56.-A nagy nap

5 hónap telt el Audrey születése óta.Azóta Harry vett egy szebb és nagyobb kertes házat,ahol a mai esküvőt tartjuk.Igen,ma lesz az esküvőnk.


Reggel 5:09 volt.Idegesen keltem ki az ágyból. Tudtam,hogy még megannyi elintéznivalóm van.Anne még tegnap reggel elvitte Audrey-t Holmes Chapel-be,hogy el tudjunk készülni.Harry-t Louis vette kezei alá,így Danielle-el ,Eleanor-ral és Evivel éjszakáztam a nagy házban.
Nem szokásom másokat felkelteni,de most muszáj voltam.A lányok gyorsan megreggeliztek-mert nekem még étvágyam sem volt-és már készülni is kezdtünk.A fodrász hétre,míg a sminkes 10-re jött.
A ruhámért Eleanor és Evi mentek érte ,és őszintén?Féltem.Egyikőjük se az a felelőségteljes ember,akire mondjuk rábíznám az életem.De mást nem tudtunk találni,mert Danielle a hátsó kert berendezését kezdte el szervezni,ahol a szertartást fogjuk tartani.Egyikünk se akart ilyen nagy,csicsás,templomi esküvőt,ezért döntöttünk e mellett.Nem is akartunk sok embert ,de mivel Harry-nek nagy az ismerettségi köre,sok embert kellett hívnunk.A vendéglistán 296 ember neve szerepelt.

Éppen ki akartam menni megnézni,hogy hogy haladnak Danielle-ék,mikor Harry-be botlottam bele.
-Hát te mit csinálsz itt?
-Gyönyörű vagy.-nyomott egy csókot a számra.Persze,gyönyörű.Nemrég keltem.-Amúgy van itt 2 ember,aki beszélni szeretni veled.Be mennél a szobába?Mindjárt behívom őket.
-De..
-Nem!Roberta,kérlek.Ez most tényleg fontos.-nézett rám igéző szemeivel majd betuszkolt az ajtón.

Követtem az utasítását és visszaültem az ágyra.Nem telt el egy perc sem,de már kopogtak az ajtón.
-Gyere.-kiáltottam ki.A nyílászáró lassan nyitódni kezdett.Fejemet felemelve  megpillantottam a nevelőszüleim.A kanadai baleset óta nem találkoztunk,azaz több,mint egy éve.
-Hát ti mit kerestek itt?-förmedtem rájuk.
-Roberta,szeretnénk megbeszélni ezt az egészet.
-Nincs mit megbeszélnünk.--mondtam.
-Kicsim,kérlek.-nézett rám anya könnyes szemekkel.Oké,bármennyire is fáj bevallani,anya mindig is az anyám,apa pedig mindig is az apám marad.
-Hallgatlak titeket.-ültem lassan vissza az ágyra.
-Nem is tudom hol kezdjem.-szólalt meg apa.
-Talán az elején.-vetettem rá egy gúnyos mosolyt,amit ő láthatólag nem nagyon értékelt.
-Szóval..Azért nem mondtuk el neked az igazságot,mert féltünk.Féltünk,hogy hogy fogsz reagálni.Pont ezért vártunk ennyi ideig,hogy hátha leszel annyira érett,hogy fel tudd ezt dolgozni.El sem tudod képzelni mennyire szenvedtünk azután,hogy elküldétl minket.Aggódtunk érted.Te ezt nem tudod,de tartottuk a kapcsolatot Harryvel.Mindig írt,hogy mikor mi van veled.Tudtunk és tudunk mindenről ami veed történt.Harry arról is értesített,hogy terhes vagy.Akkor is,mikor megszülettél.Küldött képet az eljegyzésről.És ha hiszed,ha nem,szerettünk volna mi is ezeknek részesei lenni,de te kizártál minek az életedből.
-Szerinted én nem szenvedtem?Ó,dehogynem.Akárhányszor megláttam egy boldog családot,sírni tudtam volna.Nehéz volt erősnek maradnom,de megtettem.De most nem tudom,hogy mit vártok el tőlem.Mit tegyek?Feledjem el ezt az egészet?Hogy 17 évig a szemembe hazudtatok?Nem könnyű..
-Nem kérjük,hogy feledd el.Csak annyit kérünk,hogy adj egy új esélyt.Kezdjük tiszta lappal.-válaszolt kérdésemre anya,aki már apa monológja óta sírt.

