Roberta,kicsim!El fogol késni- hallottam anya kiabálását lentről.
Ránéztem az órámra,és láttam,hogy 7:47 van. Oké,tehát van 13 percem beérni.. Szuper.. Bár már megszokták a tanárok,mindig elkések. Sose tudom kipihenni magamat. A sok délutáni tánc és ének próbák. A nyelv órák,és még tanuljak is mellette.. Nehéz.
Jajj,még be sem mutattam magam! Malek Roberta vagyok,16 éves,egy debreceni gimnáziumba járok dráma szakra. Imádok színészkedni,táncolni és énekelni.Óriási rajongója vagyok Justin Biebernek,és a One Directionnak. Ja,és mindig mindenhonnan elkések. Ez ma sem volt másképp..
-Elnézést a késérét,tanár úr! Nagy volt a forgalom.
-Hmm,érdekes.Én alig láttam embert az utcán. Na,nem baj.Ülj le a helyedre,és óra után kérlek gyere majd el velem az igazgatóiba.
Szuper,már csak ez kellett.Az angol tanárnak sincs jobb dolga,mint velem az igazgatóhoz járkálni. Így év eleje után 2 héttel nagyon jó lesz haza állítani egy igazgatóival. Normális esetben alig vártam volna,hogy vége legyen az órának,most viszont épp az ellenkezője. Egész eddigi életemben azért gürcöltem,hogy megfeleljek a szüleimnek. Én voltam a minta gyerek.Eddig sose volt velem semmi baj.Ki fognak nyírni,ha haza állítok egy igazgatóival. Félek.
Persze,mikor még bent ülnél sokáig,akkor hamarabb telik az idő. A többiek kimentek,majd a tanárhoz siettem.
-Tanár Úr,kérem! Nem lehetne ezt elnézni? Igérem,soha többet nem fordul elő!- kérleltem kiskutya szemekkel.
-Ne szóljon egy szót se,kövessen!
Mikor beértünk az igazgatóiba,görcsberándult a gyomrom. Egyből az igazgatónő irodája felé vettük az irányt.
-Jó napot,Marcsi! -köszöntötte a tanár úr kedvesen.
Én annyira féltem,hogy még kösznni sem tudtam.Szédelegni kezdtem,de elhatároztam: vállalom a tetteim következményét. Leültünk a székekre,majd az igazgató nő beszélni kezdett.
-Nos,Roberta,azért hívtalak be,mert kicsit átnéztük a tanulók statisztikáját,és úgy vettük észre,te vagy a legjobb angolból az egész iskolában. Az iskola kapott egy olyan lehetőséget,hogy egy ,az igazgató által választott diák ,egy egész tanévre el mehet Angliába cserediák ként nyelvet tanulni.A tanár úrral egyeztetve arra a döntésre jutottunk,hogy te vagy az ,akit mi ki szeretnénk küldeni! -nézett rám kedvesen.
Mivel még mindig az intőtöl rettegtem,csak 1-1 szót hallottam meg. ANGLIA,CSEREDIÁK,EGY EGÉSZ TANÉV,TE.
-Mi?Hogy én? Angliába?Egyedül?Egy egész tanévre?-pattantam fel meghökkenve.
-Igen.Persze,nem muszáj elfogadni ezt a lehetőséget,választhatunk mást is!
-ooo,már hogy is ne! Egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki,ugyebár!-mosolyogtam,még mindig meglepődve.
-Rendben van.Akkor ezt igennek vesszük.Természetesen a szüleiddel is beszélni fogunk.
-És mikor indulnék?
-Ezen a héten vasárnap.
-6 nap múlva? - néztem ilyedten az igazgató nőre.Talán erre még nem készültem fel.. De mi van ha mégis? Egy ilyen lehetőséget hülye lennék ki hagyni.
-Rendben,akkor azt hiszem megbeszéltünk mindent! Menj kérlek órára.
-Köszönöm,szép napot! - válaszoltam vissza kedvesen.
Az angol tanárral kisétáltunk az ajtón,és legszívesebben sikítani és ugrálni lett volna kedvem,de visszafogtam magam. Alig vártam,hogy ezt el újságoljam mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése