32.- Egy nyugis nap

Sziasztok!
Először is,nagyon bocsi mindenkinek,aki tegnap várta a folytatást,de a trendelés után se energiám,se időm,se kedvem nem volt már új részt írni.Most viszont meghoztam. Nagyon remélem ,hogy tetszeni fog!
Valamint nagyon szépen köszönöm annak,aki vasárnap hozzá járult ahhoz,hogy végre Világtrendet csináljunk,mert SIKERÜLT! Eszméletlen boldog vagyok. A most vasárnapi trendelés eseményét már el is érhetitek itt:  http://www.facebook.com/events/378309442184136/

Remélem tetszeni fog az új rész! xx










Azt hiszem rengeteget beszélgethettünk Evivel,mert végül a mi szobánkban aludtunk el mindketten.Reggel álmosan keltem fel.Evi még aludt.Istenem,az egyetlen dolog,ami idegesítő benne az,hogy horkol.De most még ezt is elviselem.Nagyon örülök,hogy végre itt van velem.
Elmentem a konyhába csinálni egy kávét.Gyorsan megittam,majd visszamentem a szobába.

-Jó reggelt,Robertácska! - nyújtózkodott Evi.Igen,ő az egyetlen aki még a nevemet is becézi.
-Neked is.Mi a mai program? Esetleg felfedezitek Niall-lel a várost?-kacsingattam rá ,miközben egy megfelelő ruhát kerestem. Odakint sütött a  nap,valószínűleg meleg volt kint.Hosszas keresgélés után,végül egy combközépig érő fehér-rózsaszín ruha,egy rózsaszín balerina cipő mellett döntöttem.Fel vettem mellé 2 karkötőt,majd egy hosszú,virágos nyakláncot és már kész is voltam.Ki mentem,majd észre vettem,hogy Evi még mindig a reggeli kávéját issza.

-A csomagjaid Niallnél vannak?-érdeklődtem.
-Ühüm.- motyogta,miközben a forró italából kortyolgatott.Mikor megitta letette,majd az ajtó felé vette az irányt.-Megyek akkor megbeszélem Niall-lel a mai napi programot,meg átöltözök,és hagyom,hogy Harry és átjöjjön.
-Rendben,megyek akkor átnézek Louishoz.- mondtam,majd becsuktam az ajtót.Halkan bekopogtam,majd egy hangos "Gyere be! " hallatszódott.Benyitottam,és láttom,hogy Harry még alszik. Milyen meglepő.
-Tegnap nagyon elkábítottam a bájommal,ezért még mindig nem tért magához.-kuncogott Louis.
-Aha,képzelem.Most viszont fel kellene valahogy kelteni.-mondtam,és néztem reménytelenül a mélyen alvó barátomra.Ahogy befejeztem a mondatomat,Louis egyből felpattant az ágyra,kiabálni  és ugrálni kezdett.
-Haroooooooooold! Hasadra süt a nap!Ébresztő!- mondta,majd kis idő múlva Harry idegesen kelt ki az ágyból.
-Teljesen megbolondultál?-nézett rá vörösen.Azt hiszem ezt a kérdést Ő sem gondolta komolyan.
-Jó reggelt.- mosolyogtam rá,majd átöleltem.
-Lehetne jobb is.Vissza mehetek a szobába?- kérdezte szinte kiskutya szemekkel.
-Persze,épp ezért jöttem.-mondtam,majd elakartam köszönni Louistól,de Harry nem hagyta.Kézen fogott,és kirángatott az ajtón.Egyenesen a szobánk felé vette az irányt.Bementünk,majd a hálószoba felé vette az irányt,de én megállítottam.
-Meg vagy bolondulva?Itt egy egész napunk San Franciscoban,és te aludni akarsz?Na neeem,Harold!Nem játszunk ilyet.- mosolyogtam rá,és láttam rajta némi nemű elkeseredést.
-Oké,már öltözök is.És mit akarsz csinálni?-kérdezte ,miközben bement a szobába felöltözni.
-Hát nem is tudom.Szét nézhetnénk a városban,vaagy.. - mondtam,miközben a szobába mentem be,és legnagyobb meglepetésemre Harry nem öltözött.- Harold mit csinálsz? Megmondta,hogy nem alszunk! Kelj ki az ágyból,most azonnal! - próbáltam komoly maradni,de egy-egy szó után egy kisebb mosoly mindig elhagyta a szám.
-Kényszeríts.- mondta mosolyogva,majd becsukta  a szemét.Oké,kihívás elfogadva.Próbáltam kihúzni az ágyból,de újra be bizonyosúlt,túl gyenge vagyok.Harry egy lendülettel maga mellé dobott,majd megcsókolt.Hosszú,szenvedélyes csók volt.Mikor eltávolodtam Harry arcától,láttam rajta,hogy tényleg nem akar kikelni. De ez engem nem érdekelt.
-Kéééérlek! Szeretnék szét nézni.- kérleltem azzal a hangommal,aminek tudom,hogy nem tud ellen állni.
-Mit vegyek fel?- állt fel az ágyból mosolyogva,majd kicipzározta az egyik bőröndjét.
-Amit szeretnél.-nyújtottam neki nagy segítséget.

20 perc alatt végre Ő is elkészült. Megállapodtunk,hogy elmegyünk reggelizni,majd sétálgatunk erre-arra. Különösebb nevezetességeket nem akart egyikőnk se megnézni,csak végre lazítani egy kicsit. És erre pont ideális hely volt San Francisco.Londonban ez lehetetlenség.Ott a fiúk olyanok,mint Kanadában Justin Bieber,vagy Magyarországon SP.

Hamar találtunk egy nyugis környéket nem messze  a hoteltől,ahol volt egy aranyos kis kajálda is.2 órába telt mire nyugodtan megreggeliztünk,és azt hiszem,még nem volt olyan,hogy ne zavartak volna minket meg.. Na most,ez ilyen volt. Se egy rajongó,se egy fotós.Csak mi ketten.

*Niall szemszöge*

Reggel korán keltem.Nem sokat aludtam.Evit vártam.Azt hittem itt alszik,és végre meg tudunk ismerkedni.De sajnos nem.. 

Fél 10 körül lehetett mikor kopogást hallottam.Az ajtóhoz sétáltam.

-Jó reggelt.- állt előttem széles mosollyal Evi. Még reggel is csodásan nézett ki. 

-Neked is. Gyere be.- álltam el az ajtóból,majd éreztem ,hogy enyhén elvörösödök.

-Mi a helyzet? Jól aludtál? -érdeklődött felőlem.Ajj,Niall!Te buta!Ezt neked kéne csinálnod ,nem neki.

-Öhm,igen,aha. És te? -kérdeztem gyorsan vissza.

-Én is.- mosolygott,majd elővett egy fehér rövidgatyát ,egy fehér toppot,melyen az ír zászló díszelgett,és egy tornacipőt.

-Jó a felsőd! - mondtam kicsit elcsodálkozva. Ír zászló?

-Köszi.Tudom,hogy te is ír vagy.. Valamennyire én is.-mosolygott,majd bement a fürdőbe átöltözni.

Oké,mostmár kezdem azt hinni,hogy megtaláltam a nekem tökéletes lányt.Viszont nem lehetek ilyen csöndes,és visszahúzódó. Be kell vetnem magam.Míg készülődött azon gondolkoztam,hogy hova is mehetnénk.Nem jutott eszembe semmi.Király vagy Niall Horan! De aztán beugrott Roberta.Ő biztos tudja. Sietősen a telefonom után kaptam,majd hívni kezdtem. Kis idő múlva fel is vette.

-Szia Roberta! Kérlek segíts! Hova vigyem el Evit? Fogalmam sincs mit szeret,vagy valami.- mondtam neki kicsit halkan ,közben kisétáltam a konyhába,hogy Evi véletlen se hallja meg.

-Teljesen mindegy. Hidd el,akárhova mentek jól fogja veled magát érezni. El árulok valamit.Tetszel neki.Ne félj.- mondta nyugtatóan.

-Köszöönm,imádlak. Szia.- tettem le sietősen,majd vissza mentem a szobába.Éppen ekkor jött ki a fürdőből Evi.
Nem gondoltam volna,hogy még azt is felül tudja múlni,ahogy eddig láttam.Pedig sikerült.

-Nagyon csinos vagy.- mondtam neki,már magabiztosabban.-Mehetünk reggelizni?

-Természetesen.- mondta,majd elindult.