek is. Gyorsan kirohantam.

Harry egy fekete gatyában, piros tornacipőben,és uhh,nem tudom még miben volt,de az biztos,h nagyon dögös volt,mert nem bírtam róla levenni a szemem.

-Wow!Elképesztően nézel ki. – kacsintott rám. – Indulhatunk?

-Persze,csak gyorsan írok egy kis cetlire Eva-éknak ,hogy elmentem.

Mikor megírtam,megfogtam a kistáskám,és kisétáltam az ajtón. Bezártam,majd Harry kocsija felé vettük  az irányt.

-És elárulod ,hogy hova megyünk? – kérdeztem Harrytől,bár már tudtam a választ..

-Neeeem. – mosolygott.

Nem sokkal,hogy elindultunk, megállítottak minket a rendőrök. Nagyon szakszavakat használhattak,mert sajnos nem mindent értettem,de talán amit nem kellett volna,azt igen.

-          Nem találom a jogosítványom! Nem tudom hol van. Pedig el raktam.. Istenem..

Keresgélt Harry idegesen a kocsiban.

-Akkor Uram sajnos muszáj lesznek bejönni velünk a rendörkapitányságra.. –nézett a rendőr komoran ránk.

-De várjon! Itt kell ,hogy legyen.El raktam! – próbálta Harry menteni a helyzetet.

-Kérem,jöjjenek utánnunk! A kocsijukat el fogjuk vontatni a rendőrkapitánysághoz..

Nem sok kedvvel,de kiszálltunk Harry kocsijából. Láttam az arcán,hogy nagyon ideges. Meg is értem.. Nem a legjobb dolog,ha a tinilányok kedvencét beviszik a rendőrök.

Beültettek minket a kocsiba.. Nem kellett sokat utazni,nem messze volt a kapitányság. Balszerencsénkre mindketten a kocsiba hagytuk a telefonunkat,és senkit nem tudtunk felhívni.Azt mondták,egy éjszakát kell bent töltenünk a kapitányságon ,aztán elengednek minket..

Be vittek minket ilyen zárda féleségbe. Nagyon hideg volt.Harry közelebb jött,majd megölelt.

-Sajnálom.-csak ennyi csúszott ki a számon..