40.- Egy új kezdet

Sziasztok!:)
Nos,nem kezdek el ecsetelni,hanem megmondom kereken. A blog egy fordulóponthoz ért. Egy kisebb szünet áll be.Mivel az iskolában elég ramatyul állok,muszáj vagyok visszaerősíteni magam,így hanyagolnom kell a blogot,azt pedig nem akarom,hogy feleslegesen várjátok a következő részeket. Azt,hogy mikor folytatom,nem tudom,de remélem,hogy akkor is megmaradnak az olvasóim. Nagyon köszönöm nektek a kommenteket,és jó olvasást.:! :)) ♥







Zayn,Liam,Evi,Niall,Louis,Danielle és Eleanor állt előttem. Mosolyogva néztek ránk,mikor beléptünk az ajtón.

-Hát ti?-néztem rájuk meglepődve.
-Mivel nem tudtunk mit csinálni otthon,gondoltuk el jövünk Evivel,mivel már haza kellett jönnie.-mondta Zayn mosolyogva.
-Nem a legjobbkor jöttetek..-mondtam halkan,majd a fejemmel a lépcső felé bólintottam,és felmentem rajta.Úgy tűnik vették az adást,mert utánam indultak.Ilyenkor jó,hogy nagy szobám van,mert kényelmesen el fér benne 9 ember. Bár mikor be nyitottam már volt bent valaki..
-Jesszusom!-kiáltottunk fel egyszerre a többiekkel. Egy ismeretlen külsejű lány fetrengett az ágyamon meztelenül,egy szintén meztelen és ismeretlen kinézetű sráccal.Kis idő után le esett. Ő Evaék lánya.. Hát persze.Gyorsan becsaptam az ajtót.
-Rebecca..-nevetett Harry a falnak támaszkodva.
-Szerintem nem vicces.Valaki menjen be,és szedje őket onnan ki.-néztem körbe a többieken,és a szemem megakadt Louison. Ő az egytelen aki ezt bevállalja,és meg is tette. Hirtelen berontott az ajtón,és kiabálni kezdett.
-Oké fiatalok,ezt máshol.Öltözzetek!5 percet adok.-mondta,majd kijött,és becsukta az ajtót.Ekkor már belőlem is kitört a nevetés.
-Azt hiszem nekem ideje lenne haza mennem.Anyáékat már egy ideje nem láttam.-mondta Evi,majd mindenkitől elköszönt.
-Haza kísérlek.-mondta Niall csillogó szemekkel.
-Rendben.-mosolygott Evi. Nem tudom mi van köztük,de valami biztos.Ki kísértem őket a kapuig és észre vettem a fotósokat előttünk.Szuper.
-Roberta beszélhetnénk egy kicsit?-kérdezte Evi .
-Persze.-mondtam ,majd arrébb húzódtunk.
-Vissza mész Londonba? -kérdezte bizakodva.
-Azt hiszem. Nem tudnék itthon maradni. Túl sok negatív dolog van itt. És nemsokára elvileg folytatjuk a turnét.-mondtam magam elé tekintve.-Bár nem tudom..
-Nagyon hiányzol.A többieknek is. Tudod,hogy mindenben támogatlak,de annyira jó lenne,ha itthon maradnál.-mondta,majd szorosan átölelt. Éreztem,hogy van valami amit nem mond el. És most valami ott belül megütött. Persze nem szó szerint. Hanem egy érzés. Most azt éreztem,hogy itthon kell maradnom.Nem szabad vissza mennem Londonba. Itt kell maradnom Magyarországon,folytatnom a sulit.
-Rendben.-mosolyodtam el,mikor elengedtük egymást.
-Mi rendben?-nézett rám értetlenül.
-Itthon maradok.-mondtam ki nehezen ezt a 2 szót,majd Evi szorosan magához ölelt.
-Találkozunk a suliban.-puszilt meg,és kisétált  a kapun.

