51.-Itt a vége?

Sziasztoook:)
Meghoztam az új részt.Remélem tetszik:)
Valamint újra bevezetem a kommentes szabályt.Most 7 komment után hozok csak részt.Könyörgöm,van 36 feliratkozóm és abból jó,ha 3man szoktak kommentelni.Oké,hogy szerintetek hülyeség,de nekem igen is  fontos.Így látom,hogy van-e egyáltalán értelme írnom:)
Jó olvasást.x






Miután Harry leviharzott én gyorsan megfürödtem-egyedül-,majd felvettem egy fehérneműt,amit még Harrytől kaptam.Lesétáltam a konyhába,ahol Harry a bárpultnál ült a laptopja társaságában és Twitterezett.Halkan mellé sétáltam,majd a mellette lévő széken helyet foglaltam.Csöndben figyeltem,hogy mit csinál.Válaszolt a rajongóknak és pár szerencsést vissza is követett.Csak ültem és néztem .Vártam,hogy mondjon valamit.De nem így lett.Nem bírtam tovább..


-Sajnálom.-törtem meg végül én a csendet.
-Sajnálhatod is..
-De Harry!Nem én akartam így.
-Simon teljesen irányít .Oda igrassz,ahova ő mondja.
-Mintha veletek nem ez lett volna..Ő tett titeket is sikeressé,áldozatok árán.Vagy tévedek?
-Nem..
-Hát akkor meg,Hidd el,én szerettem volna a legjobban kettesben lenni veled.Már hetek óta tiszta stressz vagyok.Szerettem volna kicsit kikapcsolni.
-Nem tűnt fel.
-Nyilvánvaló.Hiszen csak magaddal törődsz.Ha számítanék neked,nem kapnád fel a vizet..
-De..-kezdte,de félbeszakítottam.
-Nem Harry,most ÉN beszélek! Hagytam,hogy elmenjetek Amerikába turnézni.Hagytam,hogy interjúra járjatok.Tűrtem,hogy a sok rajongó és elfoglaltság miaatt alig találkoztunk.Felkeltem éjszaka,csak hogy kicsit is találkozzunk.Áldozatokat hoztam,azért,hogy sikeres legyél.Most neked kéne..-kiabáltam vele,majd meg nem válva a reakcióját,kiszaladtam.Egyenesen a hálószobába mentem,hogy ne lássa,mennyire fáj ez nekem.
Nagyon jól tudja,hogy egész életemben a nagymamámon kívül-aki ,mint utólag megtudtuk,igazából nem is volt az..- senki nem támogatott.
Komolyan azt éreztem,hogy Ő sem támogat.Semmiben.
A földre rogyva sírtam.Mindkét lábam felhúztam és állam rátámasztva sírtam.Zokogtam.
Már nem bírtam..
Eldöntöttem,hogy ha törik,ha szakad ,visszamegyek holnap Londonba.
Végül éjszaka álomba sírtam magam.






Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem.Ránéztem a falon csüngő órára és még csak 6-ot mutatott.
Szuper.Így még időben visszaérek.-gondoltam magamban.


Mikor felálltam a földről észre vettem,hogy Harry nincs a szobában és valószínűleg nem is volt.Az ágy ugyanúgy volt,mint ahogy tegnap ott hagytuk.


2 órába telt mire teljesen rendbe szettem magam.A csúnya karikákat smink segítségével sikerült elhalványítani.Egy zöld shortot és egy hozzá passzoló ,fehér pólót vettem föl.Hajamat cofba kötöttem.
Mindent amit elővettem a két nap alatt visszapakoltam a bőröndömbe.Ekkor vettem észre,hogy a bőröndöm egyedül fekszik a földön.Harry bőröndje felszívódott.
Lesiettem a konyhába,de Harrynek semmi nyoma nem volt.Csak egy lap feküdt magányosan a konyhapulton.Remegő kézzel fogtam meg,majd olvasni kezdtem.

Igazad volt.Mindenben.Abban amit tegnap mondtál,és minden másban is.Próbáltam jó barát lenni.Nem!Próbáltam a legjobb lenni.Csődöt mondtam.Nem tudtam mind azt megadni neked,amire szükséged lett volna.Nem érdemellek meg téged.Nálam sokkal jobbat is találsz.És fogsz is.Nem is szaporítom tovább a szót.Elmentem.Nem tudom,hogy mikor és hol találkozunk majd ismét.Sajnálok minden rosszat,amit ebben a kapcsolatban okoztam neked.Remélem minél hamarabb rád talál újra a szerelem.Csak egyet kérek:ne keress! Így talán könnyebb lesz életem szerelmét elfelejteni.Talán.Ne aggódj,szóltam Simonnak,hogy 8-ra jöjjön érted.Minden jót.

Olvastam a végén a jellegzetes aláírását.Ha eddig még nem remegett eléggé a kezem,akkor mostmár inkább hasonlított kapálózáshot.
A tegnap estét megismételve újra a földre rogytam és sírni,zokogni kezdtem.
-NEM HARRY,NEM TEHETED EZT VELEM !-ordítottam.Tudtam,hogy senki nem hallja,de rosszul tudtam.Simon aggódó arcával találtam szembe magam.
-Minden rendben lesz..-szorított magához,ezzel minimálisan is,de csökkentve remegésem.