54.-Nem várt baleset

Sziasztok.Meghoztam a mai részt.Köszönöm a kommenteket.
Valamint el kell,hogy mondjam,hogy tegnap Livivel beszélgettem,és megnéztük,hogy mióta is van meg a blog.És kiderült,hogy 2 nap múlva,azaz 10-én lesz 4 hónapos! Whohohohohohohoooo:DDDD
Ja,és kellemes ünnepeket mindenkinek.:) Jó olvasást.xx






A hét további részét Harryvel töltöttem,és tényleg ki sem mozdultunk a házból.Neki aztán vasárnap délután már repülnie kellett vissza New Yorkba.Hétfőn már nekem is dolgom volt.Simon beszervezett egy fotózást.

Szokásomhoz híven elaludtam,így a 11 órai kezdetű fotózásra 10:38-kor ébredtem.22 perc alatt még a oda sem érek,nem hogy még el is készüljek.Írtam Simonnak egy SMS-t,hogy késni fogok,majd ledobtam a telefonom az ágyra.Berohantam a fürdőmbe majd sietősen beálltam a zuhany alá.Letusoltam,feltettem egy gyors sminket,copfba kötöttem a hajam és felkaptam egy melegítőt és egy pólót.Rápillantottam az órámra.11:12 . Időben vagyok.Persze,dehogy.Felkaptam a táskám ,a telefonom,a napszemövegem felvettem és már indultam is.Tudtam,hogy Simon nagyon ki lesz rám akadva.Amint eszembe is jutott,már csörgött is a telefonom.
-Roberta,most ez komoly?Itt várunk rád 20 perce.-szólt bele és hallottam hangján az idegességet.
-Simon,futok,rohanok.Sajnálom,bocsánat.Elaludtam és..
-Nincs és.Ne magyarázkodj.Most az egész fotózás csúszik miattad.Komolyan,hogy lehetsz ennyire felelőtlen?18 éves leszel,felnőhetnél már igazán..
-Próbálok.Ne mond,hogy te még nem aludtál el soha.
-Nem,én még nem..
-Jó,mert te Simon Cowell vagy.Az egyetlen,utánozhatatlan és tökéletes.
-Pontosan.Nekem is meg kellett tanulnom,hogy van egy fontossági sorrend.Éppen ezért nem alszom annyit,mint te.
-De én még fejlődő korban vagyok.Szükségem van az elegendő alvásra.-magyarázkodtam.
-Persze.. És akkor msot mond meg,mit tegyek.Álljak be helyetted,vagy mi?
-Az is egy lehetőség.-nevettem.
-Roberta,nem vagy humoros.Most iszonyatosan haragszom rád és tudd,hogy...-kezdett bele,de már nem hallottam amit mondott.Oldalamba éles fájdalmat éreztem,majd repültem.Szálltam,mint egy madár,majd a földön végeztem.Még eszméletemnél voltam,mikor hangos kocsiajtó csapkodást és üvöltözést hallottam.Aztán már nem..





Fájdalmasan nyitottam ki a szemem.Egy ismert helyen találtam magam.Jó párszor voltam már itt.Azóta semmit nem változott.
-Felébredt!Fent van!-hallottam egy hangot nem messze tőlem.Fejemet nehezen oldalra fordítottam.Először homályos képet láttam.Sok alak,mind körülöttem,engem figyelnek.Nem értettem.Majd tisztulni kezdett a kép.
Harry aggódó arcával találtam szembe magam.Ahogy szemgolyóm forgattam észrevettem Simont és a többi bandatagot is.Niall Evi kezét szorította.Megakartam szólalni.Mondani akartam valamit.Számat már szólásra kerekítettem,de nem ment.Úgy éreztem,lezsibbadt az egész fejem.Nem tudtam egy értelmes szót sem kinyögni.
-Mááááár jövök is.Szép jó reggelt.-tolt el előlem mindenkit Harry nagybátyja.-Roberta.Újra itt.Nem örülök ennek.
-Megvizsgálod?Kimenjünk?-érdeklődött Harry,melyre az orvos megrázta a fejét,igen ként.Így a szoba pillanatok alatt szinte üres lett.
-Mi történt?-szólaltam meg végre elfojtott hangon.
-Ne,még ne beszélj.-szólt rám.-Éppen a fotózásra siettél,és nem figyeltél oda,így oldalról beléd ment egy szép,méretes autó.1 hete tartunk bent.Kómában voltál.-a kóma szó hallatára kikerekedtek a szemeim.-De hál Isten most felébredtél.Elvégzünk pár vizsgálatot,rendben?
-Azt mondtad ne beszéljek.-mosolyogtam rá.
-Igaz.-nevetett.


-Sosem tudsz magadra vigyázni.Ez már hányadik kórházas eseted?-hallgattam Harry kioktatását 3 órával később.
-Ígérem,megjavulok.-mosolyogtam.
-Inkább figyelj oda jobban..
-Éppen Simonnal veszekedtem.
-Tudom.
-Mikor engednek amúgy ki?-érdeklődtem.
-Nem tudom.Majd megkérdezzük.De esküszöm,most már neked kell egy testőr,vagy nem is tudom.18 éves fejjel nem tudsz saját magadra vigyázni..
-17!-kiáltottam fel.
-Lényegtelen.
-Szeretlek.-mosolyogtam rá,mire válaszként egy óriási puszit kaptam a homlokomra.

-Hellooo,Hellooo.-nyitott be boldogan a kezelőorvosom.
-Mi a helyzet?-érdeklődött Harry.
-Nos,itt vannak a vizsgálat eredményei.Komolyabb bajod nem esett,de még bent tartunk másfél hétig megvizsgálás alatt.
-Szuper.-mosolyogtam.
-Viszont van itt még valami..Harry,ki mennél,kérlek?-nézett rá.
-Mi?Miért?-kérdezte Harry meglepődve.Én sem értettem.
-Csak menj ki,kérlek.-mutatott az ajtó felé,majd Harry engedelmeskedve kisétált.
-Miért kellett kimennie?Mi történt?Van valami baj?-hadartam a szavakat.
-Hát..Kinek mi.Nem tudom,hogy mondjam.
-Mond már !-sietettem.
-Valószínűleg terhes vagy.-mondta ki végül.
Nem tudtam mit mondani.Teljesen lefagytam.
-El kell végeznünk vizsgálatokat,hogy a baba nem-e sérült meg és..
-Kérlek hívd vissza Harryt.-néztem rá,majd egy könnycsepp szaladt végig az arcomon.Ezt nem tudom felfogni.Szégyen.17 éves vagyok,és terhes.Harry Stylestól.
Az ajtó kinyitódott és Harry jött be rajta,majd utána a nagybátyja.
-Mi történt?-ült le mellém.Nem tudtam megszólalni.Johnra néztem segítségért.
-Harry..-szólalt meg végül.-Van egy kis,hogy is mondjam...Bökkenő.
-Mi?-pattant fel.
-Szerintem ülj vissza.-mosolygott zavartan.Harry visszaült,majd folytatta.
-Az a helyzet,hogy a vizsgálatok alapján kiderült valami..
-Mi?
-Harry.Mi lenne ha nem vágnál mindig  a szavamba?-förmedt rá.
-Terhes vagyok!-szólaltam meg végül én.Már nem bírtam tovább.
-Mi?-nézett elsápadt arccal.-Kitől?
Mintha egyre gondoltunk volna,Johnnal egyszerre csaptuk a kezünket a homlokunkra.
-Jó,hülye kérdés.
-Harry,most mi lesz?-kérdeztem bizonytalanul.
-Nem tudom..-nézett maga elé.