27.- Most,vagy soha.

Sziasztook!
Meghoztam a folytatást.Azért lett ilyen rövid,mert mára dupla részt ígértem. Nagyon örülök a kommenteknek,és,hogy egyre több látogatóm van.Szeretlek titekeet.:) ♥
Valamint,már tegnap kiírtam,de most is megteszem.
Vasránap újabb Twitter trendelés elé nézünk,ezért fontos,hogy mindenki tudjon róla.Az eseményt osszátok meg,és hívjátok meg ismerőseiteket. Köszi,puszi.

http://www.facebook.com/events/295651967155385/



Végre boldogan sétáltam ki a nagy felhőkarcolóból.Nem kellett titkolóznunk,és kézen fogva is sétálhattunk az utcán.Végre elmondhattam,hogy egy ilyen csodálatos fiú a barátom. De nem igazán volt időm úszkálni az örömben.Sietnünk kellett vissza a koncert helyszínére,mert cirka 3 óra múlva kezdtünk.
Mikor vissza értünk láttuk,hogy már rengeteg rajongó várakozik. Besiettünk a csarnok hátsó bejáratán,majd egyből mindenkit kezelésbe vettek. Persze velem kezdték,mert velem kell a legtöbb mindent csinálni. Smink,haj,ruha.
Körülbelül két és fél óra kellett mire elkészültem,majd a fiúk énektanárával mind beénekeltünk. Még maradt 10 perc,de a ruhám még nem volt rajtam.Igazából még azt se tudtam,hogy mi lesz rajtam. Sietősen bementem az öltözőbe,ahol Berta(stylist) már várt rám. Mikor beléptem rám mosolygott.
-Nos,melyik ruhákat szeretnéd? Mivel fekete sminket kaptál,bármelyik megy hozzá!- kérdezte,majd végig mutatott a kanapén fekvő 4 ruhára. Eszméletlenül gyönyörűek voltak.


-Nem tudok választani. - nyávogtam. Tényleg annyira szépek voltak. Végül egy világos bézs színű ruha mellett döntöttem,amihez felvettem egy fekete övet,és egy színben az övhöz hozzá passzoló ,fekete platform magassarkút. Még 2x megfordultam a tükör előtt,és megállapítottam,hogy eszméletlenül nézek ki.
Az én öltözőm van a legmesszebb a színpadtól,ezért még el kellett oda gyalogolnom. Gyorsan még elénekeltem az első dalt magamban,hogy minden rendben legyen. Szokásom lehajtott fejjel menni,így valaminek mindig neki megyek. Most ez az áldozat Harry volt.
-Azta mindenit! - állt meg előttem végig mérve szemeivel.
-Ez a mondat nálad jónak számít? -nevettem,majd mélyen belenéztem gyönyörűen csillogó szemeibe.
-A legjobbnak. - mosolygott,majd megcsókolt.- Viszont szerintem menned kéne.Fél perc,és kezdesz. - juttatta eszembe.
-Jesszus! Tényleg!- eszméltem fel,majd elindultam.
-Épp időben! Gyere,itt a mikrofonod,már kezdhetsz is.- mosolygott Brett,bár láttam rajta,hogy legalább annyira ideges,mint én.

Már készültem,hogy kilépek,de megláttam a tömeget. Rengetegen várakoztak,hogy végre belekezdjek a dalomba. Oké,Roberta. Most,vagy soha!Most,vagy soha!- szajkóztam magamban,majd elindult a zene,és vele együtt én is.

"I don't know why i don't rust,
I go crazy when you ahng with her.. "