Nem válaszoltam.Nem mondtam semmit.Belül tudtam,hogy mi lenne a helyes döntés.Tudtam,hogy most félre kell tennem a büszkeségem .De nem ment.Akárhányszor eszembe jutott,hogy kezdjük új lapokkal,eszembe jutotta "17 év hazugság" szókapcsolat.Egyszerűen ezen nem tudtam túl lépni.Nem ment..
-Mit válaszolsz?-törte meg a csendet apa.Hangjában félelmet és szomorúságot érzékeltem.Ez törte meg végül a jeget.
Karjaim kétfelé tartottam és erősne magamhoz húztam a szüleim.Több,mint egy év után kibékültünk.Ez boldogsággal töltött el.
-És hol a kisunokánk?-érdeklődött a köynyeivel küszködő anya.
-Holmes Chapel-ben.Dél körül érnek ide Anne-ékkel.
-Harry anyukája?
-Igen.-mosolyogtam.
-Harry csodálatos fiú.Nagyon örülök,hogy egymásra találtatok.
-Én is.-suttogtam.
-Apa,kérhetnék ,jobban mondva kérdezhetnék valamit?
-Persze.
-Bár váratlanul ér téged,de mivel nincs más jelölt,elvállalnád az örömapa szerepét?
-Természetesen.Ez megtiszteltetés.-húzott magához könnyes szemekkel.

*Harry szemszöge*

2-kor kezdődött a szertartás.Előtte 2 órával Louis és Zayn még az elveszett jeggyűrűket kutatták.

-Esküszöm,hogy megőrülök.Ilyen nincs.

-Nyugodj meg Hazza!-tette vállamra a kezét Liam egy mosoly kíséretében.

-Megvan!-dugta ki a fejét végül Zayn a szennyes kosárból egy kis dobozka társaságában.

-De mégis mit a francot keresett ott?-borultam ki.

-Nem az a lényeg.Menjünk már kajá..-kezdett bele Niall,mire mind a 4-en szúrós tekintettel néztünk rá-..Siessünk!-javította ki magát.

-Minden meg van?Csokos?Kocsikulcs?Gyűrűk?Louis?-néztem körbe mikor már az autóban ültünk indulásra készen.

-Itt vagyok és minden megvan.-szóltalt meg mellőlem a barátom.

-Akkor azt hiszem indulhatunk..

Mikor oda értónk a házhoz,már az egész utca tele volt autókkal és emberektől hemzsegett.Persze a lesifotósok sem maradhattak el,de nem ők fogják elrontani életem legszebb napját,az biztos.

Sietve mentünk be az ajtón,és egyből anyával és Audrey-val találtam szembe magam.

-Oooh,a 3világ 3 legszebb nője közül kettő itt ál előttem.Sziasztok.-öleltem őket magamhoz.

-Annyira hihetetlen ez az egész.A 19 éves kisfiam felnőtt végre és megnősül.-folyt végig anya arcán egy könycsepp.

-Örökké az kisfiad maardok.-mosolyogtam

-Most viszont siess,nem tartalak fel,mert midnjárt kezdődik.Benézek Robertához,hogy hogy áll.Addig üdvözöld az embereket.-utasított anya,majd elmentek.

Követtem a parancsát és kisétáltam.A pap már ott volt.A kert csodálatosan festett és rengeteg ember eljött.Mosolyogva mentem el az ismerőseim,barátaim és családom mellett.

A pap egyik oldalán Louis-az én tanum-,míg a másik odlalán Evi-Roberta tanuja állt-.Ránéztem az utóbb említett személyre,aki egy "Ne izgulj"-t tátogott el nekem.Ennyire látható lenne,hogy mindjárt össze esek az izgalomtól?

