38.-Váratlan tragédia

Sziasztok!
Sajnálom,hogy nem hoztam részt,de szerdán szóbeliztem,és szinte semmi szabadidőm nem volt.De most itt az új rész! A vége kicsit érdekesre,és megrázóra sikeredett. 5 komment után folytatás.:) x






Bár a turné két helyszínén nagyobb közönség előtt léptem fel,nagy volt rajtam a nyomás.
Ugyanis a szöveget se tudtam teljesen,valamint abba a városkába vagyok éppen,ahol Harry felnőtt. Féltem.
Harry szorosan megszorította az egyik kezemet,majd felhúzott a színpadra.A dal elindult.





Harry elkezdte. Kicsit félve néztem rá,de a tekintete megnyugtatott.Azt sugallta,hogy ne féljek. Tudom,ha jó akarok lenni el kell magam engedni.Nem szabad feszengnem. Hát ezt tettem. Amennyire csak tudtam elengedtem magam. A közönségre néztem,ahol Claire-t fedeztem fel először. Hosszú szőke haja most kontyba volt fogva,arcán a féltékenység eluralkodott. Ez csak erőt adott nekem. Felnéztem a nagy kivetítőre,ahol láttam,mindjárt én jövök.Mikor Harry befejezte ,neki kezdtem. A hangok a helyükön voltak,a szöveg is stimmel(úgy tűnik olvasni tudok) ,és akcentus se hallatszódott.
Mikor végig énekeltük a dalt Harry szorosan megölelt,a tömeg pedig tapsolt.
-Ez szuper volt srácok! Csak úgy forr köztetek a levegő. Nagyszerűek vagytok!-jött fel ujjongva  a műsorvezető.
-Köszönjük.-nevetett Harry.
Mikor lesétáltunk a színpadról nem tudtam levenni a szemem Claire-ről. Végig engem nézett.Szemével szikrákat szórt.
-Ne foglalkozz vele.-jött oda mosolyogva Justin.
-Micsoda?Én?Kivel?Dehogy!-hablatyoltam összevissza.
-Nem érdemes Claire-rel leállni. Csak féltékeny,mert Harryre újra rátalált a szerelem. -mondta megnyugtatóan.
-Jajj,engem nem érdekel.-hazudtam.
-Mellesleg elég jók voltatok!-lökte oldalba Harryt mosolyogva.
-Kösz.-mosolygott vissza Harry.
A táskám hirtelen rezegni kezdett. Jobban mondva nem a táskám,hanem a benne lévő telefonom.Elő vettem,majd láttam,hogy apa hív.
-Bocsi srácok,apa hív.Fel kel vennem.-mondtam,majd arrébb húzódtam.-Szia apa!-mondtam boldogan.
-Szia kicsim.Sajnálom,hogy így kell veled közölnöm-kezdett bele a mondandójába , rekedt hangon.-,de el kell mondanom,hogy a nagymama meghalt. Tegnap este elütötte egy autó.-mondta ,és hallottam a hangján,hogy próbál erős maradni.
-Micsoda?? Apa ugye ez csak vicc?Mond,hogy csak viccelsz!- üvöltöztem a telefonba,majd a földre rogytam.A körülöttem lévők semmit se érthettek,mivel magyarul beszéltem.
-Nem,sajnos nem.-mondta.
-Nem hiszem el.Ez nem lehet igaz.Haza megyek!Most azonnal! Le is teszem,szia.-mondtam ki nagy nehezen,majd letettem.Fejemet a térdemre hajtottam és csak sírtam.Hirtelen egy hideg kézre lettem figyelmes,ami a derekamat öleli át.
-Roberta!Kicsim!Mi baj?-kérdezte Harry megrémülve.
-Meghalt a nagymamám.-nyögtem ki zokogva.-Haza kell mennem. Muszáj.
-Jézusom!Ez komoly?Én annyira sajnálom!-mondta Harry teljesen lesokkolva.-Veled megyek!
-Nem,nem akarom.-mondtam ellenkezve.
-Óóó,dehogynem. Nem hagyhatom,hogy ilyen állapotban utazgass.Most beülünk a kocsiba,felmegyünk Londonba,és a következő géppel repülünk Magyarországra.Gyere,kelj fel.-fogta meg a kezemet.Harry segítségével sikerült lábra állnom,de csak sírtam és sírtam. Az emberek minket néztek,de nem érdekelt.Mikor beültünk a kocsiba Harry gyorsan írt egy SMS-t Anne-nek,majd elindultunk.
Nem tudtam abba hagyni a sírást. Már apa anyukája meghalt,még mikor kicsi voltam.Anya anyukája nagyon sokat jelentett nekem.Ő volt a második anyám.Rengeteg időt töltöttem vele,és ő volt az,aki mindig hitt bennem. És most őt is elvesztettem.Nem tudom feldolgozni.