18. Újra itt

Sziasztok!
Meghoztam a részt,és nem késtem. Bér elég rövid lett,ez annak köszönhető,hogy holnapra ismét tanulnom kell,így nem sok időm van hosszút írni.Remélem tetszik.Aki elolvassa,és nem kommentel,megkeresem és megütögetem:D:D:D:DDD   Jó olvasást. xx





-Álljon meg! - kiabált valaki ,mikor a férfi hurcolt vissza.Eldobott a kezéből,majd futni kezdett.Ott feküdtem a földön tehetetlenül addig,míg az egyik rendőr oda nem jött hozzám.
-Jól van? - mért végig. Semmi hangom nem volt,és erőm se beszélni,így csak a fejemet mozdítottam jobbra,majd balra. Kivette a kabátzsebéből a telefonját,majd a mentősöket hívta. Kis idő múlva ki is értek,majd segítettek beszállni a mentőautóba. Teljesen el voltam gyengülve.Egy ismerős hely villant fel a szemem előtt,mikor oda értünk,majd minden elsötétült.

Hangos léptekre keltem fel. Az orvos volt a betegszobámban. Kipihentebben ,és valamennyire erősebben ébredtem. Nehezen kinyitottam a szemem,majd egyre csak élesedni kezdett  a kép.

-Ohh,Roberta!-fordult hozzám az orvos. Ki más lehetett volna,mint Harry unokabátyja?
-Vissza térő vendég leszek.- nevettem.
-Reméljük nem.-ült le az ágyam melletti székre.- Gondolom tudod mi történt. - nézett rám komolyan.
-Tehát megtörtént? Én,én azt hittem,h elkapták még idő előtt és,és .. - dadogtam össze vissza. Nem tudtam mit mondani.
-Nem,az nem történt meg. Nyugodj meg. Behívom a rendőröket,hogy kihallgassanak. Rendben? - állt fel,majd az ajtó felé indult.
-Oké.- szóltam,majd nemsokkal ezután 2 magas ,egyenruhás pasi jött be. Kérdezgettek,hogy mi történt és ilyenek.Megnyugtattak,hogy a férfit elkapták és már a dutyiban ül. Kb 10 perces faggatás után ott is hagytak. Vissza feküdtem az ágyba,majd nem sokkal ezután kopogást hallottam.
-Szabad! - válaszoltam.
-Jézus istenem,Roberta. Én annyira sajnálom,hogy nem mentem érted,és akkor most ez az egész nem történik meg.Egy idióta vagyok. Nagyon,és tudom,hogy ezt nem tudom jóvá tenni. Sajnálom,hogy ilyen helyzetnek tettelek ki,és .. - mondta egyik szavát  a másik után Harry.
-Harry,nyugi!Nem történt semmi. - mosolyogtam,majd a kezemet nyújtottam az övé felé,de ő ezt nem viszonozta.
-Mit nyugi?Megint miattam vagy itt. Egy felelőtlen gyerek vagyok.Miattam majdnem megerőszakoltak,és akkor azt mondod,hogy nyugi?Te nem vagy normális.Tudod,milyen ideges vagyok? Majdnem szívbajt kaptam,mikor John bácsikám hívott,hogy itt vagy bent. - járkált  a szobában föl és alá.
-Harold! Nem te vagy a hibás! - ordítottam rá,ahogy csak tudtam. Egyáltalán nem hibáztattam a történtekért.-Kérlek zárjuk le  a témát!El szeretném felejteni! - néztem rá könyörögve.
-Rendben. De akkor is én vagyok a hibás..- suttogta,hogy ne halljam,de ez nem sikerült.
-Na,és mikor engednek ki? - kérdezősködtem. Nem szeretek a kórházban dekkolni,főleg úgy,hogy vasárnap turnéra megyünk.
-Holnap délutánig,elvileg. Még kivizsgálnak,hogy mi,hogy ,merre. .Épp ezért bent alszok veled a kórházban..- Vette le a kabátját ,majd befeküdt mellém az ágyba.