Gondolatmenetemet a filmekből jól ismert esküvői zene szakította félbe.A hang irányába fordítottam a fejem és Zayn-t pillantottam meg.

Mosolyogva ráztam meg a fejem.A kvöetkező pillanatban már -ahogy a vendégek is-a nyitódó ajtóra kaptam a fejem.Ahogy teljesen kinyílt megpillantottam a menyasszonyom.Nem tudtam levenni róla a szemem.Hihetetlen ,hogy amúgy is milyen gyönyörő,de most aztán azon is túl tett.Lassan közeledett.2 perc lehetett,mire teljesen mellém értek,mégis mintha évek teltek volna el.Méd mindig nem tudtam és nem is akartam levenni rólam a szemem.

Büszke voltam.Büszke ,hogy Őt mondhatom a menyasszonyomnak,hamarosan felségemne.Hogy Őt mondhatom a gyermekem anyjának.Szerencsésnek érzem magam,amiért a sors összehozott minket.A legcsodálatosabb nap a világon.Mikor végleg elém ért elsuttogtam neki egy "Gyönyörű vagy"-ot,melyre elpirult.Imádtam,hogy még ennyi idő után is egy bók miatt zavarba tud jönni.

A menyasszonyom csodálását a pap szakította félbe,mikoris elkezdte a beszédét.Olyan volt,mintha már órák óta  csak beszélne és beszélne.Jól van,nem érdekelt amit mondott.Csa magamhoz akartam ölelni,és meg akartam csókolni Robertát.Erre vágytam a legjobban.

-Míg a halál el nem választ.-hadarta a szavakat Roberta.


-Harry,kérlek most te ismételd utánam a szavakat.-utasított a pap.

-Én Harry-kezdtem mosolygás közepette-Téged,Robertát feleségemül fogadlak.Hűséges leszek hozzád jóban és rosszban,egészségben és betegségben-itt mindenki felnevetett.Ismerték már Robertát annyira,hogy tudják,mindig történik vele valami-míg a halál el nem választ.-fejeztem be.

-Csodálatos.Mostantól férj és feleség vagytok.Csókold meg a menyasszonyt.-pillantott rám. Nem tétlenkedtem.Robertához hajoltam és egy apró csókot leheltem ajkára.Amenynire rövid volt,annyira csodás.

Szokásokhoz híven végig vonultunk azon az úton,ahol Roberta és apja bevonultak.Louis-Audrey-val kiegészülve-,Liam,Danielle,Eleanor,Niall,Ed és Gemma virágszirmokat szórtak ránk.

Életem legcsodálatosabb órái voltak ezek.Az eskübő utáni felhajtáson anyán és Riberta szülein kívül,szinte mindenki sík részegre itta magát.Eszméletlent buliztunk együtt.Nagyszerű volt a hangulat és szerencsére kivétel nélkül,mindenki jól érezte magát.

Kicsit több,mint egy éve,mikor megismertem ,nem hittem volna,hogy egyszer Őt vezethetem az oltár elé.Annyi mindent megéltünk azóta és oly sokat köszönhetek neki.Mindenért hálás vagyok neki.Azt hiszem,mostmár végre tényéeg egy új fejezt kezdődik el az életünkben.

Nekem,Roebrtának és a kislányunknak.Azaz mostmár Mr és Mrs Styles-nak és Audrey Stylesnak.

A legcsodálatosabb család az egész világon.

Nos Sziasztok.:) A kis "bevezetőt" most a végére hagytam.Nemhiába.Igen,gondolom mindenki rájött,de aki mgése,annak elárulom,hogy ez volt az utolsó rész a blogban.Rengeteg mindent átéltem a blog kezdete óta.Kaptam hideget és meleget eggyaránt.Egyre jobban megszerettem írni.Elképesztően köszönök mindent nektek,azt ,hogy támogattatok,kommenteltetek és hogy velem voltatok végig.A másik blogomat természetesen még folytatom,de a Roberta élete ezennel lezárul.

Ne aggódjatok,Harry ,Roberta és Audrey azóta is jól megvannak,és Roebrtának azóta semmi bántódása nem esett.;)

Köszönök mindent,szeretlek titeket. ♥