Lassan sétáltam be,mert közben még Niallt és Evit néztem,hogy milyen jól megvannak egymással.Elmosolyodtam. Mikor beléptem az ajtónkon azt vettem észre,hogy Louis, Danielle,Zayn,Liam , Rebecca ,Eleanor,és az ismeretlen srác éppen a "gyászoló" családommal nevetgél. Nem törődtem velük,viszont az feltűnt,hogy Harry nincs ott. Felszaladtam a lépcsőn,majd egyenesen be a szobámba. Az ágyamon ült,a telefonját nyomogatva.
-Twitter?-léptem be mosolyogva,mire ő össze rezzent.
-A frászt hozod rám.-mosolygott,majd leültem mellé.
-Bocsi.-csókoltam meg.
-Niall teljesen bele zúgott Evibe.-mondta Harry,miután szétváltak ajkaink.
-Észrevehető.-mosolyogtam.-Most viszont másról akarok beszélni.
-Miről?-nézett rám megrettenve. Bele akartam kezdeni a mondandómba,de görcsbe rándult a hasam. Végig futott az agyamon az,hogy ha nem megyek vissza Londonba,ki tudja mennyi ideig nem látom Harryt.De aztán eszembe jutott Evi kétségbe esett hangja.
-Nem megyek vissza Londonba.-böktem ki gyorsan.
-Micsoda?Miért?Hogy?Mii?-mondta Harry egymás után a szavakat,és ugyanaz a kétségbe esettség sugallt belőle,mint Eviből.
-Azt hiszem,ez így helyes.-öleltem meg,azért,hogy ne lássa mikor egy könnycsepp pereg végig az arcomon.
-Nem fogom nélküled kibírni.-tolt el magától.
-De ki fogod. -mosolyogtam rá.
-És akkor mégis mikor foglak látni legközelebb?-nézett lám kicsit idegesen.
-Nem tudom. -szaladt végig az arcomon még egy könnycsepp.
-És azt tudod,hogy mégis miért akarsz itthon maradni?Mikor eddig még úgy volt,hogy te 2 napot nem fogsz itt kibírni? Mi változott ilyen gyorsan meg benned? Talán rájöttél,hogy nem szeretsz,vagy mégis mi?-kérdezte egyre dühösebben. Azt hittem így próbálta elrejteni azt,hogy milyen szarul érzi most magát.
-Teljesen megőrültél?Még sose szerettem ennyire senkit,mint téged. Ne is mondj ilyeneket. De érzem,hogy most itthon kell maradnom.-öleltem szorosan magamhoz,amit most már Ő is viszonzott. Nem tudom meddig voltunk így,de jó ideig,mivel Niall zavart meg minket,és Evi nem igazán lakik hozzánk közel.
-30 perc múlva indul vissza a gépünk.Össze pakoltatok?-kérdezte kicsit szomorúan.
-Én nem megyek.-mondtam ugyanolyan elkeseredetten,mint ahogy ő érezte most magát.
-Ja,oké.-mondta,majd kiment. Alapból megkérdezné,hogy miért nem,de gondolom,most neki is fáj,hogy itt kell hagynia Evit.
A kis csapatot kikísértem a reptérre.Mindenkinek adtam egy jó nagy ölelést,és 2 puszit,majd elindultak a gép felé. Harry maradt utoljára.
-Vigyázz magadra! És ne felejts el!-ölelt szorosan magához.Kitört belőlem a sírás. Az utóbbi 2 hónap,amit Harryvel töltöttem átfutott az agyamon. Életem legszebb 2 hónapja..
-Szeretlek.-suttogtam,majd elengedtük egymást,Harry még gyorsan egy csókot nyomott a számra,és ő is a gép felé vette az irányt.
Éppen a könnyeimet törölgettem az arcomról,mikor a gép elindult. Durva belegondolni,hogy most már megint normális életet fogok élni.