Sziasztok!
Meghoztam az új részt! Próbáltam vele sietni. Remélem tetszeni fog! Nagyon örülök,hogy egyre többen olvassátok a történetet,ez nekem sokat jelent. Rengeteg visszajelzést kapok Twitteren ,Facebookon és itt is. Nagyon aranyosak vagytok! Kommenteket továbbra is elfogadok. Mivel sokan lusták kommentelni,most csak akkor hozom a kövi részt,ha meglesz 5 ,aza ötkomment. :) Jó olvasást!
dori
Egy kórházi ágyon keltem fel. Még mindig szédelegtem. Oldalra néztem és Cody ült mellettem.
-Szia! – suttogtam.
-Roberta! Jézusom. Jól vagy? – kérdezett aggódóan.
- Öhm,mondjuk.Mi történt? Miért vagyok itt? – értetlenkedtem.
-Elájultál. Leesett a vérnyomásod. De szerencsére már jól vagy . Azt mondta az orvos,hogy ma este már haza is jöhetsz.. Gyakran szokott ez előfordulni? – nézett rám értetlenül.
-Hát,volt már rá példa. – felültem az ágyon,majd rá mosolyogtam. - most menj dolgozni! Majd haza megyek..
-Igen ,én megyek is,viszont majd valaki más haza visz. – mosolygott rám,puszit nyomott a homlokomra,majd kisétált az ajtón.
Ezalatt a pár nap alatt Cody és Eva úgy a szívemhez nőttek,mintha a szüleim lennének. Nagyon rossz lesz itt hagyni őket.. Kíváncsi vagyok,hogy Rebecca milyen kapcsolatba lett a szüleimmel. Ezt a gondolatmenetemet az szakította félbe,aki miatt itt vagyok.
-Szia! Bejöhetek? – lépett be Harry a kórházi ajtón.
-Már bent vagy. – válaszoltam egyhangúan,majd visszafeküdtem az ágyra.
- Jobban vagy? Mi történt? Miért ájultál el? – nézett rám megrémülve.
- Tudod Harry,nem szeretem ha hazudnak nekem.-kezdtem bele a mondandómba. – Reggel bementem egy kávéjért a Starbucksba és mikor indultam kifelé Liammel találtam magam szembe. Csodálkoztam is,hogy mit keres itt,mivel állítólag Wolverhamptonban vagytok. Megkérdeztem,hogy már haza is értetek,erre értetlenkedni kezdett,hogy honnan.. Mondtam,hogy Wolverhamptonból.Erre mondta,hogy ő nem volt ott. Érdekes Harold.Liam nélkül mentetek el a családjához? És ez volt az oka. Harry,nekem nagyon a szívemhez nőttél,és ha engem egy hozzám közelálló ember megbánt, rosszul leszek. Tehát szó szerint.És ezért vagyok itt. Nagyon nem esett jól,hogy hazudtál.És még mindig nem tudom az okát. Ha valami bajod van velem,vagy ha valami más ,akkor kérlek mond meg,Harry. Én ezt nem fogom bírni. Minden emberben csalódnom kell.. Eddig még egy emberrel se találkoztam,akiben megbízhatnék,aki ott lenne nekem a bajba.. És azt gondoltam te vagy az,de úgy tűnik tévedtem. Óriásit tévedtem.- próbáltam visszafojtani,de nem tudtam.Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Isteneeem.Én idióta! – mérgelődött Harry.. – Nem akartam neked hazudni.De muszáj voltam. s tudom,most már kénytelen leszek elmondani,hogy miért.. – nézett maga elé szomorúan.
- Igen,nagyon kíváncsi lennék a magyarázatra.
- Szóval meg akartalak lepni születésnapod alkalmából holnap.Viszont tudom magamról,hogy nem tudok titkot tartani,és hogyha találkoztunk volna,nem bírtam volna ki. Ezért mondtam,hogy elutaztunk. És így a tervemnek Liam keresztbe tett.. Sajnálom,hogy megbántottalak,és ,hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam.. Ha ezt akárhogy is jóvátehetném..
-Jóvá tudod tenni! –mosolyogtam rá.- csináljuk úgy,hogy ez a beszélgetés meg sem történt,és holnap meglepsz. Most pedig felöltözök,és szépen haza viszel.Áll az alku?
-Igen.Köszönöm! Viszont addig nem mehetünk haza,míg az orvos engedélyt nem adott..-mikor befejezte a mondatát,kopogtak az ajtón.
-Szabad!
-Ohh,szép délutánt a betegnek. – mosolygott rám egy magas,középkorú férfi. – Még nem találkoztunk úgy,hogy ébren legyél. Mr Styles vagyok.
-Styles? – néztem Harryre érdekesen.
-Ő a nagybátyám. –nevetett rám.
-Oooh,már értem. Tehát a legjobb kezekben vagyok. - eresztettem el egy mosolyt.
-Az a helyzet,hogy leesett a vérnyomásod,és elájultál. Viszont nemrég megvizsgáltunk,és kutya bajod. Azt hiszem haza engedhetlek. – mondta,közbe irkált valamit egy lapra.
-Rendben van! Köszönöm szépen! - felálltam és szedelőzködni kezdtem.
[Később]
-Sziasztoook! –léptem be a házba nagy mosollyal.
-Roberta. Szia! – ölelt meg Eva.- jól vagy?
-Persze,minden a legnagyobb rendben. Kérhetnék valamit?
-Akármit.- mosolyogott Eva.
-Erről az egészről ne szóljatok anyáéknak..
-Rendben van. Máskor lehetőleg jobban vigyázz magadra.
-Köszönöm.-mosolyogtam.- Ha nem baj,most elmegyek zuhanyozni,majd lefekszem. Jóéjt.
Arra ébredtem,hogy Evi hív. Ránéztem az órámra, 23:01. Tehát Magyarországon már éjfél múlt..
-Szia.-szóltam bele rekedt hangon.
-Nagyon boldog születésnapot kicsilány! – ordítozott Evi a telefonban.
-JajjEvelin.Nagyon köszönöm. Most viszont ha nem gond,vissza fekszek aludni.Majd felhívlak. Szia.-és letettem.Sose várom meg ,míg valaki válaszol. Minek?
Reggel kipihenve ébredtem. Elképesztő belegondolni,hogy már majdnem egy hete Londonban vagyok .Nagyon gyorsan telik az idő. Kikeltem az ágyból,majd az ablakhoz sétáltam. Felhúztam a redőnyt,és érdekes látvány fogadott..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése