44.-Tévedés

*Liam szemszöge*

Mikor bementünk a rendőrőrsre kihallgattak minket,és az elkövetőt is.Felhívtam Harryt is út közben,hangján csak idegesség hallatszott-ami természetes- és nem is sokat beszéltünk.

A bűnöst utoljára hallgatták ki,akit mint utólag megtudtuk,Jonatan Tisdale-nek hívják,és nem Roberta volt a célja,hanem Justin..

Mikor kihozták a 23-24 év körüli srácot a kihallgató szobából,Zayn majdnem neki ment. Louissal nagynehezen lefogtuk. 

-Ezzel nem megyünk semmire,ha te most neki rontasz! - ültettem le a székre.

-Nem fogom hagyni,hogy élve mara..-kezdett bele,de a rendőrök félbeszakították.

-Rendben,mindenki kihallgatva. Akkor most be megyünk a kórházba. Maguk is jönnek?-fordult felénk az idősebbik rendőr.

-Persze.-pattant fel Niall türelmetlenül.

Harry a földön ült a műtő előtt,sírva,fejét a kezébe temetve,mikor a folyosóra értünk.Meghallotta a lépéseinket,és felemelte a fejét. Arca vörös volt,szemeit ellepték a könnyek,mind kettő szeme vér vörös volt. 

Louis egyből oda szaladt hozzá és átölelte.Harry egyre jobban csak sírt. Soha nem láttam még ilyennek.

Az X-Faktor alatt is volt,hogy elhagyta a szemeit egy-egy könnycsepp,mióta vége a XF-nak azóta és párszor,de ilyen állapotban még nem láttam. 

Zayn idegesen fel-alá járkált.Niall a mellette levő széket ütögette az ujjaival unalmában.Harry és Louis még mindig a földön ültek,Louis próbálta Harryt nyugtatgatni,mind hiába.Nem válaszolt semmire,nem mondott semmit,csak néha egy "A rohadt életbe" feelingű mondtatok hagyták el a száját.Én a falnak támaszkodva álltam,és vártam. Vártam a csodát. Ahogy a többiek is. Vártuk,hogy kicsapódjon az ajtó,és az orvos örömmel teli arccal bejelentse,hogy minden rendben. Vártunk,de nem jött senki. Semmi életjelet nem adott senki.Egyre idegesebb lettem,majd tekintetem a folyosó végére szegeztem. Éppen Justin sétált felénk ,fejével csak a padlót bámulta.Mikor Harry észrevette idegesen tekintett rá,arrébb lökte Louist,felpattant,és Justin elé sietett. Tudtam,hogy nem ölelést akar neki adni,és nem is kezet fogni.Hirtelen Zaynre pillantottam,aki vette az adást,és egyszerre indultunk Harry után,de túl későn.

-Te rohadék mocsok.-támadott neki Harry üvöltözve Justinnak,majd ököllel arcon ütötte.

-HARRY!-kiáltott rá Niall.

Justin a földön feküdt,mire Harry újabb támadásra készült,de akkor Zaynnel egyszerre lefogtuk.

-Engedjetek el.Bazdmeg engedjetek el!-kiáltozott.-Miatta haldoklik a barátnőm.Hagyjatok már.

-Harry nyugodj már le az istenit.-néztem rá komoran. -Megértem,hogy mérges vagy,de ez nem Justin hibája.

-Nem az övé?Hogy nem az övé?Liam el ment a józan eszed? Ha ő nem áll fela színpadra,jobban mondva ha el se jön a koncertünkre,ez az egész meg sem történik,és mi már rég otthon lennénk Robertával,nyugalomban.És nem az intenzív osztályon várnánk.-Kiáltozott idegesen.Teljesen kikelt magából.

-Harry,gyere,sétáljunk egyet.-fogta karon Louis,majd maga után húzta. Harry még vetett ránk egy mérges pillantást,majd fejét előre fordítva,Louis után kullogott.

*Harry szemszöge*

-Már rohadt órája várunk itt,és semmi. Az ég világon semmi.Én ezt már nem bírom. Kikészülök..-járkáltam idegesen fel-alá.

-Miért azt hiszed,h 1-2 perc alatt végeznek?-kérdezte idegesen Zayn.Nem értettem mi baja.Lassan még idegesebb lesz,mint én..

-Igen,igen,rendben.És akkor a 12-es kó..-jött ki az orvos egy nővérrel az ajtón,akihez egyből odaszaladtam és félbeszakítottam.

-Mi történt?Rendben van?Ugye jól van?-néztem rá bizakodva.

-A történtekhez képest rendben van.-mondta az orvos,mire felsóhajtottam egy óriásit.-A töltény szerencsére nem érte el az agyat,megakadt a fejbőr és a koponya között. Óriási szerencséje volt. Sikerült rendben kiműtenük,és úgy tűnik,minden maradandó károsodás nélkül fel fog épülni.-nézett rám biztatóan.

-Istenem,köszönöm.- sóhajtoztam ,és egy újabb könnycsepp hagyta el a szemem.A boldogságtól.

-Most átvisszük a 12-es kórterembe,jó ideig kivizsgálás alatt tartjuk.-mondta.

-És mennyi az a jó idő?-kérdezte Brett mikor meghallotta a beszélgetésünk.-A shownak mennie kell..

-Istenem Brett,ne ez érdekeljen már,oké?-ordított rá Zayn.

-Fél óra múlva,egy hozzá tartozó be mehet a hölgyhöz.-mosolygott az orvos,majd elsétált.

-ÉN MEGYEK.-kiáltottam fel,mire a többiek természetesen nem ellenkeztek.

~

-Szia szépség.-nyitottam be a kórterembe egy csokor virággal.

-Szia drága.-mosolygott Roberta.

-Már csak 2 hét.Hogy viseled?2 hét múlva végre megint azt csinálhatunk amit akarunk.-mosolyogtam rá,majd egy óvatos puszit nyomtam a szájára,és leültem mellé.

-Alig várom,hogy végre ki mehessek. Végre veled legyek.Szabadon mászkálhassak,és satöbbi.-mosolygott keservesen.

-Anyukáddal beszéltem reggel,és mondta,hogy fél 6-kor landol a gépük.Ki megyek értük a reptérre,és utána ide hozom őket. -mosolyogtam ,de Roberta semmit nem reagált rá.Érthető,mivel nincs túl jó viszonya a szüleivel..

-Ha végre kikerülök innen,csak veled akarok lenni. Nem fog érdekelni senki más.-nézett rám egy gyenge mosolyt elhagyva a szája szélén.

-Szeretlek.-bújtam oda mellé óvatosan.

-Én is.És köszönöm.Köszönök mindent.Hogy vigyázol rám,és hogy itt vagy mellettem. Nagyon szeretlek,és nélküled már tényleg halott lennék.-nevette el a mondata végét,felém fordult,majd megcsókolt. 

-ÓÓÓÓÓÓ,a fiatalok.-nyitott be Louis félbeszakítva ezt a csodás pillanatot.

-Mintha te olyan öreg lennél.-nevetett Roberta.

-Nem mondtam..-mosolygott Louis.-Amúgy ma be jön Adam..

-Ki az az Adam?-érdeklődött Roberta.

-Nem is mondtam?Menedzsert váltottunk. Elegünk lett Brettből.-mosolyogtam rá.

-Oooh,végre.Már nekem is az agyamra ment.-mosolygott.

-Annyira jó látni,hogy végre semmi bajod.-mosolygott Louis.

-Ennek én is örülök.-mosolyodtam el.

Sziasztooooooooooook!
Először is ,köszönöm a sok kommentet. Meg hoztam az új részt,remélem tetszeni fog.Valamint indítottam egy szavazást.Mint már mondtam,új blogot kezdek,viszont tegnap mikor Livivel beszélgettem ,rájöttem,hogy nem akarom abba hagyni ezt a blogot,tehát ugyanúgy folytatom. :)))) Remélem tetszett a rész,és kommenteket elfogadnék:) x