25. Az első összetűzés

Mivel a vidámparkban nem sok hely van,ahol el lehet bújni,leültem inkább egy padra. Csak néztem a sikítozó lányokat,ahogy körbeugrálják  a fiúkat,képet és autogrammot kérnek.Én is ilyen lennék? Vagyis én is ilyen lettem volna? Csak néztem,és néztem őket,majd azt,hogy a fiúk milyen kedvesen teljesítik a kívánságaikat. Arra számítottam,hogy fotózkodnak egyet,majd tovább mennek,de nem így lett. Egyre több ember özönlött a fiúk köré,melynek megmondom őszintén,nem örültem. Nem féltékenységből,csak szerette volna minél több időt eltölteni velük. Sajnos nem sikerült. Egy óráig ültem a padon,mire végül Zayn megmentett mindenkit,és kimászott a tömegből.Magyarázkodni kezdett,hogy mennünk kell,mert reggel korán kelünk próbálni-ami igaz is volt- . Maga után hívta a fiúkat,majd intett nekem is a fejével,hogy menjek ,míg tudunk. Oda siettem,bár a távolságot megtartottam. Féltem. Féltem a rajongóktól. Féltem a támadásoktól. Nem akarom,hogy olyan miatt utáljanak,amiért amúgy normális embert nem szoktak. De vállaltam. Vállaltam,hogy Harry Stylesszal kezdek új életet,és ennek a következményeit is vállalnom kell. Bírni fogom. Ígérem. Csak adjanak időt.

-Mi baj van? - karolt át Harry,látván,hogy valamin nagyon elgondolkoztam.Valami negatív dolgon.
-Majd ha vissza értünk elmondom. - hadartam el,majd kezét levettem a derekamról.Biztos ,hogy félre értette.Láttam az arcán a szomorúságot,de most ez volt a legjobb amit tehettem. Önzőség ide,vagy oda,most magamnak akarok jót. Higgye csak azt,hogy nem akarom. De ez nem így van. Jelenleg Ő az ,akire a legnagyobb szükségem van.Harry az akit akarok. De nekem ez túl gyors. Nem így terveztem,hogy a rajongók már egyből tudni fognak róla.. De mit is gondoltam.

Lehajtott fejjel sétáltam be a szállodába.A paparazzik voltak az utolsó emberek a földön,akikre most kíváncsi vagyok.Nem igazán értettem,hogy mit kiabálnak,mert egyik a másik szavába vágva ordibált.Éppen csak szavakat kaptam el. "EGYÜTT?" , "MIÓTA?" "HARRY!" "ÉS CAROLINE?" ,szegezték a kérdéseket Harryhez,amit láthatóan ő is semmibe vett.

Mikor beértünk a szobába végre teljesen megnyugodtam. Nagyon fáradt voltam,és végre aludni akartam.A többieken is ezt láttam,ahogy bementünk Harryvel a szobába ,ő szó nélkül az ágy felé vette az irányt.
-Beszélnünk kell!- mondtam neki,miközben átöltöztem.
-Azt hiszem nincs miről beszélnünk.- motyogta,majd befeküdt az ágyba.
-Harry! Félre érted! - emeltem fel a hangom.
-Mit ?Mégis mit értek félre? Eltoltál magadtól.Hozzám se szóltál az egész úton. Ez mégis mit jelenthet? - mondta,már ő is hangosabban.
-Akkor kérlek nyugodj le,és hallgass végig.- ültem le mellé az ágyba,mire ő arrébb ment.Nem,nem bírom az ilyet.-Tudod mit?! Akkor ne hallgass meg. A nappaliban alszok. Jóéjt. -kimentem majd becsaptam magam után az ajtót. Harry még valamit utánam kiáltott,de már nem értettem mit.


Reggel erős fejfájással ébredtem. Harry éppen a kanapé körül keresett valamit,arra keltem fel.Ránéztem az órámra. Van fél órám elkészülni. Király.
Úgy csináltam,mintha észre se vettem volna Harryt. Bár a bőröndeim az ő szobájában voltak. Be mentem,majd kivettem egy rövid farmergatyát,egy lila-fehér csíkos hosszított toppot,és egy fehér tornacipőt,a sminkcuccaimat,fésűmet,majd bementem a fürdőszobába. Magamra zártam az ajtót,és készülődni kezdtem.Pont időben lettem kész,mert Liam akkor kopogott,mikor kijöttem a fürdőszoba ajtón.
-Mehetünk?- érdeklődött.
-Felőlem.- válaszoltam semlegesen,felkaptam a telefonom a konyha asztalról,majd kiviharoztam az ajtón.
A többiek már vártak ránk.
-Jó reggelt srácok! - köszöntem oda nekik jó kedvet imitálva. Nem akarom,hogy tudjanak erről a  konfliktusról. Bár előbb-utóbb úgy is kiderül.

Ismét fotósok koronázták be a napunk elejét. Vakuvillanás itt,kattogás ott.
Rövid idő alatt értünk be a ma esti koncert helyszínére. Már a díszletek fent voltak,ruhák bepakolva az öltözőkbe,és öltözők kijelölve. Harry mellett kaptam helyet. Szuper.
Lepróbáltuk 2x az egész show-t,majd Brett megállapította,hogy ez így tökéletes lesz.
Mindenki elment kajálni,és én is mentem volna,de valaki megállított.
-Héé,Roberta! Beszéljünk már! - szólt utánam Liam.Igen,már csak ez hiányzott.
-Oké.Nem kajálunk együtt? - kérdeztem,mert már úgy éreztem magam ,mint Niall.Majd kilyukadt a hasam.
-Menjünk. - mondta,majd elindultunk.
A Subwayben kötöttünk ki.
-Na,had halljam,mi a baj?- kérdezte,miután megvettük a szendvicsünket.Tudtam,hogy nincs visszaút.Liam az,akinek nem tudok hazudni. Ő úgyis tudja,mikor hazudok,és mikor nem..
-Szóval,tegnap mikor bementetek a WC-re ,oda jött hozzám egy rajongó.Elkezdte kérdezgetni,hogy Harry a barátom,satöbbi.. És még ki tudja mit mondott volna,ha Lou nem jön éppen akkor ki,és menti meg a helyzetet. Jobbnak láttam,ha félre vonulok kicsit. Aztán miután végeztetek a rajongókkal,Harry látta rajtam,hogy valami baj van... - kezdtem bele,majd elmeséltem neki mindent,ami tegnap történt..
-Nemááár! Harry gyakran túlreagál dolgokat. Ne aggódj,rendbe fognak jönni a dolgok! Csak akkor szokott Harry ilyen kicsi dolgokon kiakadni,ha ezt egy számára fontos ember teszi.És te az vagy neki! Jelen pillanatban,TE vagy neki a legfontosabb. - bizonygatta Liam,majd egy könnycsepp gurult végig az arcomon,majd utána jó pár .Eszembe jutott a tegnapi mondat,amit Harry mondott: "Nem akarlak elveszíteni" . Előkaptam a telefonom,majd gyorsan írtam neki egy SMS-t.

"Én sem akarlak elveszíteni! Szeretlek. "