Bár most nem az én hibámból,de egy újabb óráról késtem el,amit őszintén mondva,nem bántam. Gyűlöltem a fizikát. Sose értettem,de nem is fogom. A fizika tanárnő se a kedvenceim közé tartozik. Mikor bementem,nem mondott semmit,csak bólogatott a fejével, hogy tudja hol voltam. Tehát akkor már az összes tanár tudja? Igazából nem fogok fájó szívvel elválni egyiktől se. Nem tudom miért,egyik tanárnak se tartoztam a kedvencei közé. Szerencsére csak az óra utolsó 20 percére értem be,ezért nem kellett a sok hülyeséget végig hallgatnom. Kicsengettek,majd a barátnőim egyből hozzám szaladtak.
-Robertaaa,gratulálunk! Ez óriási lehetőség! Hiányozni fogsz! – mondta mindenki a magáét.
Már mindenki tudja? Talán mindenki hamarabb tudta,mint én? Ez mégis ,hogy?
- Honnan tudjátok,hogy elmegyek? - kérdeztem meglepődve
- Bemondták a hangosbemondóba,hogy Malek Roberta cserediáknak megy Angliába,és ,hogy más fog helyette jönni. –válaszolt izgatottan az egyik legjobb barátnőm,Evi.
Evi ,teljes nevén Lizon Evelin már elsős korom óta a legjobb barátnőim közé tartozik. Minden jóban,és rosszban mellettem volt,ahogy most is támogatott. Tudta,hogy nagyon szeretem az angol nyelvet,és ,hogy nekem ez egy óriási lehetőség,ezért –ahogy láttam rajta- meg se próbált vissza tartani. Ez nagyon jól esett nekem..
A nap hátralevő 3 órája egy biosz,dráma és önismeret volt. Fél 1 körül haza indultam,majd elújságoltam anyáéknak a nagy hírt! A vártnál jobban örültek neki,aminek persze én is. Azt hittem,majd vissza fognak tartani,nem fognak elengedni.Ennek épp az ellenkezője lett. Kicsit furcsálltam is. De ez most nem számított.
Felszaladtam a szobámba,és egyből elújságoltam a hírt Twitteren .
„ÁÁÁÁÁh,gyerekeeek! Vasárnap utazom Londonba. Hihetetlen. Kint leszek az egész tanévben. Kívánjatok szerencsét,hátha belebotlok @Harry_Styles –ba . haha „
Harryék! A One Direction! Te jó ég. El is felejtettem. Egy városban fogok élni a példaképeimmel. És HARRY STYLESSZAL. Aki egy kicsit is ismer,tudja ,hogy teljesen oda vagyok Harryért. A hangja, a szeme,a haja,a teste.Úgy minden. Bár a többi fiút is nagyon szeretem,Harryt különösen. És most egy városban fogok vele lakni. Még bele gondolni is elképesztő.
Alig vártam,hogy végre vasárnap legyen!
Csak teltek a napok,lassan,és még lassabban.
Péntek délután a barátaimmal beültünk egy kávézóba ,hogy elköszönjünk egymástól. Nagyon hiányozni fognak,de azt hiszem,túl fogom élni. Evi ma nem jött el. Megbeszéltük,hogy az utolsó napom vele fogom tölteni. Holnap délelőtt elmegyünk venni pár ruhát,cipőt. Beszélgetünk,ott alszik nálunk,majd reggel 8kor indulunk fel Budapestre,mert 2kor indul a repülőm. Alig várom.Már számolom az órákat. Tudom előre,hogy elképesztő élmény lesz!
Át beszélgetve,és átnevetgélve a szombati napot , már majdnem felértünk pestre. Kezdtem félni. Maga a tudat meg rémisztett,hogy több,mint fél évre itt hagyom a családom,a barátaim,és minden más fontos dolgot.
Mikor kiértünk a reptérre,és ki szálltunk a kocsinkból,Evi látta rajtam,hogy nem vagyok jól,ezért félre hívott.
-Hééé,kicsilány! Nehogy el legyél keseredve. Egy csodálatos fél év vár rád,és mi meg ne hiányozzunk neked. Majd folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Twitteren,Facebookon és telefonon is! Ne aggódj! –biztatott.
Ő volt az egyetlen személy,aki mindig is mikor a padlón voltam,feltudott vidítani.
Mikor mentünk a bejárat felé,el kezdte énekelni-vagy inkább ordibálni- az Everything About You refrénjét. Tudta,hogy ez a kedvenc 1D dalom. Már is jobb kedvem lett.
Elbúcsúzva anyáéktól,az öcsémtől,és Evitől ,a gép felé vettem az irányt. Felszálltam ,elfoglaltam a helyem,felvettem a fülesem,és hallgatni kezdtem a zenét. Mivel másfél óra az út Londonba,hamar el telt az idő.
Leszálltam a gépről,és mindenhol emberek.. Kimentem az utcára,ahol 2 nagyon szimpatikus kinézetű ember állt,és és kezükben egy tábla,amire azt volt írva,hogy „Welcome in London,Roberta! „
Oda mentem hozzájuk,és köszöntöttem őket!
-Nagyon örülök! – fordultam oda a nőhöz mosolyogva.
A férfi és a nő is nagyon kedvesek voltak. Beültünk az autójukba (ami elképesztően szép volt.Egy Range Rover. ) ,majd az elkövetkezendő fél évem „otthona” felé vettük az irányt.
Megtudtam,hogy a nőt Eva-nak hívják, a férjét Cody-nak. Nagyon szimpatikus emberek voltak.Rengeteget kérdezősködtek rólam, a családomról,Magyarországról..
Befordultunk az utcába,és valahogy nagyon ismerős környék volt-pedig még sose jártam Angliában-. Kiszálltunk az autóból,kivettük a csomagjainkat,majd a ház felé vettük az irányt.
Gyönyörű ház volt! Fehér-barna, szép kerttel.Tényleg nagyon szép volt!
Mikor mentünk be,a szomszéd házból 1 srác jött ki. Először nem néztem oda,majd amikor Eva oda köszönt neki, egyből oda kaptam a fejem.Azt hittem ott esek össze!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése