26.- Váratlan interjú

Liamhez most nagyon közel éreztem magamhoz. Ő olyan volt nekem,mint egy nagy testvér.Meg óv mindentől,és tanácsot ad. Nekem ez nagyon sokat jelent. Éppen menni készültünk,mikor megcsörrent Liam telefonja.

-Hello,Brett! - szólt bele.-Oké,oda megyünk.Szia.- tette le a telefont,egy kis beszélgetés után.
-Hova megyünk?- érdeklődtem.
-Interjúra! - mosolygott,majd kinyitotta nekem az ajtót.

Nem sokat gyalogoltunk,mire odaértünk egy nagy épület elé. Üveges ablakain átlátszott,ahogy az irodában föl-alá futkároznak a dolgozók. Liam úgy ment előttem,mint aki tudja a járást. Felmentünk lifttel a 6.emeletre,majd egy stúdió elé értünk.Mikor bementünk az ajtón,a többiek már ott álltak,és minket vártak. Mikor megláttam Harryt ,görcsbe rándult a gyomrom. Beszélni akartam vele,de már ránk rakták a kis mikroportot ,és mentünk be.
-Ti erről tudtatok,hogy interjú lesz? - súgtam Louis fülébe,mikor bementünk.
-Igen,csak elfelejtettem szólni . - kuncogott,de én nem tartottam ilyen viccesnek.Nem készültem fel rá.De mire ráeszméltem erre,már a stúdióban voltunk,ahol rengeteg One Direction rajongó sikongatott ,mikor meglátták a fiúkat. A műsorvezető a nagy piros kanapé  felé invitált minket.Zayn és Louis közé kucorodtam be.A kis terem elcsendesedett,mikor az egyik pasi ordibálni kezdett,hogy 3! 2! 1!  ,és élőben mentünk.
A műsorvezető nő először a fiúkat kérdezgette,a turnéról,stb,majd én következtem.

-Mesélj,milyen a fiúkkal lenni? Több millió tinilány lenne a helyedben!Ugye tudod?- kérdezte.
-Ohh,igen ,tudom. Igazából,semmi különös.Ők is olyanok,mint az átlagos tinédzserek. Sőt,talán még őrültebbek.Azt hiszem,sikerült beszoknom a kis csapatkájukba.-nevettem.
-Igen! Olyan vagyunk,mint egy nagy család. És most olyan,mintha született volna egy kishúgunk. Roberta a mi kistesónk.- helyeselt Louis.
-Mindenkinek? Nem tudom,szerintem nem szokás összegabalyodni a húgunkkal,mit gondolsz erről,Harry? - nézett rá kérdőre vonva. Igen!Már csak ez kellett.
-Nem tudom,lehet. Tényleg nem szokás összejönni a saját húgoddal. Nem érzem úgy,hogy Roberta a húgom lenne. Annál több. - mosolygott. Teljesen lefagytam. És mindenki más is,Harryn kívül. Ezt nem beszéltük meg! Szó nem volt arról,hogy kitálalunk. Mi ütött belé?
-Szóval együtt vagytok? - kérdezte a nő mindent kiszedve belőlünk.
-Igen! Sajnálom,de már nem tudom magamban tartani. Szeretem Robertát,és szeretném,ha ezt a rajongóim tiszteletbe tartanák.Azért titkoltuk,mert nem akartam fájdalmat okozni neki. Nem akarom a rajongók támadásának kitenni.És nagyon remélem,hogy ezt fel fogják fogni. Persze,nem mindenkire vonatkozik.
-Rengeteg rajongóval vagyok jóban.Nagyon aranyosak.- szóltam közbe most már én is.
-Ennek örülök.Akkor köszönhetjük az új sztárpárt.-mosolygott.- És Roberta,fel vagy már készülve a ma estére? Ha jól tudom,neked ez lesz a debütáló estéd.
-Igen,hát eléggé izgulok,de remélem nem rontom el. - mosolyogtam.
Még egy-két kérdést fel tett,majd elengedett minket.
Kimentem a stúdióból,majd megálltam megvárni a többieket. Harry jött ki először. Mikor meglátott,megdermedt. Kis gondolkozás után,oda sétált hozzám. Magához húzott,és csak ennyit súgott a fülembe:

-Nem fogsz! - majd megcsókolt.